Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-10-30 / 4. szám
F. Snow analog esetében az amaurosis így támadt volna. Mindkét hypothesis nem plausibilis. Hogy egy keresztezett amaurosis keletkezhetik, vizsgálataink alapján kísértjük megmagyarázni, a mennyiben mutatták, hogy egy erősen kiterjedt jobb hátsó rostasejt mind a két látóideggel szoros viszonyba jöhet, az említett esetekben, a hol a rostasejtek empyemája is jelen volt, hasonló rendellenesség gondolható volna és hogy a hátulsó rostasejt a másik oldalon egy semicanalis ethmoidealissal rendelkezik és ezzel a keresztezett amaurosis direkt vérkeringési zavarok által könnyen megmagyarázható volna. Fel akarom hívni a figyelmet úgy az általam leirt ethmoideális visszereket tartalmazó semicanalis ethmoidealisra, a homloküregben és a rostasejtekben, mint ama edényrésekre és edénybarázdákra emmissariákkal az iköböl mellső-oldalsó falán, melyek alkalmasak direkt vérkeringési látózavarokat, thrombosisokat előidézni a megfelelő melléküregek empyemáinak eseteiben. Ha a vena centralis retinae thrombosisa más okokból is észlelve lett, úgy a hátsó melléküregek empyemáinak eseteiben a vázolt alapon is keletkezhetik. Általában a kétoldalú látózavar mint intracraniális jelöltetik meg, bár a kétoldali iköbölmegbetegedés lehetőségét is megengedik. A mennyiben elismerjük, hogy a kétoldalú látózavar többnyire intracraniális lehet, megjegyezzük, hogy a látóideg szoros viszonya nemcsak, az iköböllel hanem a hátsó rostasejttel kétoldalt fennállhat és ennek megfelelően nasális eredetű kétoldalú látózavarnál a kóroktani alapot nemcsak kétoldalú iköbölbántalom, hanem a hátsó rostasejtek kétoldalú megbetegedése is képezheti. A mi észleletünk azt a lehetőséget is megengedi, hogy az egyoldalú hátsó rostasejt megbetegedésénél kétoldalú látózavar is fennállhat, a mennyiben az említett nagy hátsó rostasejt egy papirvékony közös fal által a chiasmától és mindkét látóidegtől extra- és intracanalicularisan van elválasztva. Eddig mindig a hátsó rostasejt megbetegedéséről beszéltünk, látóideghez való szoros viszonya miatt, de ismeretes, hogy isoláltan ritkán fordul elő és hogy a hátsó rostasejt a rostatömkeleggel vagy az iköböllel is megbetegedhetik. Ezzel vizsgálataim alapján a rendelkezésemre álló anyagot összefoglaltam, hogy a kérdés mai álláspontját megvilágítsam, a megoldásra váró intézkedéseket megjelöljem, az általános figyelmet ezen érdekes és fontos fejezetre irányítsam. Á midőn az igen tisztelt szemészeknek ezen kérdéseket különös figyelmükbe ajánlom, remélem, hogy a közös rhinologikus és ophthalmologikus kutatás ezen még több tekintetben homályos fejezetet sikerrel felderíteni fogja. 259 17*
