Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-10-30 / 4. szám
lásra. Gyakori katalógus-olvasással ugyan nem fogom az időt tölteni, de igyekezni fogok személyes foglalkozás útján munkakedvüket növelni. A kik az alkalmat rendszeresen elmulasztják, természetesen nem számíthatnak arra, hogy szorgalmukat igazoljam. Viszont azok, kik kötelességeiknek megfelelnek, teljes mértékben számíthatnak támogatásomra, ha ugyan erre szükségük van, mert valóban, a kik Pasteur tanácsa szerint számot vetnek lelkiismeretűkkel, hogy megtették-e azt a mit tanulmányaik, hazájuk vagy talán az emberiség javára tenniök lehetett — azok boldogulásuk biztosítékát önmagukban bírják ! A trachomaellenes eljárás Magyarországon.' Irta: Grósz Emil dr. egyetemi tanár, trachomaügyi kormánybiztos. A hatósági rendszeres eljárás a trachoma ellen Magyarországon 20 év előtt vette kezdetét. 1883-ban ugyanis a beliigyministeriumnak tudomására jutott, hogy Magyarország déli részein, főleg Torontál vármegyében egy szembetegség van elterjedve, mely az újonczozás eredményeit nagyon kedvezőtlenül befolyásolja. Tisza Kálmán akkori belügyminister elrendelte, hogy a fertőzött vidéket szakértő szemorvos vizsgálja meg. E feladatra Feuer Náthán ezredorvost, a kolozsvári egyetem volt helyettes szemésztanárát kérték fel, ki a megbízást lelkiismeretesen és szakértelemmel teljesítette; három járás területén 95,000 embert megvizsgált s azon megdöbbentő eredményre jutott, hogy a lakosságnak 4‘5°/'n-a trachomában szenved. Csakhamar kiderült, hogy az ország más részein is befészkelte magát a baj és pedig leginkább a Duna és Tisza körén : Pest- és ldácsmegyében; a Horvátországgal határos Zalamegyében; északon: Trenesén- és Nyitramegyében, úgyszintén Erdélyben Románia határán. Feuer azt is kiderítette, hogy a betegség az ország déli részein, az egykori katonai határőrvidéken régen honos s valószínű, hogy ide Olaszországból a katonaság hurczolta be; az északi megyékből az aratásra az Alföldre jövő munkások pedig hazavitték, a hol azután a nép szegénysége folytán nagyon elterjedt. Tisza felismerte a veszedelem nagyságát, de egyszersmind azt is, hogy a védekezés szervezésére és keresztülvitelére szakemberre van szükség, így nyert Feuer a belügyministeriumban mint közegészségi felügyelő alkalmazást. Az ö javaslatára adta ki a ministerium az 1884-dik évi trachomautasítást, mely két részből áll: „Az első rész hatósági közegek, illetőleg a községi lelkészek, jegyzők, tanítók, elöljárók s más értelmesebb egyének részére készült, hogy azok az abban foglaltakról ne csak tudomást nyerjenek, s a hatósági intézkedésekről értesüljenek, hanem, hogy a népet alkalmas módon és úton felvilágosítsák, azt a betegség fontos és veszélyes voltára figyelmessé tegyék s az óvszabályok, valamint a hatósági intézkedések megtartására buzdítsák." A második rész a betegség kór- és gyógytanát tárgyalja s az orvosok számára készült. A hatósági intézkedésekre a törvényes alapot az 1876: XIV., a közegészségügy rendezéséről szóló törvényezikk szolgáltatta, mely a ragályos betegségek bejelentéséről, az elkülönítésről, szükséghez képest kényszergyógyí-1 A X-dik nemzetközi szemészeti kongressus számára készült összefoglaló jelentés.
