Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-01-31 / 1. szám
A jelen esetben a pupillareactionak némi jelenléte a szem teljes vaksága ellen szólt; tényleg a vizsgálat a beteg által vaknak tartott szemen bizonyos irányban látást talált és képes volt a beteg bizonyos fej- és szemmozgatással 2'5 méterről olvasni az ujjakat és felismerni az egyes ujjakat. Pontos látótérvizsgálatra a beteg nem jelentkezett. M. Adám, 34 éves földmívest 39 nap előtt a bal szem tájékán ló rúgta meg. Eszméletlen lett, elesett. Eszméletlenség pár perezig tartott. A bedagadt szemét négy nap után nyitva észrevette hogy megvakult. 14 napig néha-néha fejfájása volt. Jelenállapot: 2 cm. hosszú, szabálytalan alakú bőrheg terjed az orrgyökre a bal szemöldökiv folytatásában. Alul, kivtil az alsó orbitaszéllel párhuzamosan 1 cm. hosszú bőrheg halad. A szem mozgása minden irányban szabad, csak fölfelé korlátolt bár nem teljesen. Pupilla kissé tágabb, mint a jobb szemé, direkt fényre nem reagál, consensuális reactio pontos. Visus 0. A papilla fehér, élesen határolt. Az artériák szűkültek, sok helyen egészen obliterálódtak, a vénák rendes tágságúak. Jobb szem látása tí/5. Ez esetben a sérülés indirekt az érte ideget, a mi a szem vakságát okozta. A közölt esetek áttekintésénél feltűnik a kórtiinetek megegyező volta. Nagyobb sérüléssel járó tünetekről a kórelözményben az esetek egyike sem tesz említést. Mint ok a fejre speciell a homlok egyik oldalára való esés vagy ütés szerepelt, mely valami módon az ideg oly laesioját hozta létre, a minek következménye a közölt esetek közül kettőnél teljes vakság, a többi három esetben partiális vakság volt. Kérdés, hogy hol sérül az ideg indirekt behatások után. A boncztani viszonyok arra engednek következtetni, hogy az ideg a canalis opticusban sérülhet legkönnyebben. A canalis opticust ugyanis az ikcsont törzse és a kis szárny két gyökere képezi. A csatornában a nervus opticus hüvelye a csonthártyával szorosan összefügg, így tehát a csont minden minimális sérülésének a nervus opticus útján közvetlenül az illető szem látására behatással kell lennie. A canalis opticus törésével kapcsolatban reped az ideghüvely, vérzés támad, mely idegnyomás következtében teszi a látást tönkre. Erősebb behatásoknál pedig direkte csontszilánkok pusztíthatják el az ideget. Különbséget is szoktak tenni a szerint, a mint az ideg vagy a csonttörés folytán pusztul vagy a beálló vérzés folytán megy tönkre ; az előbbit a látóideg primaer, az utóbbit secundaer indirekt sérülésének szokták nevezni. Előfordul ritkán, hogy a canalis opticusban csonttöréssel járó sérülésnél az ideg valahogy megmenekül, csak később a képződő kallus nyomja az ideget és idézi ellő az atrophiát. Néha a törvégek maguk comprimálják az ideget. Indirekt sérülés leggyakrabban a koponyacsontok sérüléséhez társul. Hölder szerint a koponyacsontok törésének mintegy 43 százaléka jár a canalis opticus falának törésével és az ezen áthaladó látóideg pusztulásával ; a koponyaalapi töréseknek pedig 60 százaléka jár hasonló laesioval. Nuhn 1845-ben boncztani tankönyvében már említést tesz vakságokról, melyek homlokra való esés következtében jöttek létre és a látóidegnek a foramen opticumban csonttörés útján létrejött sérülésére vezethetők vissza. Berlin 1881-ben a heidelbergi szemészi congressuson értekezett egy esetről,
