Szemészet, 1905 (42. évfolyam, 1-5. szám)
1905-10-05 / 3-4. szám
3i8 genyedés már teljesen megszűnt s a hypertrophia is nagyrészt visszafejlődött. A kezelés végleges beszüntetésének időpontját az szabja meg, bogy mikor nyeri vissza a nyákhártya normális állapotát. Középsúlyosságú esetekben ez rendszerint hat héten bellii következik be, míg súlyosabb alakoknál, vagy ha csak hosszabb idő múlva került a beteg kezelés alá, az argent, nitr. igénybevétele esetleg nyolcz héten túl is szükségessé válhatik. Ezen eljárással, melynek lényege a szem gyakori tisztogatása s a pokolkő oldat helyes alkalmazása, mindazon esetekben, melyekben az újszülöttet ép corneával vettük át, a bántalom feltétlen bizonyossággal nyom nélkül meggyógyítható, s ha már volt a corneán fekély, ez hamarosan elveszti terjedő jellegét, regenerálódik, s az ulcus mélysége szerint többékevésbbé tömött homály hátrahagyásával gyógyul. E szabály alól kivételt csakis a koraszülöttek vagy kimerítő betegségben (enteritis) elgyengült csecsemők képeznek, kiknél tapasztalat szerint a leggondosabb kezelés és ápolás daczára is a cornea részben vagy egészben elgenyedhet. Szerencsére az ily esetek a ritkaságok közé tartoznak, s a végzetes lefolyás bizonyára nem rajtunk, hanem a cornea még ki nem fejlődött, illetve csökkent ellenállási képességén múlik. Koraszülötteknél az ophthalmoblennorrhoea ép oly súlyos betegség, mint a felnőtteknél ; sőt a prognosis már az első életéven túl is határozottan kevésbbé jó, mint a normálisan fejlett újszülöttnél. Míg a későbbi korban szerzett ophth.-blenn., bármily enyhe tünetekkel induljon is, soha sem jogosít fel arra, hogy kedvező kimenetelt jósoljunk, mert a legkedvezőbb viszonyok között is bekövetkezhetik, sokszor hihetetlen gyorsasággal a cornea genyes szétesése, addig újszülöttnél helyes eljárás mellett ezen eshetőségtől egyáltalán nem kell tartanunk. A különbség, mely az újszülöttek s a felnőttek ophthalmoblennorrhoeájának karaktere között mutatkozik, oly nagy, hogy bakteriológiai bizonyítékok hiányában a betegség azonos természetét merőben kétségbevonhatnók. E különbség okát nem a fertőzés virulentiájában, hanem a physiologiai s talán anatómiai differentiákban is kell keresnünk. Annyi bizonyosnak látszik, hogy az újszülött corneájának nagyobb vitalitása, ellentálló és regenerativ képessége játsza a főszerepet, de valószínűleg befolyással van azon tény is, hogy újszülöttnél nem keletkezik chemosis, valamint hogy általában a bulbaris conjunctiva sokkal enyhébben vesz részt a gvuladásos folyamatban, mint felnőttnél. Mindenesetre feltűnő, hogy az opthalmoblennorrhoea prognosisa fokonkint rosszabbodik a szerint, a mint a kor előrehaladtával együtt a bulb, conjunctivának chemosisra való hajlamossága növekszik. Lehet, hogy ezenkívül egyéb okok is szerepelnek, a melyeknek felderítéséből esetleg a felnőttek blennorrhoejának gyógykezelésére nézve is nyerhetünk majd fontos útmutatást. Egyelőre, ha okaiban mint végleg nem is tisztázott, de gyakorlatilag mint beigazolt tény mutatkozik a nagy eltérés az újszülöttek és a felnőttek ugyanazon betegsége között; utóbbiaknál egyike az a szembajok leggonoszabbjainak, előbbieknél úgyszólván az egyetlen súlyosabb szembaj, mely helyes kezelés mellett ideálisan és biztosan gyógyul. Ezen igazságnak logikai következménye, hogy minden ellenkező esetben valamely hiba kell, hogy történt legyen. S e ponton eljutottunk a felvetett kérdés második lényeges részéhez, azon tényezők kutatásához, a melyekből e hibák származhatnak, illetve azon eszközök és módok kereséséhez, a melyek révén e hibák kiküszöbölhetők lennének. A fejtegetések alapjául a fennebb vázolt statistika adatait fogom szem előtt tartani, s ezeket óhajtom a kérdés fontosságához mért tárgyilagos, de szigorú bírálat tárgyává tenni.
