Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)

1904-01-31 / 1. szám

helyzeteket hasznosan kiegyenlít, úgy hogy az a benyomás támad, hogy a helyzet kényszere kelti életre.

Gyakorlása hátrányossá válik akkor, midőn egyik látóhártyának ingerületei mindig elnyomatnak, mint strabismus monocularisnál és elavuló bénulásoknál, hol a diplopia hónapok múltán eltűnik és a látóerő megromlik, de nem váltakozó kancsalitásnál, hol mindenik szem időnként alkalmat kap a gyakorlatban maradásra. Ha amott egész látótér-részek kiszorulhatnak az öntudatból, annál inkább így a többszörösen ismétlődő széjjelszórt látóhártyai ingerületek, melyek csak kirostázást tételeznek fel, hogy a maradékkép tisztára derüljön.

Am a szóródásos látást mégis csak annyiban tudja megtisztítani, hogy a különálló ingerületeket kiküszöböli. De nem többet. Mindkét oldali többszörös, de felelkező elhelyezésű ingerületek mint egyenlően rövidlátó két szemen, nem enyésznek el, hanem érvényre emelkednek. Az egyoldali nézésen mi sem javulhat általa. Folytonos igénybevétel nagyon fejleszti a gátlási képességet. Váltakozó kancsalitásnál felváltva az egyik és a másik szemen gátol, mire az mutat, hogy ilyen esetben helytelen állású kép vagy kettős látás nincsen: ugyanis a kétfelé irányult szemek mindegyikén azonnal gátlás áll be, a mint a párja működésnek indul. Veleszületett abducens paralysisnél sincs kettőzés, tehát gátlás van a beteg szemen a nézőtér egy részére vonatkozólag. Blaskovics dr. assistensem teljesen ép szemekkel tetszés szerint tud párosán nézni vagy gátolni, a nélkül, hogy hátrány fenyegetné; én magam csak hosszabb egyszemi nézés folyamán. A szemtükrözésnél gyakoroltuk be. Mikroskopozók is megszokják ezt. A gátlás a látószervet egyik fejoldalon egészen meg is ronthatja, mint még róla szó lesz.

A gátlásról mondott jellemzés a járatos kórtani felfogásokba is jól beleillik. A kancsalítók tompalátásáról már régóta az a nézet, hogy az nem látásromlás, látáshiány miatt (ex anopsia), hanem a kettős látás elnyomása okából (ex diplopia suppressa). Graefe kimutatta, hogy egyoldali szürke hályogban operált fiataloknál páros látás lehető, daczára az operált szem zavaros és nagyobb képeinek. Kettős pupilla daczára az ismert Scheiner-kisérletnek nem okoz diplopiát, (hogy miért inkább csak theoretice construált esetekben, azt 1882. évi munkálatomban behatóan tárgyaltam). Izombénulásoknál a kettős képek egyeztetése (fusio) könnyebben sikerül ha egyszermind szórt körök uralkodnak.

Egyenlőtlen nagyságú retinális képek eseteiben a szórt körök a kettős látás hajlamát csökkentik és a szemek közösségben maradását elősegítik. Rövidlátók szempárosan többet látnak, mint a külön szemekkel, kivált ha nem is teljesen egyenlőek. Astigmatismusnál a két szem együtt finomabbat lát és ez különösen szabálytalan astigmatismusnál szerepel, a hol elégszer elcsodálkozunk a különbségen egyszemi és kétszemi nézés között. Távolban álló és még épen felismerhető tárgyak nézésénél (pl. messze levő toronyórára) meredten odatekintünk, mert időt veszünk a szóródásos képrészeknek a letisztulására és hamar tapasztaljuk, hogy ez a finomabb felismerésre előnyös.

Láttompulatos retina szórt helyei könnyebben eltűnnek. Ezt fel lehet használni, hogy kitudjuk valamely rossz szemről, hogy az a másik mellett még ér-e valamit, vagy hogy páros látás már kérdésbe sem jön, ha talán nem is véglegesen.