Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-07-31 / 3. szám
238 bacillusok számától és azok virulentiájától, egy typikus tuberculotikus iritist kap, melyből azután, nem ugyan mindig, de gyakran acut miliáris tuberculosis fejlődik, melyben az állat elpusztul. A második esetben, az első symptoma a beoltás helyén keletkezett lokális tuberculosis, s a regionáris mirigyek megduzzadása és elsajtosodása, s utána igen gyakran az acut miliáris tuberculosis. A beoltási kísérletre használhatunk úgy házinyulat, mint tengerimalaczot. Újabban mindinkább kezd tért hódítani az a nézet, hogy a malacz sokkal érzékenyebb a tuberculosis iránt, mint a nyúl s a conjunctiva tuberculosisára vonatkozólag, különösen Morax és Ghailloux vizsgálatai mutatták ki, hogy sok esetben, mikor az oltás nyúlra negativ eredménynyel történt, ugyanazon egyéntől vett anyaggal beoltott tengerimalacz kifejezett tuberculosist kapott. Meg kell még említenem, hogy egyesek, mint Kunz, Petella, a tuberculin-injectiókat, mások, mint Aurand, M. Bor, az Arloing-Courmont-féle serodiagnosist ajánlották a diagnosis biztosítására. A mint láthatjuk tehát, ezen diagnostikus segédeljárásokban sem bizhatunk meg teljesen s az irodalom áttekintésénél sok esetet fogunk találni, melyben az egyik vagy másik cserben hagyott; fogunk találni eseteket, hol a szövettani vizsgálat tuberculosis mellett szólt, de az állatkísérlet negativ eredménynyel járt és viszont. Mindezekből tehát az következik, hogy e diagnosist „tuberculosis conjunctivae“ tisztán a klinikai képből felállítanunk nem lehet, hanem az általánosan elfogadott elv alapján szükséges, hogy vagy bacillusokat találjunk, vagy pedig az átoltás legyen eredményes. A szövettani kép egyedül nem biztosítja teljesen a diagnosis helyességét. Ha ezen előbb említett két diagnostikus segédeljárás közül csak egy is eredményes, kimondhatjuk a diagnosist, ellenkező esetben azonban el kell azt ejtenünk. Lássuk most azon therapeutikus eljárásokat, melyekkel ezen kór ellen küzdhetünk. A conjunctiva tuberculosisa, mint az természetes is, magára hagyva, nem gyógyul meg; egyetlen egy esetet találunk az irodalomban Levytöl, hol e betegség spontan gyógyult volna; különben pedig hosszú fennállása alatt óriási destructiókat hoz létre a bulbus teljes elsorvadásával. A szerzők a therapiát illetőleg két csoportra oszlanak : egy kisebbre, mely a medicamentális therapiát ajánlja s egy nagyobbra, mely a sebészi beavatkozást tartja indikáltnak. A gyógyszeres therapiát illetőleg a legkülönbözök szereket látjuk javaslatba hozni, így Taylor 25—30°/o tejsavat, Critchett nátrium alkoholatot, Cauntik és Garroivay formaiint, Ernost pyoctanint, Petella, Sálié tuberculin injectiókat ajánlanak. Stephenson egy X-sugarakkal gyógyított esetet is közöl. A sebészi kezelést illetőleg legtöbb szerző a késsel való eltávolítást ajánlja, vannak azonban sokan, kik inkább az éles kanál és mások, kik a galvanokaustikát tartják helyesebbnek. Ez utóbbi eljárásnak leglelkesebb híve 1leimar, ki úgy a kést, mint az éles kanalat teljesen elvetendönek tartja, mert szerinte mindkét eljárás által rendkívül növeljük a bacillusoknak a szervezetbe való szétvitelének veszélyét az által, hogy igen sok vér- és lymphpályát nyitunk meg. Természetesen a sebészi kiirtás mellett mindnyájan a beteg jó táplálását, roboralását ajánlják, melyhez még a francziák (Vieusse) belsőleg napj. lX0'30gm. jodoformot is adnak.
