Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-07-31 / 3. szám
237 portosítástól. Ilyenek azok a Heinersdorff, Rhein, Fuchs, Bach, Wagner, Pregel és mások által leirt esetek, hol a conjunctiva tuberculosisa a trachoma képét utánozza, és pedig annyira, hogy mint Rhein mondja: „und es gibt Fälle dieser letzteren Erkrankung (t. i. tbc. conj.) die sich weder im Krankheitsbild, noch in der histologischen Struktur der follikulären Bildungen vom sogenannten Trachom unterscheiden, deren Diagnose also nur durch den Nachweis des der Erkrankung zu Grunde liegenden Mikroorganismus sicher zu stellen ist“. Bár nem tartozik szorosan a conjunctivához, mégis meg kell itt említenünk, hogy egy időben, néhány positiv lelet kapcsán, hosszas vita indult meg arról, hogy a chalazeon is tulajdonkép egy tuberculotikus folyamat. Különösen Parisotli, v. Wiehert stb. voltak ezen nézet harezosai: azonban mint az újabb vizsgálatok (Henke, Deutschmann, Landwehr, Baumgarten stb.) kimutatták, a chalazeon rendes körülmények között nem más, mint a Meibommirigyek chronikus adenitise és periadenitise, s bár előfordulhat, de mégis kivételes eset az, hogy ezen chronikus gyuladás tuberculosis-bacillus által okoztassék. Látjuk tehát, hogy a conjunctiva tuberculotikus megbetegedései oly különféle, egymástól teljesen eliitö, néha trachomát, máskor tumorokat stb., utánzó képet vesznek fel, hogy tisztán a klinikai képből a diagnosist felállítani nem lehet. Szükséges tehát, hogy bizonyos segédmódokhoz folyamodjunk, melyek segélyével a diagnosist biztosíthatjuk; ily segédmódszerek a bacillus kimutatása, a szövettani vizsgálat és az állatkísérletek. A bacillusok kimutatása történhetik úgy a váladékokban, mint a fekélyek alapjáról lekapart lepedékben, de történhetik a szövettani vizsgálat czéljára készült metszetekben is. Az irodalom áttekintésénél azt találjuk, hogy az esetek többségében a bacillusok kimutatása nem sikerült. Azt, hogy a váladékokban és a fekélyek alapján levő lepedékben csak ritkán találhatunk tuberculosis-bacillust, a könyek és a pislogás, már előbb említett, chemikus és mechanikus hatásának tulajdoníthatjuk ; hogy pedig a metszetekben is ritkán látható bacillus, némelyek, mint Koch és Baumgarten, sporaképzésböl, mások pedig, mint Reimar is, onnan magyarázzák, hogy a bacillusok, a kivágott részeknek a szövettani vizsgálatra való alkalmassá tétele, s így különböző anyagokban, mint aether-alkohol, xylol stb. való kezelése által egyes anyagokat, különösen viaszt veszítenek testükből, s ezáltal elvesztik azon tulajdonságukat, mely alkalmassá teszi őket, hogy specifikus festési módokkal festve, felismerhetők legyenek. A második diagnostikus segédeszköz a szövettani vizsgálat. Erre vonatkozólag is meg kell jegyeznünk azt, hogy a tuberculosis conjunctivae diagnosisának felállításához ez sem képez absolut biztos jelt, a mennyiben, mint azt a vizsgálók (Baumgarten, Henke, Hansemann, Rhein stb.) kimutatták, a tuberculumokhoz teljesen hasonló képet nyerhetünk luetikus megbetegedéseknél, és malignus tumoroknál, s viszont kétségtelenül tuberculosus megbetegedéseknél, mint azt fentebb is láttuk, a trachomának szövettani képével teljesen megegyező képet nyerhetünk. Hátra van még a harmadik, az állatkísérlet. Ezt átoltással eszközöljük, és pedig vagy a gyanús szövet egy kivágott részét az állat elülső csarnokába viszszük, vagy pedig a has bőre alá varrjuk be, vagy esetleg szétdörzsölve, a has bőre alá fecskendezzük. Az első esetben az állat, hosszabb-rövidebb idő lefolyása alatt, mely idő függ a beoltott anyag nagyságától, a bevitt
