Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-04-24 / 2. szám
83 v : V = ——: —— ; a' b c' a5 b c° A szögek helyett szerepeltetjük a tangenseket: í a' c' a' c'A (**I,c -rb;tg* bc‘-?bj és pedig fordított értékben: v: V- v : V -a' b _ a4 b a'b^a7# a' b d aAb = D’ ha pedig akkor ; e-nek (dist. examin.) és D = d-nek (dist. discernendi) nevezzük, Ez céplet fejezi ki tehát a látás élességét. Snellen meghatád e V= D = eV í'ozása szavakba foglalva a következő: Visus (v) indicatin’ relatione distantiae (d) qua literae definite cernuntur, ad distantiam (D) qua ad angulum quinque minutarum apparent. Distantiae exprimuntur metrico system ate. Ez a meghatározás a maga classikus volta mellett is megtűr egy kis módosítást. Habár a próbatábla betűi tényleg úgy vannak szerkesztve („Egyptienne“ betűk Landolt szerint), hogy a betű nyomtatott, kitöltött teste ötödrészét képezi a betű szélességének és magasságának — és így valóban az 5'-nyi szög képezi az egész betűre nézve a felismerés legalacsonyabb határát, mégis — legalább az elméletnek hódolva, meg kellene maradni az l'-nyi felismerési szögnél, a mi a betű testére vonatkozik. Valamint azt a távolságot, melyben a szem világosan meglátja a betűt, a melyben tehát a vizsgálás történik, miért ne lehetne a vizsgálás távolságának elnevezni ? Ez volna a d : distantia examinandi, ellentétben a D-vel : az absolut felismerési távolsággal, azzal a távolsággal, melyben a betű testéről l'-nyi szög keletkezik a szemben, a mely távolság mint distantia discernendi szerepelne. Snellen képlete tehát fv= ^ átalakítva v = —-nek volna irható; a meghatározás pedig a következő volna : „Visus (v) indicatin’ relatione distantiae examinandi (e) ad distantiam discernendi (dl. Angulus limitis discernendi est unius minutae.“ Magyarul pedig, mint azt már 1903. májusában a „Budapesti Orvosi Ujságw-ban megadtam, a meghatározás még tömörebb: „A látás élességét (L) megkapjuk, ha a vizsgálat távolságát (v) elosztjuk a felismerés távolságával (f). A felismerés határszöge 1'.“ v L f d Nem lehetetlen, hogy Snellen képletének egyforma két betűje, (—) mely a két jellemileg különböző távolságra vonatkozik, az oka annak, hogy az orvosnövendékek, még szigorlaton is, de gyakorló orvosok is, a legnagyobb bizonytalansággal kezelik ezt a képletet. Hogy a világi hatóságok, melyek pedig adott esetben véleményt kérnek valakinek látási élességéről, a megirt eredményt meg nem értik, arról ne is beszéljünk. A legintelligensebb egyén is 6*
