Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-10-30 / 4. szám
258 megítélésére utal, a hol egy okozatos összefüggés hypothetikus felvételénél, intracraniális meningeális szövődmények kiesése több évig fennálló mellóküreggenyedés mellett mindenesetre feltűnő és az okozatos összefüggés endített kétségbevonása igazoltnak látszik. Mindjárt hangsúlyozni akarjuk, hogy a kórboncztani vizsgálatok a jövőben, hogy értékesíthetők legyenek, minden esetben pontosan kell hogy megállapítsák az iköböl és a hátsó rostasejt viszonyát a canalis és nervus opticushoz, az infectio útját a lehetőség szerint, a vérkeringési zavarokat az említett visszérhálózatban, a melléküregek falainak állapotát és az említett dehiscentiák és semicanalis ethmoidealis jelenlétét. Magától értetődik, hogy a látóideg szöveti vizsgálata nem hiányozhatik. ismereteink alapján tehát a nasális látózavarok, különösen a látóideg nasális eredetű kanalikuláris megbetegedésének tana hézagteljesnek kell hogy tekintessék, az orr- és szemgyógyászati kutatással karöltve, hogy számos fontos nyilt kérdés megoldásához közelebb vigyen. Orrgyógyászati álláspontunk a következő a felvetett kérdésben: Vizsgálataink alapján a sablonszerű felfogás a látóideghez való viszonyokat és abból levont következtetések fenforgó látózavarok magyarázatánál kell hogy oda korrigáltassák, hogy az okozatos összefüggés épen úgy magyarázható a hátulsó rostasejt megbetegedésétől. Egyidejűleg megmagyarázza a hátulsó rostasejt ismertetett viszonya a látóideghez a gyakori negativ leletet a látózavart illetőleg az iköböl empyemája, cariese és nekrosisa eseteiben. Azon esetekben, a hol szorosabb viszony létezik az iköböl és a látóideg között, az iköbölfal talált különböző vastagságának a foramen opticum magasságában gátló szerep juthat a folyamat tovaterjedését illetőleg. Azon esetekben, a hol a canalis opticus falát a hátsó rostasejt képezi, a mindig felette elvékonyult, papirvékony tinóm válaszfal a folyamat tovaterjedését elősegítheti. Az említett dehiscentiák a canalis opticuson és az iköböl mellső odalsó falán a perineuritis optica és az intracraniális, meningeális szövődmények egyenes okai lehetnek. A szemészek, kik a neuritis, atrophia optica legkülönbözőbb okait jól ismerik, mondanának véleményt arról, vájjon az egyoldalúlag fellépő látózavar az iköböl megbetegedésénél jellegzetesnek tekinthető-e, a mint azt Lapersonne és Mendel kiemelték. Mi vizsgálataink alapján esetleges egyoldalú látózavart okozatos összefüggésben melléküreg genyedéssel következő magyarázatot adhatunk. Első sorban hangsúlyozandó, hogy az egyoldali látózavar, ha egyáltalában a melléküreggenyedésre jellegzetes, így az okozatos összefüggés nem kizárólag az iköböl számára veendő igénybe, hanem épen úgy kell az iköbölt és a hátsó rostasejtet tekintetbe venni és pontos vizsgálatnak alávetni. Ritkában esik meg, hogy szorosabb viszonyokat a látóideghez mind a két oldalon találjunk akár az iköböl, akár a hátsó rostasejt részéről, többnyire találjuk egyidejűleg az egyik oldalon az iköbölt és a másik oldalon a hátsó rostasejtet viszonyban a canalis opticushoz vagy ezen viszony csak az egyik oldalon van jelen, legyen az akár az iköböl, akár a hátsó rostasejt. Ezen viszonyok a gyakrabban egyoldalúlag fellépő látózavaroknál, összefüggésben az iköböl vagy a hátsó rostasejt megbetegedésével tekintetbe vehetők. A keresztezett amaurosis említett eseteiben Halstead felvett egy áttörést a másik iköbölbe és egy régi fennálló neuritis opticát, ezen feliinő tény megmagyarázására, Hepburne gondolja, hogy inkább a vena centralis retinae thrombosisa forgott fenn, Sargent
