Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-01-31 / 1. szám
31 szenvedett, a mennyiben agyalapi törés kizártnak tekinthető a tünetek hiánya folytán. A sérülés után a bal szem azonnal megvakult. A látás egy része a harmadik hétben kezdett visszatérni. E tünetekből kiviláglik, hogy a vakság oka a n. opticus roncsolása. Annak az eldöntése azonban, hogy mi okozta a n. opticus roncsolását, már nagyobb nehézségbe ütközik. Valószínű, hogy vérzés volt az ok. E mellett szól az a körülmény, hogy a harmadik hétben a látás egy része visszatért. Ugyanis a canalis opticusban a rázkódás következtében vérzés támadt, a mely az ideget comprimálva a látóképesség rögtöni megszűnését eredményezte, később a vér egy része felszívódván, a látóideg egy része a látás vezetésére alkalmassá vált, a látóideg többi része a nyomás következtében vezetőképességét elvesztette. A pupillának partialis reactioja fontos, mert ez a körülmény már akkor utal a látótér egy részének jelenlétére, a mikor az illető szemét teljesen vaknak tartja, mint ez Szily által közölt esetek egyikénél tényleg volt. E. János, 21 éves rajzoló, három nap előtt négy méter magas állványról sima fapadlóra esett, fejét jobb halántékán megütötte. Eszméletlen nem volt. Fejfájás fél óráig tartott. A sérülés után észrevette, hogy jobb szemén nem lát, ez állítása szerint úgy tűnt fel neki, hogy öt az orvoshoz vivő két ember közül a jobb oldalon menőt nem látta. Jelenállapot: A jobb külső orbitaszélen és tovább felfelé a halántékon kissé dagadt gyuladásos hely, mely nyomásra fájdalmas. Külső szemzug vérrel aláfutott. Szemrés jól nyitható. A két szem között külsőleg nincs eltérés. A pupillák egyenlöek; consensualis pontos reactio. Direkt fénybehatásra a jobb szem pupillája nem reagál. Befelé nézésnél a jobb szem kissé visszamarad, különben a szem minden irányban szabadon mozgatható. Visus 0. A fénytörö közegek tiszták, a szemháttér rendes, a papilla nem halavány. « Bal szem látása ü/5. A beteg e vizsgálat óta a kórházban nem jelentkezett és így az eset lefolyásáról nem referálhatok. A hasonló esetek pontos észlelése azonban feljogosít arra, hogy ez esetben is a n. opticusnak az esés következtében létrejött laesioja állandó vakságot okozott, bár a beteg megjelenésekor a sérülés óta lefolyt rövid idő miatt a descendáló atrophia még nem volt diagnostizálható. H. Izidor, 14 éves tanuló, jelentkezett rendelésünkön azzal a panaszszal, hogy jobb szemén nem lát. Az előzményeket illetőleg előadja, hogy másfél év előtt lépcső korlátján lecsúszva egyensúlyt veszített és öt méter magasságból fejjel zuhant a lépcsöház kövezetére. Esés után négy óráig eszméletlen volt. 11 napig jobb szemét nem nyithatta ki a szemhéjak nagyfokú duzzanata miatt. Tizenegyedik napon észrevette, hogy az azelőtt jól látó szemén nem lát. A jobb homlok és halántéktáj két hónapig az esés után dagadt volt. Ez a beteg által elég hiányosan előadott kórelözmény. Jelenállapot: Szem és környéke feltűnő eltérést nem mutat. A szem minden irányban szabadon mozgatható. A pupilla direkt fényre renyhén reagál. Egy bizonyos irányban, még pedig be- és lefelé tartott ujjakat 2'5 méter távolságból olvassa és felismeri, hogy melyik ujjat mutatjuk; más irányban tartott ujjakat közvetlenül a szem előtt sem látja. A fénytörö közegek átlátszók; a papilla kékesfehér ; az edények kissé szűkültek. Bal szem látása %.
