Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-10-30 / 4. szám
286 A felületi sugárzás erősségének értékét következőkép állapíthatjuk meg : ha valamely photometer egyik oldalán 1 Hefner áll R\ meter távolságban, másik oldalán pedig egy világitó felület van elhelyezve és pedig a sugárzás irányára merőlegesen R> távolságban, akkor az egyik photometerlap megvilágítása MG, a másik oldalon oly I Hefner erősségű pontszerű fényforrás _fll2 létesitne egyenlő megvilágítást, melyre nézve: 1- (! ■)’HefMr-Ezen I intensitást, melylyel kellene sugározni egy pontszerű fényforrásnak, hogy a felület merőleges sugárzását helyettesítse, nevezzük a felület intemilásának, s ha a felület nagysága F, akkor az mennyiséget felü, , Hefner leti fényességnek, melynek egységeid a szolgálhat. Oly irányban, mely cm2 a felület normálisával e szöget zár be, a felület egy / cos e intensitású ponttal aequivalens. Megjegyzendő, hogy maga a Hefner is feliiletszerü világító test, úgy hogy egységül a horizontális irányban történő sugárzás energiáját kell vennünk. Ezek alapján megoldható azon általános feladat, hogy valamely F nagyságú I felületi fényességű síklap hány M G. megvilágítást ad egy tőle B távolságban levő f nagyságú lapnak, ha e az emissio és i az incidentia szöge? Hefner , F es /-et cm3-ekben, />’-et meterben adjuk, akkor a Ha I egysége keresett érték cm2 F,f I. cos e . cos i M G (V.) Feltételeztük, hogy F és f méretei R-hez képest elegendő kicsinyek, egyéb esetekben a feladat pontosan csak az integrálszámitással oldható meg. A két főegység: Hefner és a metergyertya tehát abban különböznek, hogy előbbi magát a fényforrást, az utóbbi a fényforrás által valamely helyen létesített fényenergia-viszonyolcat jellemzi, úgy hogy pl. 1 Mg-t adhat 1 Hefner 1 méterről vagy 2 Hefner 4 méterről s így tovább. III. Nem térek el tárgyamtól, mely az a = 1 -nyi szög melletti felismeréshez szükséges megvilágítás kutatása, mikor az alábbiakban a Látásélesség és a Világosság közötti viszonyra vonatkozó irodalmat közlöm. Klein1 azt állítja, hogy a Talmudban is nyomaira akadunk annak a felfogásnak, hogy a látás élessége belső összefüggésben van a megvilágítással. Különböző szabályokat találunk ott, melyek arra vonatkoznak, hogy a na]) kezdődése megállapíttassék. Erre a köznapi élet tapasztalásait vették segítségül, mely szerint bizonyos absolut megvilágitás volt ahhoz szükséges, hogy bizonyos, színérzetek és térérzetek keletkezzenek. 1 Dr. N. Th. Klein. Sur l’influence de l’éclairage sur l’acuité visuelle. G. Masson éditeur. Paris. 1873.
