Szemészet, 1905 (42. évfolyam, 1-5. szám)
1905-10-05 / 3-4. szám
345 neonatorum, de hogy évente hazánkban is több százra megy azon szerencsétlenek száma, kik miatta vesztették el szemük világát, arról a kórházi és magánrendelésekből, valamint a vakok intézeteinek statistikái révén könnyű meggyőződést szerezni. Jól tudjuk, hogy nem tehetetlenségünk, nem megbízható orvosszer hiányán múlik e sajnálatos tény, annál inkább kötelessége tehát azoknak, kiket foglalkozásuk e kérdéssel szorosabb kapcsolatba hozott, hogy e tény okait keressék s módot találjanak arra, hogy a vakság ellen folyó harczban megmentessék legalább az, a mi minden bizonynyal megmenthető. Örömmel konstatálhatjuk, hogy az ophthalmoblennorrh. neonat, kérdése állandóan és intensive foglalkoztatja a tudományos világot; az irodalom, mely a bántalom propliytaxisára, valamint kísérleti és bakteriológiai alapokra fektetett pathologiájára vonatkozik, tekintélyes és értékes. E részben a kérdés már annyira kidolgozott, hogy a közel jövőben valamely jelentős újabb mozzanat alig várható. Ellenben sok tenni való akad még a gyakorlati részt illetőleg. Ezzel óhajtanék röviden foglalkozni, alapul vevén azon tapasztalatokat, a melyeket az utolsó öt év alatt a budapesti „Stefániau-gyermekkórház szemészeti osztályán és rendelésén volt alkalmam szerezni. Hogy a viszonyokról lehetőleg tiszta képet nyerjek, két éven át pontos feljegyzések történtek a rendelésen megfordult blennorrhoeás betegekről oly irányban, hogy azokból a megvakulás okait illetőleg következtetni lehessen E végből tekintetbe vettük főleg azt, hogy a kórházbaliozatal napján már mióta állott fenn a betegség; volt-e már addig kezelés alatt, ha igen, mivel gyógyították s hogy végül a bába kötelességszerüen figyelmeztette volt-e a gyermek hozzátartozóit a baj súlyos voltára ? Az említett két év alatt a rendelésen jelentkezett 3886 beteg közül 161 gyermek, vagyis az összes betegek 4'2°o-a szenvedett blennorrhoeában. Ezek közül 34 nek csak az egyik szeme, 127-nek pedig mindkét szeme volt megtámadva, úgy hogy az észlelés tulajdonképea 288 szemre vonatkozik. E 288 szem közül 46, azaz 16°/o már elpusztult corneával került hozzánk, a többi még ép volt, vagy csak felszínes, kisebb corneális fekélyek voltak jelen. A kórházban való megjelenéskor a baj : 1—2 napos volt 41 betegnél 3 nap—1 hetes „ 57 „ 1— 2 „ ., 27 2- 3 ., „ 23 3 héten túl „ 13 Megelőzőleg már orvosi kezelésben részesült összesen 104 beteg, kezelés nélkül volt 57 gyermek (35°/o). Ezen 57 közül 46 esetben a szülök bemondása szerint a bába volt ellene az orvos igénybevételének ; a mulasztás eredménye, hogy 6 gyermek mindkét szemére és nyolcz az egyik szemére gyógyíthatatlanul megvakult. Az orvosi kezelés daczára hat esetben láttuk az egyik cornea és 10 újszülöttön mindkét cornea teljes elgenyedését. E statistika, noha nem ölel fel szerfelett nagy anyagot, mégis azt hiszem, megközelítő képét nyújtja a valóságnak s elégséges alapot szolgáltat nehány gyakorlati jelentőségű következtetésre. Ama feltűnő jelenség, hogy az ophthalmoblennorrhoea jóval nagyobb arányszámmal (4'2) szerepel rendelésünkön, mint a klinikák és más kórházak corneális genyedés 0 betegnél 3 6 „ 8 11 ez utóbbiak közül kezdettől fogva orvosilag kezelt 0 beteg 0 „ 4 8 „ 7 .,
