Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)

1904-01-31 / 1. szám

44

tartanunk), meg a vízvezeték otromba hibái megkeserítettek ugyan, de legalább volt levegőnk, világosságunk, helyünk elég.

Az épület leírását későbbre hagyom ; folytatom az intézet történetét.

Már az 1898. év október 1-jén egy további lépést tettünk előre, a mi az intézet életében nevezetes fejlődést és tökéletesedést jelent: az első benlaTcó segédorvos elfoglalta állását. Vajda Géza dr. volt, kinek neve és személye szorosan forrt össze a szemkórház történetével s kinek az intézet forgalmának emelkedésében, az iránta való bizodalom szilárdulásában tetemes része van. Az ő szelíd, emberséges, de következetes bánásmódja, pontossága, munkára való képessége, önállósága mellett is alkalmazkodó és szerény modora, önraívelésben való kitartása a betegeknek is, nekem is valódi áldás volt. 1902. február 1-jéig maradt ez állásában, közben több hónapot külföldi klinikákon töltve el s e több mint 3 évi itteni működés után Miskolczon telepedett le, mint a megyei közkórház rendelő szemorvosa. Jól esik e helyen is megemlítenem, hogy a vele közös munkában töltött évek a szemkórház történetének rám nézve legkedvesebb időszaka voltak.

Meg kell itt említenem még egy másik, azóta szintén Miskolczra költözött tisztelt kartársamat, Halász Henrik dr. orr-, gége- és fülorvos urat is, ki a maga nagy munka-ösztükének sugallására szintén részt vett a mi munkánkban, mint a betegeink közt gyakori és szembajokkal nagyon sokszor összefüggésben levő orrbetegségek vizsgálója és gyógyítója. Eveken át járt ö hozzánk, nagyszámú esetekben, fáradhatatlanul dolgozva és kutatva a közösen felvetett kérdések ügyében, a mint irodalmi munkássága is mutatja.

Vajda G. úr távozásakor Bagarus András úr lett segédorvos az intézetben, igen szorgalmas és derék fiatal kollega, ki azonban még 1902. novemberében más kórházhoz ment tőlünk s utána — nem kapván okleveles orvost — Kalos Pál szigorló orvos, mint ideiglenesen kinevezett „orvosgyakornok“ végezte a segédorvosi teendőket. Ideje 1903. június 30-dikán kitelvén, az intézet szerencséjére Bátori Endre dr. úr pályázott ez állásra, kinek alapos szemorvosi készültsége és klinikai gyakorlata igen nagy szolgálatára van a szemkórház érdekeinek s nagy megnyugvásomra s könynyebbségemre nekem.

A később közlendő forgalmi adatokból látható lesz, mily folytonos zsúfoltság uralkodik már a több ágyú, nagyobb intézetben is; ezen okból, mivel pénzügyi helyzetünk (az 1903. év elején, mintegy 5300 koronára felszaporodott tartalékalap) megengedte, a szemkórház kibővítése iránt tettem javaslatot, főleg azt adván okul, hogy a hozzánk áramló trachomás betegek nagy száma kívánatossá teszi, hogy részükre több ágyunk legyen. A törvényhatósági bizottság ezt egyhangúlag elfogadta s a szemkórház főépülete közelében egy három szobás pótépületet emeltünk, mely a tracliomás nők elhelyezésére szolgál; több tekintetben tanácsos volt, ezeket a főépületből, a trachomás férfiak közeléből eltávolítani.

A szemkórház telke eredetileg igen kicsiny volt; 500 négyszögölet tett ugyan, de a konyha, mosókonyha, ápolónői lakás és kamra befogadására szolgáló melléképület, meg egy rossz nagy ócska épület (mely 1903. elejéig idegen czélokra szolgált, nagy részét elfoglalta: alig maradt a betegeknek helye egy kis sétára és friss levegő szívására 1903 elején egy bizottsági tag javaslatára a város egy szomszéd telkéből mintegy 300 négyszögölet csatoltak még a szemkórház telkéhez s így most az épületet egyik oldalán egy kis park környezi, a mire nagy szüksége is volt.