Szemészet, 1905 (42. évfolyam, 1-5. szám)
1905-10-05 / 3-4. szám
344 intézkedés a trachomások nyilvántartását és családjuknak a fertőzéstől való megóvását igen megkönnyítené. Hazánkat a kivándorlás folytán nemcsak közgazdasági, hanem közegészségügyi tekintetben máskülönben is állandó és folyton tartó veszteségek érik. A kivándorolni szándékozóknak életképes, munkabíró és egészséges része kijut a külföldre, satnyább, tisztátalan vagy beteges része visszautasíttatik ; ennek következtében a csekélyebb értékű egyének arányszáma idehaza folytonos növekedésben van. Ha még a trachomára vonatkozó fentjelzett állapotokat is figyelembe veszsziik, mindinkább meggyőződünk róla, hogy éber ellenőrzésre és erélyes intézkedésekre van szükségünk, a melyekkel a nemzetközi forgalom révén hazánk közegészségügyét érő állandó deficitet megszüntethessük. A blennorrhoea neonatorum therapiájáról.1 Irta Leitner Vilmos dr., a „Stefánia“-gyermekkórház szemész-főorvosa. Orvosi működésűnk közben nem egyszer jutunk azon helyzetbe, hogy oly betegséggel van dolgunk, a melyről a priori tudjuk, hogy vele szemben legjobb akaratunk és tudásunk mellett is tehetetlenek leszünk ; mint szemorvosok, sajnos, elégszer vagyunk kényszerítve végig nézni, hogy a beteg szemünk előtt veszti el látását, a nélkül, hogy ezt bármikép megakadályozni módunkban állana. Szomorú és lehangoló tény ez. De mikor olyan betegségben megvakult ember kerül elénk, a melyből meggyőződésünk szerint nem sok fáradsággal biztosan és nyom nélkül meggyógyítható lett volna, ez még sokkalta szomorúbb jelenség. S míg előbbi esetben enyhítheti fájdalmas érzésünket és lelkiismeretűnk megnyugtatására alkalmas lehet annak beismerése, hogy orvosi tudásunk még több tekintetben korlátolt és tökéletlen, addig valóban a csüggedés és felháborodás érzése kisért bennünket akkor, midőn azt kell látnunk, hogy positiv tudásunk és biztos fegyvereink daczára is, melylyel ama betegséggel szemben rendelkezünk, mi lettünk vesztesek a vakság ellen folytatott küzdelemben. Pedig csakugyan nem nagy azon szembajok száma, a melyekről elmondhatnék, hogy ellenük a sikernek absolut biztos tudatában vehetnők fel a harczot. Eltekintve a szemhéjak s a kötőhártya azon enyhe betegségeitől, a melyek a szemtekét magát s ezzel a látást veszélyeztetni nem szokták, minden más általában gyógyítható bántalom kimenetele többé-kevésbbé bizonytalan; valamennyinél előfordulhatnak nem várt szövődmények még olyankor is, ha a beteg kifogástalan hygienikus viszonyok között élhet s a leggondosabb szakértői kezelésben részesül is. Nem habozom kijelenteni, hogy a súlyosabb természetű, a látást komolyan veszélyeztető szembajok között csak egyet ismerek, mely kétségtelenül, biztosan gyógyítható s ez: az újszülöttek genyes conjunctivitise, a blennorrhoea neonatorum, az a betegség, melynek oly jól ismerjük forrását, mely klinikai megjelenésében félreismerhetetlen, a melynek elhárítására Credé oly kitűnő eszközt adott kezünkbe s melynek a gyógyulása, ha idejében kerül megfelelő kezelés alá s ha csak nem koraszülött a gyermek, teljesen az orvoson múlik ; úgy hogy ily körülmények között szinte csodálkozhatnánk, hogy ez a betegség egyáltalán létezik. Pedig, hogy nemcsak gyakori szembaj a blennorrhoea 1 Az orvosok és természetvizsgálók XXXIII. vándorgyűlésén Szegeden tartott előadás.
