Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-01-31 / 1. szám
10 elimiiiatio társul, úgy mint az I. alatt közölt kísérletnél. A folyamat itt is az észrevevésben és az öntudatos felismerés székhelyein játszódik le. Ez a tüneményes jelenet is csupán a fénytörésben különböző és párosán együttműködő szemeken mutatkozhatik, tehát az egyénnek szempárosan functionáló képességét árulja el. Hogy bizonyító czéljainkra biztosan felhasználhassuk, ezen kisérletnél is a látómező egy darabkáját rekeszszük külön, és tartassunk papirtölcsért hegyesedé végével a tárgy irányában a jobban látó szem elé. A mint ez megtörténik, a kép majdnem egy csapásra megváltozik. Tudniillik a két szemmel nézhető területen minden nyugalmas lett, sem zavartság, sem ingadozás nem látszik többé. Ellenben a tölcséren kívül levő és csak egyszeműen látható területen minden a régiben maradt, és a tánczolás jelensége változatlanul tovább folyik. Tehát a tölcsérrel itt is, mint az I. kísérletben egymás mellett lett szemlélhetővé téve, hogy az egyszemű képre a párosán hozzá csatlakozó másik szem minő változást hozott: az előbb még ingadozó hetük a tölcséren belül most már szilárdan állóknak mutatkoznak és a jó szem látóélességének fokáig fel, megismerhetők lettek. Mellettük, a tölcséren kívül a tánczolás jelensége a betűk szabatosságát továbbra is felbolygatva tartja. Az ellentét valóban megkapó és a kísérlet a főkérdésben feltétlenül bizonyít, még talán nyomatékosabban és szembeötlőid) módon, mint az 1. Az itt mutatkozó vetélkedésre vonatkozólag is úgy mint a többi vetélkedési jelenségek magyarázatára Helmholtz1 nézeteit próbálom alkalmazni, midőn szerinte a vetélkedés tüneményei öntudatunknak azon sajátságától függnek, hogy vagy csak egy benyomást egyszerre, vagy csak olyan halmazát a benyomásoknak tudjuk befogadni, melyek egyszerű képzetté egyesülnek. E mellett a lelki folyamatokból csak az eszmetársulásból önkéntelenül létrejövök és a képzetekből az önkéntelenül folyók jönnek tekintetbe, melyek öntudatunknak es akaratunknak nem egyenes uralma alatt állanak, habár azáltal, hogy velük öntudatos képzeteket és czélokat versenybe hozunk, leperdülésükre bizonyos befolyást gyakorolhatunk. Épen ebben van az, hogy ama képzetek leperdülésének eredményei, mint olyan hatalom által adottak állanak elénk, melyen épen nem vagy csak kis mértékben tudunk uralkodni, és a mely ennélfogva akaratunknak és öntudatunknak mint egy idegen tárgyilagos természeti hatalom áll elébe, egészen úgy mint a közvetetlenül kívülről származó érzékelések. A mi tehát az ilyes fajtájú lelki folyamatok eredményéből a mi érzékelésünkbe belekapcsolódik, az épen úgy külső hatások által adottnak látszik mint a közvetetlenül származott érzések, nem pedig mint valami, a mit öntudattal és szabad megfontolással szereztünk, vagy saját magunk kieszeltünk. Kísérletemben is ilyen természetű az a jelenség, hogy a tölcséren belül nyugodtnak mutatkozó képrészletet rajta kívül csupa mozgalmasság fogja körül. Ha azonban ezen ellentétet csupán a figyelemnek a belső területre irányításából kellene megadottnak tekinteni, akkor a magyarázatot elégtelennek tartanám. Mert a még oly nagy fokban igénybe vett feszült figyelem sem változtat ezen a jelenségen csak a legparányibbat is. Az magától, minden képzeleti hozzájárulás nélkül, az akaratnak vagy a kifáradásnak minden befolyása nélkül, azonnal teljesen és tetszés sze-1 Physiol. Optik 1896. 954 és 955 1.
