Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)

1904-01-31 / 1. szám

jelentkezik és a mirigyek elgenyedését nem okozza, hanem a fenti kortörténetben is vázolt lefolyás után tökéletesen meggyógyul. Scheffels egy ilyen esetét dacryoadenitis acuta non purulenta, Seeligsohn pedig két esetét dacryoadenitis acuta spontanea néven ismertette.

A legkülönbözőbb infectiokat tekintik a könymirigygyuladás kórokának, sok esetben pedig semmiféle aetiologiai támpont nincs. Seeligsohn mindkét esetében egyidejűleg nrethralis gonorrhoea állott fenn és ezért a könymirigyek metastatikus gonorrhoeás megbetegedésére gondolt. Lindner az 1890-dik évi bécsi influenza-járvány alkalmával észlelte esetét és azzal tartja Összefüggőnek. Schroeder parotitis epidemikával kapcsolatban észlelte a dacryoadenitis acuta egy ily esetét és igazat ad Hirschberg-nek, ki ezen megbetegedést „a könymirigyek Mumps“-jának nevezi. A mi esetünkben influenza előzte meg a könymirigyek megbetegedését és valószinü, hogy ez okozta is. A teljesen jó prognosisú megbetegedés, mint a fenti kortörténetből is láthatjuk, igen rövid lefolyású és hideg, esetleg langyos borogatáson kívül egyéb beavatkozást nem igényel.

II.

Ulcus rodens corneae.

G. I., 45 éves, különben egészséges, jól fejlett és jól táplált egyénnek öt hónap óta fáj a bal szeme és ugyanez idő óta romlik a látása. Jobb szeme ép, látóképessége 5/to, 3'0 D concav-iiveggel 5/is. Bal szemével kézmozgást lát, a tarsalis conjunctiva duzzadt, vörös, a bulbaris conjunctiván élénk ágazatos belöveltség és mérsékelt ciliaris injectio van. A corneán, annak külső szélétől kiindulólag egész a centrumig terjedő körülbelül 5 mm. széles anyaghiány van, melynek reparálódó külső széle kevésbbé mély, a sclera niveaujáig kitelödött, a centrális progrediáló széle szürkés színű, alávájt, a fekély alapja fénylő és aránylag igen vastag felszínes erekkel bőven erezett. A cornea belső felének felszíne kissé borús. A csarnok középmély, a csarnokvíz tiszta, az iris ép, a pupilla atropinra elég jól tágul.

Ezen kórkép alapján, valamint a bántalom hosszas tartama miatt az ulcus rodens diagnosist állítottuk fel.

A fekély alapjának és széleinek cauterizálása után egy héttel az öt hónap óta állandóan kivörösödött és fájdalmas szem halványnyá és fájdalmatlanná lett. A fekély helyén egy a cornea közepét és egész külső felét elfoglaló szürkésfehér, átlátszatlan hegszövet van, a cornea belső fele ép, átlátszó, felszíne sima, fénylő. Két héttel a cauterisatio után iridectomiát végeztünk befelé és a beteg néhány nap múlva 5/:o látóélességgel gyógyultan távozott.

Az ulcus rodens igen ritka megbetegedés. Rendesen a cornea szélétől indul ki és igen lassan halad tovább, mig az epithelt, a Bowman-féle hártyát és a cornea alapszövetének felsőbb rétegeit elpusztítva 6— 10 hónap alatt a cornea egész felszínét elfoglalja. A mélybe nem terjed, perforatiót sohasem okoz, hypopyon sem szokott hozzátársulni. Minden medicamentosus kezeléssel daczolva, csaknem minden esetben teljes leucomát okozott, míg Sattler ajánlatára a cauterisaiiót igénybe nem vettük ellene, a mely eljárással legtöbbször sikerül továbbterjedését megakadályozni. Rendesen idősebb, lesoványodott, más betegségektől elgyengült egyéneknél, nem ritkán mindkét szemen egyszerre fordul elő és ezért a szervezet általános gyenge-