Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-01-31 / 1. szám
30 Midőn magához tért észrevette, hogy bal szemén nem lát. Eleinte teljesen vaknak hitte magát és egészen pontosan emlékszik, hogy a sérülés utáni harmadik héten kezdett látása bizonyos mértékben ismét helyreállni; úgy látta a tárgyakat, mintha fehér fátyolon nézett volna keresztül. Ez a látás idővel annyira feltisztult, hogy a tárgyak körvonalait is kezdte már tisztán látni; ez a látás azután állandó maradt. Jelenállapot: A bal szemöldökívtöl fel- és kifelé lapos börheg, mely a csont felett szabadon mozgatható. A csont nyomásra nem fájdalmas. A szem külsőleg normális és a másikkal összehasonlítva különbséget nem mutat. Közös fixálás meg volt, daczára, hogy a sérült szem csak kissé excentrumos látásban olvasta a Scbweigger 15. csoportját. A pupilla consensuális reactioja pontos. Direkt fény- és árnybehatásra a bal pupilla renyhén reagál. A fénytürö közegek teljesen átlátszók. A szem a peripheriában még pedig a centrumtól ki- és lefelé Scbweigger 15. csoportját olvassa. A mellékelt látótér-felvételen (2. ábra) a világos rész azt mutatja, hol a 10 mm. szélességű fehér jel jól látható, a szürke részben a jel erősen fátyolozottan mutatkozik; a sötétszürke rész látást csak sejteni enged. A fekete szél pedig azt a határt mutatja, a melyet átlépve a látás nul. A szabad részben a színérzés rendes. Szemháttér a látóideg kékes-fehér elszíneződésétől eltekintve rendes. Edények eltérést nem mutatnak. A pupillareactionak szemtükör által bevetített fénynyel történt vizsgálata érdekes leletet mutat; ugyanis a legkiadóbb reactio pontosan a perimeteres felvételnek megfelelőleg akkor jön létre, ha alulról és belülről vetjük a fényt a szembe. E kortörténetet átnézve feltűnő, hogy a beteg aránylag csekély sérülést
