Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-01-31 / 1. szám
22 de esetleg a páros nézésre menő hajlam csökkenhetne, ha az észrevevő képesség a kettőn nagyon különbözik. Az első csoportba való esetekben jó lesz mindjárt a kancsalszögkitérés lebecsülése szerint választani segédhasábot, mert itt néha már az első megtekintésre tudható, hogy a sárga folt messze áll a vezérszem sárga foltjával felelkező helytől. Ha a hasáberőt épen a kancsalállás fokában eltaláltuk, akkor mindjárt az I. kísérlettel (a nyugvó képpel) megkapjuk a látásirány-közösséget, azaz a páros nézés bizonyítékát, a kísérlet rendje szerint. Ha pedig nem teljesen találtuk el, akkor ez idő szerint csak a II. kísérlet ad positiv eredményt és a hasábot addig kell változtatni, míg az I. kísérlet is kifogástalanul eredményez. Kitűnő szolgálatot igér itt tenni a Snellen-Crétéz-féle tolással forgatható hasábok készüléke, melylyel a hasábhatást egyenletesen növelni vagy fogyasztani lehet. Minthogy a látás közös helyét néha csak idővesztegető próbálásokra találnék el és előre sem tudhatjuk, mely esetben lehet mindjárt az I. kísérletet eredményesen megtenni, vagy ha kell, előbb a II. kisérlettel tapogatózni, sőt a segédhasáb is bizonytalanban hagyhat vagy alkalmazása mellékokokból nyűgös lehet: ezért még egy általános érvényűnek Ígérkező kísérletet gondoltam ki, mely azonnal az egész látóhártyáról tájékozást adni lenne hivatva, úgy hogy azon, akárhol legyen páros látásra készen álló hely, az könnyen feltalálható és vele azután, ha még kell, a finomabb és talán ismételt próba megtehető vagy legalább az utóképes kísérletekre a tájékozás már megadva legyen. Tervezetem a következő: Nagyjában ez is a kiválódás és a gátlás törvényén indul. Azonban itt nem a képet lengetem, mint a II. kísérletben, hanem a képnek nyugodtan hagyásával, a látóhártyát jártatom el alatta, a bejárható kétszemi nézőtér (Blickfeld) egész terjedelmében. Sötét szobában két gyertyát gyújtok meg és állítok mintegy két arasznyi közzel szoba hosszában egymás mellé. A gyertyák mögött jó, ha a kísérlet későbbi módosítására készenlétben Csapodi-féle vagy más betűpróbák szintén megvilágítva függenek. Ekkor az egyik szemet és pedig inkább a vezért szórtkörös látásúvá teszem, a másik szemet pedig, tehát inkább a kancsalítót, emmetropiára hozva, eléje a papirtölcsért tétetem, mint mindig, hegyesedé végével előfelé, úgy hogy vele csak az egyik gyertyaláng legyen szemlélhető; a másik szemmel, tehát a szórtas képű vezérrel, mindakét gyertya a tölcséren kívül szórtasan meglátszik. A helyzet tehát olyan, hogy a vezér által szórtasan látott két lángból az egyiket a tölcséren néző, azaz az emmetropiássá tett kancsal szem, a mint a páros nézés lehetősége bekövetkezik, letisztíthatja és ezzel a páros látás tényét be is bizonyítja. Most a szemeket jobbra és balra jártatom. Hol lassabban és fürkészve, hol gyorsabban, hogy egy netaláni hirtelen változást ellesessek. Ez a változás abban állhat, hogy a hol és a meddig páros nézés lehetséges a papirtölcsér területében látszó láng éles határúvá válik, a mint pedig a retinának valamely páros látást nem adó helye került a tölcsérben látszó tiszta kép irányába, ez a kép hamarosan megint elmosódik. Hogy a tölcsérbeli láng mikor szabatos, azt a látóhártya legszélsőbb helyeivel is, hol a fényérzés kitűnő, igen jól lehet megítélni. Minthogy a mozgást is a látótér körzetével jól észrevesszük, sőt a retina qualitásaiban
