Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-10-30 / 4. szám
traumák által okozott erőmüvi ártalmakat már érintettük. A kóroktani mozzanatok között találkozunk az infectioval, a tovavezetett gyuladással, az élettani, congenitális csonthiányokkal és vérkeringési zavarokkal. Ismereteink a melléküregek visszérhálózatait és nyirkutait illetőleg meg nem tekinthetők teljeseknek, fontos szerepet játszanak a gyuladás tovavezetésében és még további kiegészítő vizsgálatokra van szükség. Mi a melléküregekben egy az ethmoideális edényeket vivő félcsatornát, a semicanalis ethmoidealist találtuk és leírtuk, mely rendellenességnek fontosságot tulajdonítunk, épen úgy a gyuladás tovavezetésénél mint egy direct thrombophlebitis keletkezésénél és vérkeringési zavaroknál. Ezen félcsatorna különböző hosszúságban a foramen ethmoideale anteriustól a mellső koponyaárokig húzódik a homloköböl vagy az orbitális sejtek falán, vagyis a szemüregtetőben elhelyezett rostasejtekben. Ezen félcsatornában halad az artéria ethmoideális anterior a kisérő visszerekkel és a nervus ethmoideális anterior. Ezen képletek szabadon feküsznek, a nyálkahártyától fedve, a jelzett üregekben, továbbá a nyálkahártya az orbitális csonthártyát és a dura matert érinti. A semicanalis ethmoidealist a homloküregben háromszor észleltük, hossza 5 és 8 mm. között ingadozott. Az első orbitális sejtben a semicanalis ethmoideális kilenczer fordult elő, hossza 7 és 10 mm. között váltakozott. A második orbitális sejtben a semicanalis ethmoideális négyszer volt jelen, hossza 4 és 10 mm. között ingadozott. Két esetben a lamina papiracea veleszületett dehiscentiájával egy. 8 — 9 mm. hosszú semicanalis ethmoideális volt jelen az orbitális sejtekben. A kóros folyamat ezen félcsatorna hosszában mindkét irányban a koponyaüreg és a szemüreg felé terjedhet. Továbbá az ethmoideális visszerek összeköttetése által a duráli: visszérhálózattal és a plexus ophtalmicussal, a beteg nyálkahártyától fedett ethmoideális visszerek vérkeringési zavaroknak és thrombophlebitisnek lehetnek kitéve, mely a jelzett irányokban terjedhet. Ama edényréseknek a szemüreghez vezető edénybarázdákkal, melyeket gyakrabban az iköböl mellső-oldalsó falán találtam, szintén szerep juthat, a mennyiben ezen edénybarázdák élettani dehiscentiákkal is bírhatnak és így nemcsak a gyuladás tovaterjedését vagy a direkt áttörést elősegíthetik, hanem ezen az úton vérkeringési zavarok keletkezhetnek. Ezen edényrések és edénybarázdák összekötik az iköböl visszérhálózatát a sinus cavernosussal és a plexus ophthalmicussal. A fentemlitett csonthiányok az iköbölfalzaton és a canalis opticuson jelentőséggel bírnak a kóros folyamat tovaterjedésében elősegítik az intracraniális szövődményeket. Jelentőséget nyer ama tény is, mely az üregfalak különböző alkatára vonatkozik. Kimutattam, hogy ha a canalis opticus a hátsó rostasejt által lesz képezve, a válaszfal mindig felette vékony, papirvékony, míg az iköböl fala a foramen opticum magasságában, mint láttuk, néha különböző vastag lehet. Hogy ezen tény a folyamat tovaterjedésénél szerepet játszik, kétségen kívül fekszik. A bonczleletek egyes esetekben az iköbölperforatioját mutatták, közelebbi adatok hiányoznak arra nézve, vájjon a meningitis egy direkt infectio. vájjon az említett vékony falak usurája vagy a megjelölt dehiscentiák és az említett, visszerek és edényrések a gyuladás tovavezetésében szerepet játszottak, a hiányos vizsgálatok folytán nem mondható meg. Kiemelendő, hogy a meningitis és a thrombosis többnyire egyoldalú megbetegedés eseteiben lépett fel, továbbá kétoldalú megbetegedés kevés esetében. Ezen tény is kétoldali melléküregbántalom és kétoldali vakság szigorú 17
