Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-01-31 / 1. szám
16 a Hering-féle területérzési (Raumsinn) nézetek alapján. Maga Hering is közöl mintának beillő elemezést egy kancsalos esetről,1 2 mely felől véleményül kimondja, hogy új identitása a látóhártyahelyeknek nem keletkezett. A látás egyszemi volt. Ez a széttérő kancsalsággal birő egyén, midőn hol az egyik, hol a másik szemét beállította, a szempárjának mozgási rendellenessége által 26° szétérés mellett szükségessé vált beidegezési változásokat megtanulta, hol az egyik, hol a másik szem által rögzített tárgy térbesítésénél beszámítani. Bielsehowsky a maga eredményeit a következő általánosításban foglalja együvé. A kancsalítónak látómezeje az esetek egy sorában csak a vezető szemnek képéből, más esetekben a két szemnek külön-külön járulékaiból épül fel, vagy végtére rendes páros nézés is állhat fenn. Fel kell tenni, hogy a kancsal szem benyomásai gyakran többé-kevésbé kifejezett gátlást szenvednek el. Úgy az időnkénti mint a végleges kancsalításnál ismeretlen okokból gyakran a szerzett rendellenes térbesítő mód (Localisationsweise) mellett a veleszületett felelkezésen alapuló rendes térbesítő mód is előbukkan. Körülmények szerint két egyidőben fennálló, különböző térbesítő mód kifejezéseképen egyszemi kettős látást, sőt kétszemi hármas látást is lehet találni. Látszólag egyfajta esetekben is a látóhártyáknak részint rendellenes vonatkozásait, részint háborítatlan felelkezését lehet találni. A kancsal állásnak műtéti kiigazítása által a kifejezett rendellenes felelkezéssel biró esetek még rendes páros nézést is nyerhetnek. A látóhártyák rendellenes vonatkozásával biró esetekben a műtevés után kettős látás csak mulékonyan áll elő. Ha a felelkezés zavartalan volt és kettős látás nem volt, akkor úgy látszik, hogy mütevés után a kettős látás úgy is kimarad, még ha a kétszemi beállítás el sem is éretett. A rendellenes felelkezés az élet folyamatán belül támadt és megmásult viszonyokhoz való hozzáalkalmazkodásnak kifejezése. A rendes felelkezés veleszületett és sohasem vész el egészen, hanem körülmények szerint évek múltán megint előtérbe állhat. A rendellenes felelkezési rendszernek épen az állhatatlansága és változékonysága mutatja, hogy ennek a fejlődésében, szemközt a rendes felelkezéssel, elvi különbségek léteznek, melyek az utóbbi számára veleszülett alapnak feltevését épenséggel elutasithatatlan követelményként tüntetik fel. Ennélfogva a kancsalítók látási művelete nem támogatja az empyrikus tantételt, hanem ellenkezőleg a nativista felfogás mellett bizonyít. Más közleményben is hasonlóan nyilatkozik B., hogy t. i. a rendes felelkezés nem pusztulhat ki, míg a rendellenes állhatatlan, a szem állásával módosul és utóbb megint kiveszhet. Innen és satnya természetéből folyik, hogy semmi esetre sem állítható a rendes felelkezéssel egy érdemrendbe. Emez veleszületett berendezés és mint ilyen sokkal különb maradósággal és tökéletességgel bir, mint az az anomalia, mely rendellenes viszonyokhoz való alkalmazkodásképen az életen belül szereztetett. Még másutt- B. úgy nyilatkozik nyomatékkai, hogy egyszemi kettős látás a projectiós theoriával összeférhetetlen, mert egy szem. irányultságáról nem lehet egy időben két képzettel bírni. A szigorúan tapasztalati származás 1 E. Hering, Deutsches Arch. f. kiin. Med. 1899. Bd. 64. 2 Graefe’s Arch. f. Opht. 46. k. 1. f.
