Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-01-31 / 1. szám
26 Közlemény a pesti izr. kórház szemészeti osztályából. (Fó'orvos: Szily Adolf tnr.) Látóideg-sérülésekről. . Irta: Pór Dezső dr., kórházi alorvos. A látóideg minden elrejtettsége daczára a trauma behatásának elég gyakran ki van téve; e behatás lehet olyan, mely részint direkt az ideget sérti a bnlbus és orbita csontos falának megkimélésével, részint indirekt, vagyis olyan természetű, mely az orbita falában, a canalis opticusban vagy a koponya-alapon hoz létre valamiféle elváltozást, mely azután ismét többféle módon teheti az ideget tönkre. Szily tanár megbízása alkalmat nyújtott nekem tíz részint direkt, részint indirekt látóideg-sérülésről beszámolhatni. E sérülésekre jellemző a hirtelen fellépő vakság vagy a látás jelentékeny zavara. A tiikri lelet az első időben épen nem engedne következtetni a látás e zavarára, feltéve, hogy a sérülés az ideget a vasa centralia belépési helye és a chiasma között érte, mert az ideg e részének sérülésénél a tapasztalat szerint legalább 14 napra van szükség, hogy a papillán a descendáló atrophia képének nyoma mutatkozhassék. Ha ellenben a sérülés az ideget a vasa centralia belépési helye és a bulbus között érte, úgy többnyire az embólia artériáé centr. retinaevei megegyező kép áll elő, még pedig azonnal. Direkt sérülés a nervus opticust négy különböző helyen érheti, még pedig az agyalapon, a canalis opticusban, az orbitában és a papillaris részben. E sérülések legtöbbnyire a látóidegnek az orbitában a vasa centralia belépési helye mögött futó részét érik, melynek hossza a foramen opticumig körülbelül 10 mm.; az indirekt behatásoknak pedig a látóideg canalis opticusban futó része van inkább kitéve. Hogy az indirekt behatásokra miért sérül az idegnek épen e része oly könnyen, ezt illetőleg a boncztani viszonyok szolgálnak kellő felvilágosítással. Ugyanis a canalis opticusban az ideg mereven meg van feszítve, a mennyiben hüvelye a csontos csatorna falával szorosan összefügg és csak igen csekély mértékben mozgatható el. Továbbá az ideg a csatornában edényekkel igen gazdagon van ellátva és az innen eredő vérzésekből az e helyen létrejövő indirekt látóideg-sérülések elég könnyen magyarázhatók. Igen ritka a látóidegnek a vasa centralia belépési helye előtt történt sérülése, valamint a canalis opticus mögötti részének sérülése Az előbbit maga a bulbus védi, az utóbbi rész pedig az agy alapján való elhelyezési viszonyának köszönheti e hozzáférhetetlenségét. Az irodalomban a látóideg-sérülések hosszú sora küzöltetett, mely sérülések a legkülönfélébb módon jöttek létre. Ezen sérülések számát néhány érdekes eset leírásával szándékom szaporítani. Áttérve az esetek egyenként való közlésére, először a direkt látóidegsérülés eseteinek kortörténeteit fogom leírni, melyek első kettőjét Szily 1895-ben az Orvosi Hetilap „Szemészet“ mellékletének 1—-2. számában közölte ; ezeknek ismételt rövid felemlitését a többi esetekkel kapcsolatban szükségesnek tartom.
