Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-04-24 / 2. szám
82 T tg r 0-0002909 1 2 T _ tg «' ~ tg a' = 27 miből természetes, hogy tg«' 0‘0005818 és « 2'; ha pedig v= , akkor -^«-íT. Tegyük fel, hogy T = T', a mikor is a tárgy nagysága állandó, de a távolságot változtatjuk. Tt T' t Az előbbi egyenlet m : =V:v, T T' tehát így is megállhat: Tt: T' t = V : v, T' t a miből azután megkapjuk v értékét és pedig v - V , a mikor T't azt a távolságot jelenti, melyben a tárgyat tényleg meglátja az illető, Tt pedig azt a távolságot, a melyben l'-nyi szög alatt jelenik meg a tárgy képe az emberi szemben. T' t — d = distantia examinandi, Tt =D= distantia discernendi, V = 1 = mi miatt elhagyható. Tehát V - a mi geometriailag is bebizonyítható. Tegyük fel, hogy a vizsgáláshoz használt tárgyak egyenlő nagyok (2. ábra, a4 c4 a3 c3 = a2 c3 a1 c1), a távolságok azonban különbözőek, de egymással bizonyos arányban állanak : a4 b = 4 a' b a3b = 3a'b a2 b = 2 a' b. Felvehetjük, hogy ha T = a4 c4, akkor ez az egységnyi látóélességnek megfelelő (D) távolság az illető (a' c') tárgyra nézve: az erről keletkező a4bc4-^ pedig = 1'. A mennyiben V == „ tehát V = ; a' c'-re vonatkozó v pedig a' b (d) CC 0 C4 távolságban v = — ez az egységnyi V-vel arányba állítható, és pedig ä DC
