Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-10-30 / 4. szám
308 A szigorlati rend azon intézkedése, mely a szemészetet két féléves tárgygyá emelte, alkalmat ad, hogy az eddiginél még jobb beosztással ellensúlyozzam azon terhet, mely a köteles óraszámnak nagy számánál s különösen a tárgynak a déli órákra való esése által önökre nehezedik. A szemészet tagolt s kiépített volta megengedi, hogy a tárgyat rendszeres előadásokban fejtegethessem. A csak egyes esetekhez fűzött magyarázások azt kívánnák meg, hogy önök nap-nap után saját maguk házi olvasmányok által igyekezzenek a hallottakat beilleszteni a keretbe s ismereteiket rendezni. E munkára az eddigi tapasztalatok szerint keveseknek van kedvük s egyiküknek sincs elég idejük. Már pedig kellő áttekintés nélkül csakhamar elvész a helyes Ítélet. De a szemészet egyik hatalmas fejezete : a fénytörés és alkalmazkodás rendellenességeinek tana csakis rendszeres előadások segélyével tehető könnyen érthetővé — míg ezek nélkül csakugyan megérdemelné azon kedvezőtlen hírnevet, mondjuk ki bátran azon ellenszenvet, melylyel minden egyetem polgára olyan igaztalanul fogadja. De a rendszeres előadások csak az esetben értékesek, ha gyakorlati bemutatásokkal kapcsolatosak. A szemklinika nagy betegforgalma lehetővé teszi. Nem titkolom, hogy a betegágyak száma nagyon kevés, a klinika elhelyezése is kedvezőtlen, de a hiányt, a mennyire lehet, ambuláns betegekkel pótolni fogom. Számba véve az előadási órának a déli időre való esését, valamint azt is, hogy haszonnal lehessenek jelen az operálásoknál s hogy személyesen is gyakorolhassák magukat, a csoportonként való practizálás rendszerét kiterjedten óhajtom igénybe venni. A betegbemutatásokat pontban 12 órakor fogom kezdeni, ezeket a rendszeres elméleti előadások követik s 1 óra után kezdünk operálni. Ezeken már hetenként változó tizes csoportokban fognak résztvenni. A csoport azonban az egész héten át az összes gyakorlatokban s a délutáni beteglátogatásokban is résztvesz, a midőn észlelésre beteget kapnak s a hét végeztével kórleirást nynjtanak be. Sőt a kiknek ideje megengedi, délelőtt 10—12-ig a járó betegek számára tartott rendelésen is résztvesz. Szóval a kijelölt 10-es csoport egy hétig napja szabad részét teljesen a szemészetnek szánja. Mondanom sem kell, hogy azok számára, kik a tárgygyal előszeretettel alaposabban óhajtanak foglalkozni, a klinika egész napon át nyitva áll és pedig nemcsak a kórtermek, hanem a laboratórium s a Schulek Vilmos tanár által alapított páratlan gazdagságú könyvtár is. Azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy a klinika segédszemélyzetében kiválóan képzett munkatársakkal rendelkezem, kikkel egyetemben tudatában vagyunk, hogy valamennyien első sorban az oktatás szolgálatában állunk. Viszont önöknek kötelességük hazájuk, családjuk s önmaguk irányában, hogy a nyújtott alkalmat felhasználják. Én ugyan a tanulás szabadsága alapján állok, de annak igazi értelmében, mely szerint az egyetemi polgár ott szerzi meg ismereteit, a hol akarja, azaz választhatja az egyetemet, a tanárt, t. i. ott, a hol ilyen választás lehetséges. De éjien a szabad választás alkalmának csekély volta akadályozta meg, hogy e szabadság nálunk értékes gyümölcsöket teremjen. Legfeljebb annak kinövése: a nem tanulás szabadsága vert erősebb gyökeret nálunk. Igaz, hogy ennek megvan az ellenszere : a szigorlatok szigorúságában, de ha ilyen módon meg is lehet szabadítani az avatatlanoktól az emberiséget, kemény csapás arra, ki későn érzi a szigorúságot. Ezért kérve kérem önöket, hogy használják fel az alkalmat a tanú-
