Szemészet, 1905 (42. évfolyam, 1-5. szám)
1905-10-05 / 3-4. szám
259 aetiologiai kutatás alapján. Addig pedig, úgy a mint a/.t ma a legtöbb klinikus és pathológus is teszi, helyesebb a két betegséget külön választani. G old »teher Vilmos előadásában főleg azokat a klinikai észleléseket hangsúlyozta, melyek az idült blennorrhoeára vonatkoznak, és melyekről ellentétben idézett modern tételekhez, azt mondta, hogy nem csak létezik, hanem olyan az acut blennorrhoeából eredő alakok is vannak, melyek a trachomához hasonlítanak, és pedig úgy morphologikus, mint klinikus tekintetben. Hogy fejtegetései ellenmondást fognak felhívni, arra elő Volt készülve. Hogy ilyen esetekben, a mikor az acut blennorrhoeából egy úgynevezett „vegyes“' papillaris trachoma fejlődik, vagy blennorrhoeás infectio után a conjunctiva göbös lobja létre jön, vegyes infectioról fognak beszélni, azt előre tudta. De addig, a meddig a bakteriológia a trachoma-okozót még nem találta, ez a kérdés eldöntve nincs. Hogy némely német klinikus az acut blennorrhoeából fejlődő idült ragályos kötöhártyalobot, mely úgy viselkedik, mint a trachoma, nem ismeri el, annak az okát abban a körülményben keresi, hogy az acut blennorrhoea Németországban sokkal ritkább, mint nálunk, hol a nép hygienikus állapota és kulturális foka sok helyen alacsonyabb, mint ott. Falta kollega úrnak szólóhoz intézett kérdésére, hogy mikor szűnik meg a trachoma fertözöképessége, azt hozza fel, hogy akkor, a mikor a kötöhártya sima, az infiltratio megszűnt, a hegesedés el van zárva, a secretio megszűnt. A hol azonban még papillaris túltengés van, a conjunctiva és tarsus még infiltrálva vannak, a szem még kisebb ingerekre is könyezik, ottan még a fertözőképesség megvan, minthogy tapasztalati tény, hogy olyan conjunctivák alkalmilag genyes vagy nyálkás váladékot még termelnek. Össze lehet hasonlítani ezt az állapotot régen fennálló idiilt bankóhoz, melynek fertőző képessége nagyobb ingerekre (coitus, nitras argenti befecskendezés stb. után) megint felelevenedik. Falta kollega úr említette, hogy néha a cornea pannusos felületén valóságos trachomagöbök előfordulnak. Ilyen eseteket szóló is látott, de ezek kivételek. A legtöbb esetben a pannusnál ilyen göbök nem fordulnak elő, hanem csak kisebb intiltratiók és felületes, sekély fekélyek, a melyekhez az érhálózat húzódik. Azon ellenvetésre (Csapodi tagtárs részéről), hogy az idült blennorrhoeánál pannus nem fejlődik, azt hozza fel, hogy a trachoma számos esetében pannus sohasem lép fel. Imre József. Egyfelől sajnálatát fejezi ki, hogy a gyakorlati kérdések, főleg a műtéti kezelés eredményei nem részesültek bővebb megbeszélésben ; másfelől röviden megemlíti a trachoma és blennorrhoea atyafiságát illetőleg, hogy v Ami le esetek, mikor biztosan ép conjunctiva által elszenvedett acut gonorrhoeás gyuladás után az idült trachoma képének minden jelensége kifejlődik. Ezek azt mutatják, hogy a trachoma lehet kifejezése gonococcus fertőzésnek is. Horn- Károly teljesen osztja Imre tagtárs úr nézetét: az elül, hogy ez a két betegség igen sokszor igen közeli nexusban látszik egymással állani, elzárkózni nem lehet. Látott két olyan esetet, a hol chronicus gonorrhoeás váladékkal autoinfectio történt. Az egyikben typikus idült trachoma blennorrhoicum, a másikban a legtypikusabb idült trachoma granuläre fejlődött. Látott és közölt továbbá olyan esetet, melyben az acut gonorrhoeás váladék a bal szemen acut ophthalmoblennorrhoeát okozott, mely chronikusba átment és a három héttel később vagy ugyancsak a gonorrhoeás vagy a chronikus ophthalmoblennorrhoeás váladékkal fertőzött jobb szemben typusos trachoma granuläre chronicum fejlődött. Csapodi tagtárs úrnak arra a megjegyzésére, hogy ö ezt a két megbetegedést azért is elkülönítendőnek tartja, mert az acut ophthalmoblennorrhoea egészen másképen folyik le mint a trachoma és pannussal soha sem jár, azt válaszolja, hogy az acut és a miliaris tuberculosis is egészen másképen folyik le és egészen más változásokat okoz, mint a chronikus tuberculosis és mégis mindakettöt egy és ugyanaz a mikroorganismus okozza; így van ez az emberi malleussal és más egyéb fertőző bántalmakkal is. Grósz Emil hangsúlyozni óhajtja, hogy a trachoma és blennorrhoea chronica közötti hasonlóságot elismeri, de e hasonlóság csak morphologikus. A mint egy atropin conjunctivitis hasonlíthat a trachomához, de azért nem mondjuk, hogy atropin trachomát okoz, úgy nem jogosult a két bajt ez alapon egyesíteni. Csapodi érvelése is figyelmet érdemel, mert a blennorrhoea reá olthatósága trachomas kötőhártyára szintén érv a két baj azonossága ellen, épen úgy érv, hogy a trachoma complicatioi hiányoznak blennorrhoea chronicánál. 17*
