Szemészet, 1905 (42. évfolyam, 1-5. szám)
1905-10-05 / 3-4. szám
343 által sejtett trachomagócz egyenes összefüggésben van az északnyugati régtől fogva ismert trachomavidékkel. Valószínű ugyan, hogy az erősen fertőzött Liptó- és Árvamegyékböl a trachoma egyszerűen átterjedt a szomszédos Szepesbe, Gömörbe is, de ilyen egyszerű területi továbbterjedésből nem magyarázhatjuk meg a keleti megyéknek, Zemplénnek, Beregnek nagy fertözöttségét. Kétségtelen, hogy ezen vidékekre Amerikából hozták be a trachomát ; ezen felfogás helyes voltát több körülmény bizonyítja: 1. Az északamerikai Egyesült-Államokban a trachoma igen nagy mér tékben el van terjedve; az amerikai szemorvosok észlelése szerint a trachomát a bevándorolt olaszok, Írek, lengyel és orosz zsidók, finnek vitték be Amerikába, a hol azután a bennszülött lakosság között is elterjedt. Feltűnő, hogy a trachomásoknak nemzetenként való felsorolásában a magyarokról sehol sincsen szó, a miből arra lehet következtetni, hogy a kivándorló magyarok nagyjából még trachomamentesek voltak. 2. Régóta tudott dolog, hogy az Amerikából visszavándorlottak között sok a trachomás ; tudvalevőleg az onnan hazatérő munkások szemeinek megvizsgálását nálunk ministeri rendelet is előírja. A budapesti egyetemi szemklinikán aránylag igen gyakran fordulnak meg — rendszerint igen súlyos trachomában szenvedő betegek —, a kik bajukat odakiinn szerezték. A kivándorlók múlt évi megvizsgálásakor pedig azt tapasztaltam, hogy a talált trachomások között feltűnően sok volt az olyan ember, a ki már egy vagy több Ízben Amerikát megjárta. 3. A trachoma az ország északkeleti részén leginkább azon vidékeken van elterjedve, a melynek lakossága már régóta és nagy számban vándorol ki és vissza (pl. Zemplén, Sáros), és legkevésbé az olyan megyékben, a melyekben a kivándorlás újabb keletű (Szabolcs, Szatmár). Az amerikai trachomás lakossággal való érintkezés nem egyedüli oka a mi kivándorlóink megfertőzésének ; maga a kivándorlás ténye, az embereknek tömeges együttutazása számtalan alkalmat nyújt az infectiora. Hiszen így magyarázzuk meg a múlt század elején Európa összes hadseregeiben dúló trachomajárván jókat is. Akkor nagyszámú katonáknak tömeges szállítása és czélszertítlen kaszárnyákban való zsúfolt együttlakása volt az oka a különféle szembajok (trachoma, ophthalmo-blenncrrhoea és egyéb conjunctivitisek) szinte hihetetlen fokú elterjedésének; az elmúlt évtizedekben, bár jóval kisebb mértékben, megvolt erre az alkalom a kivándorlóknak több hétig tartó együttutazása alatt. Az amerikai bevándorlási törvény életbelépése óta a hajókon trachomás fertőzés már aligha fordulhat elő, mert a trachomás kivándorlókat már az európai kikötőkben utasítják vissza. De igenis fenyeget a fertőzés veszélye a több napig tartó vasúti utazás alatt. Ha valakinek alkalma nyílik egy ilyen kivándorlókkal zsúfolt vonatot megfigyelni, könnyen meggyőződhetik róla, hogy a szénportól, pipafüsttöl könyezö, szemeiket folyton törülhető emberekre, síró gyermekekre milyen veszedelmessé válhatik a velük egy szakaszba internált váladékos szemű trachomás ; a magyar kivándorlóknak legrövidebb vasúti útja Fiúméig is legalább 36—48 órát, a német és hollandi kikötőkbe pedig 4—6 napot vesz igénybe. Mindezekért igen ajánlatos dolog lenne, ha a trachomás egyének a kivándorló transportokból minél korábban, lehetőleg még a vonatra szállásuk előtt elimináltatnának. Másrészről kívánatos volna, hogy az Amerikából hazatérőknek szemvizsgálatát (a melyre törvény kötelez) már a határállomásokon, a melyeken újabban kivándorlási expositurák vannak, lehetne végrehajtani ; egy idevágó
