Szemészet, 1905 (42. évfolyam, 1-5. szám)
1905-10-05 / 3-4. szám
260 Goldzithey Vilmos ismétli, hogy főleg a klinikai és nem a bakteriológiai momentum lebegett szeme előtt, a mikor az idült blennorrhoea és a trachoma közötti viszonyt tárgyalta. El kell ismernünk, hogy a mi a kinézését, tartamát és fertőző képességét illeti, az idiilt blennorrhoea nagyon közel áll a trachomához. És a therapia úgyis azonos. Csapodi István: Belsőséges eredésű panophthalmitis. T. E. Az operáló szemorvost alig érheti nagyobb kellemetlenség, mint ha hályogkivevés után kifejlődő panophthalmitis teszi tönkre, helyrehozhatatlanul, a várt, talán meg is Ígért jó eredményt. Az ilyen szerencsétlenségről ma már jól tudjuk, hogy a mütevés során avagy közvetetlenül utána történt fertőzés az okozója. Talán az eszközök vagy kötelékek nem voltak csirátla nők, talán a kötöhártyai tasakban rejlett a fertőző anyag. Kiválóan hathatós fertőzőnek tudjuk a könnytömlö bomlott váladékát. Azonban ezúttal nem az operáláshoz szegődött, hanem tőle független, kései fertőzésről akarok röviden szólani, olyan fertőzésről, a mely minden emberi számításon fölül juttatott ugyanolyan végzetes sorsra egy szerencsésen megoperált szemet, a minő sors az operáláskor fertőzött szemet érheti. Nem olvastam hasonló esetet, nem is hallottam ilyesröl, azért érdekesnek tartottam, hogy e helyütt egy ilyen tapasztalatról számoljak be. H. Károly, 66 éves öreg úr bal szemén 1901-ben gyöngyházfányü éretlen hályogot állapítottam meg, a mikor jobb szemén M 16 D-val 5/iö volt az elérhető látás. Majd 1902-ben augusztus 23.-án operáltam meg egyik városligeti szanatóriumban az éretté vált hályogot. A mütevés egész könnyen történt, a szem zavartalanul gyógyult, s elbocsátáskor a hályogosodás előtt myopiás szem puszta szemmel 6/TM-et, + 3-5 D-val 5/i5-öt látott, + 8 D-val elég jól olvasott. Kártyás utóhályog maradt ugyan, de jókora rés volt benne, tükörrel a papillát körülfogó érhártyasorvadást és sárgafolti érhártyaritkulást lehetett látni, úgy hogy a v--=5/15 az elérhető legjobb látásnak volt vehető, annyival inkább^mert a nem hályogos jobb szemnek is ennyi volt a myopia javításával elérhető legjobb látása. Abban a nyugodt öntudatban búcsúztam el betegemtől, hogy a legjobb sikerrel működtem. A mint föntebb mondottam volt, a Graefe féle hályogmiítét 1902. augusztus 23.-án történt. Az elért jó eredmény megmaradt teljes négy hónapig és még egy hétig. Azonban Szilveszter napján, tehát 1902. deczember 31.-én hivat magához az öreg úr, hogy az operált szeme egy nap óta fáj. Megérkezésemkor a szemteke felső felén belöveltség volt, alsó felén pedig laza vizenyösség, a csarnokvíz tiszta volt, a szem feszülése a rendesnél nagyobb volt. Azt hittem, másodlagos glaukoma fenyegeti a szemet, anynyival inkább, mert a belső sebzug kissé tágulásosan hegedt el. l°/o-os pilocarpin-csöppöket rendeltem. Harmadnapra, 1903. január 2.-án a csarnokban bolyhos izzadmány mutatkozott, T + 1 megvolt most is, de erre immár nem ügyelve atropincsöppentéseket rendeltem. Január 3.-án a csarnok tele volt izzadmánynyal, az alján hypopyon gyűlt meg. Pióczázást rendeltem s forró bórvizes borogatásokat, az atropinozást folytattuk. Január 4.-én némi enyhülés állott be. De azután újra fokozódtak a szembeli és koponyabeli fájdalmak, január 8.-án a szemcsarnokban vérömlés támadt, a szemteke kidülledt. Újabb pióezázásra a dagadás lohadt, a szem egy kevéssé mozgott. Azonban e javulás csak mulékony volt, kifejlődött a panophthalmitis képe, de a szarúhártya nem
