Szemészet, 1905 (42. évfolyam, 1-5. szám)
1905-10-05 / 3-4. szám
346 betegkimutatásaiban (1 —2°/o), természetes magyarázatát a gyermekkórház anyagában leli. De ha csak átlag 1° o-ban számítjuk is a nyilvános rendelések e rovatba tartozó betegeit, úgy fogalmat alkothatunk az országban évente előforduló blennorrh. neonat, számáról; s tekintve, hogy a betegek, miként a mi rendelésünkön, úgy másutt is kizárólag a szegény néposztályból kerülnek ki s így a viszonyok kétségtelenül ott is hasonlóak a jelen kimutatásban szereplőkhöz, egyszersmind tájékozva lehetünk az évenként egyedül csak ezen betegség következtében megvakultak óriási számáról is, mely annál megdöbbentőbb, mivel tudjuk, hogy elhárítható lett volna. Elmondhatjuk, hogy e szerencsétlenek az emberi gyarlóság áldozatai, miután sem betegségük, sem szegénységük nem olyan ok, mely vakságukat elkerülhetetlenül vonná maga után. Betegségüket semmiképen sem vehetjük olyannak s a szegénység is csak kisebb részüknél s csak oly értelemben fogadható el okul, hogy mint vis major tette lehetetlenné minden jóakarat és belátás mellett is az észszerű eljárást. Miután több Ízben hangsúlyoztam, hogy az újszülöttek genyes szemgyuladása az általában ismert bajok azon csekély számához tartozik, mely absolut biztossággal gyógyítható, helyénvalónak találom, hogy e bántalom therapiájának lényegét vázoljam s reámutassak azon körülményekre, a melyek a szomorú eredmények létrehozásában felelősséggel terhelhetők. A blennorrhoea neonatorum tulajdonképen gyűjtőfogalom, mely alatt azonos kórképpel biró, de nem mindig ugyanazon okból eredő betegséget értünk. A születés után 3—6. napon, ritkábban előbb vagy később fellépő genyes conjunciivitisnek leggyakoribb előidézője a gonococcus, újabb vizsgálatok szerint azonban a genyedést kétségen kívül másfajta microorganismusok is okozhatják. A bántalom klinikai megjelenésében és lefolyásában alig van különbség a gonnorrhoeás eredetű s az egyéb genyedést keltő mikrobák (staphylo-, sfrepto-, pneumococcus, Koch-Weeks-bacillus stb.) okozta ophthalmoblennorrhoea között; egyik is, másik is a fertőzés virulentiája szerint lehet súlyos és kevésbé súlyos s kedvezőtlen viszonyok mellett a cornea genyedése mindegyiknél fenyeget. A therapia valamennyinél ugyanaz, s helyes eljárás mellett feltétlenül restitutio in integrum következik be. Az ophthalmoblenn. neonat, kórképének bakteriológiai alapon való szétválasztása tehát tudományos szempontból értékkel bir ugyan, gyakorlatilag azonban alig van jelentősége. Ezért a következőkben az aeliologiai különbségre nem leszek tekintettel. Az újszülöttek genyes szemgyuladásának minden esetében a gyógykezelés két követelménynek tartozik megfelelni; az egyik: a termelt váladék gyakori eltávolítása, s a másik: a genyedésnek medicamentosus úton való lehető gyors elapasztása. A bő genyedés szakában a sűrű váladék a pillákat hamarosan összetapasztja, s így a váladéknak nincs lefolyása, annál kevésbbé, mert a szemhéjak duzzadtak, s a szerarés activ nyitására egyébként is képtelenek; a kötőhártyazsákban pangó geny míg egyrészről a feszülést fokozó hatásával veszélyezteti a cornea táplálkozását, másrészt directe a cornea epitheljének kimaródására s utóbb a parenchymájának genyedésére vezet. Elsőrangú fontosságú tehát azon feladat, hogy' a szemhéjak összetapadását meggátoljuk, s a conjunctiva-zsákban foglalt genyet minél gyakrabban és alaposabban eltávolítsák. Az e czélra szolgáló kimosásoknál mindennemű izgató szerek (sublimat, erős kai. hypermang. oldat, stb.) kerülendők ; jól megfelel a 3° o-os bórsavoldat, vagy kamilla teafőzet, vagy akár a felforralt víz is, mindegyik langyos meleg hömérsékkel. A öblítéseknek a genyedés fokához mért gyakori-
