Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-04-24 / 2. szám
84 alig képes megérteni, hogy a ^ ^ tört értékében kifejezett látóélesség a minapi eredményhez képest javulást vagy rosszabbodást jelente. Bizonyítványok, melyekben egy egyén látási élességéről van szó s a melyben annak értéke a Snellen-féle egységhez viszonyított (természetes vagy tizedes) törtben van kifejezve, azzal a kéréssel küldetnek vissza, hogy a szemorvos legyen szíves általánosan érthetöleg nyilatkozni az illető látásáról. De vájjon csak a képlet, a formula volna annak az oka, hogy Snellen meghatározását egyedül szakemberek értik meg, de nem ment át csak a gyakorló orvosi világnak vérébe sem ? Talán van annak egyéb oka is, hogy az emberiség ennek az annyira fontos szervnek vizsgálását, annak élessége felmérését ily nagyfokú nembánomsággal vette. Ez pedig talán abban a körülményben keresendő, hogy a látásélesség mértékegysége igen magas; az emberek nem szokták meg, hogy az egység legyen a legmagasabb érték, az előforduló tételek pedig annak a magas egységnek törtjei legyenek. Pedig épen a ki saját jószántából vizsgáltatja meg szemeit, az rendes körülmények között egy tört értékét hallja ; a szemorvos rendelő szobájában pedig alig találkozik az egységnél nagyobb látóélességgel: de ez sem lesz az egységnek sokszorosa, hanem egy tört értéke, mely az egységnél valamivel nagyobb; rendesen azonban az egységnél kisebb törtértékek fejezik ki a vizsgáltak látásélességét. Ezeket a törtértékeket azután sokszor tévesen magyarázzák: a rendes látóélesség törtjei gyanánt fogják fel azokat, holott azok csak az egységnyi látóélességnek bizonyos, törtalakú hányadosai. Hogy ez a látásélesség egysége igen magas értéket képvisel, azt Landolt is hangsúlyozza, (Graefe-Saemisch II. Aufl. 65—66. Lieferung 463. oldal) és pedig hogy szó szerint idézzem : „Während also gewöhnlich zum Messen eine Einheit gewählt wird, welche viel kleiner ist, als die zu messenden Gegenstände, damit das Resultat der Messung womöglich eine ganze Zahl darstelle, bedienen wir uns einer Einheit, die das gewöhnliche Mass beträchtlich übertrifft, so dass unsere Messresultate eben meistens Brüche sind.“ De nézzük csak a látáspróbák fölé irt számokat. Ezek legalább — és bizony ebben bizonyos szerencséről beszélhetünk — a felismerés távolságát (mindig l'-re vonatkoztatva), már méterekben adják meg: tehát legalább ez az egy tétel bele van illesztve az általános mérőrendszerbe. De a szám értelmezése már nehézkes: mert ezzel kell elosztanunk a vizsgálás távolságát. Tehát a legnagyobb betű fölé irt 60-as szám nem azt jelenti, hogy a látás élessége e betűre nézve nagyobb az alább következő 36-tal jelzett számra vonatkozó v nél, hanem mentül nagyobb szám van a betű felett, annál kisebb a látás élessége, mert hiszen az a szám a nevezőbe kerül. így áll elő azután a látás élességének furcsa értéke, a mikor valódi számtani működésre van szükségünk, ha el akarjuk dönteni, hogynyi látásélesség mennyivel kisebb 6 a .,^-nyinél. Még ha a felírásban ez az egész tört volna megadva, könnyebben jegyezhetnék meg a gyakorló orvosok vagy az orvosnövendékek a rendszer jelentőségét. Azt a körülményt azonban, hogy a látás élessége a megadott felismerési távolsággal fordítva arányos, hamar kimossa az idő olyan ember
