Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-01-31 / 1. szám
11 rint hosszan mutatkozik ugyanolyannak, mint a midőn a kísérletet megindítottam. E szerint Helmholtz fönnebb (az I. kísérlet fejtegetésében) idézett szavai, hogy aktiv figyelem dönt a vetélkedés eredményében, itt messze elmaradnak a jelenség megértetésétől. Az I. kísérletben a jellemző az volt, hogy nyugalmasan lehetett szemlélni a változást, mely az egyszemű zavaros képen a tisztán látó másik szem által végbevítetett. Ezen II. kísérletben a mozgalmasság, melyet a magános szem feltüntet és ennek megszűnése a jól látó másik szem közreműködésével, a jellemző. Ezen második kísérletet is ugyanúgy lehet a bizonyításra felhasználni, mint az elsőt. Sikerül ép úgy convex mint concav üvegek használatával, szűk és tág tölcsérrel, sőt e helyett tölcsérré alakított kézzel, félig betolt eltorlaszoló lappal, lángon, betűkön, szoba tárgyakon, szabad tájékon stb. Feltétel csak az, hogy az egyik szem szóródásban kapjon képet, a másik a tárgyra vagy alkalmazva vagy corrigálva legyen. A likas lap mozgatása ne túlgyors (mintegy kettő egy érlökés alatt) legyen. A lik semmi esetre sem mint stenopaeikus készülék szerepel. Próbáltam a lengetést kapó szemen tág, a tisztán és nyugalmasat látón szűk tölcsérrel eljárni. Ekkor egy tágabb kerek területben mozgást, annak belsejében egy kisebb körben nyugalmasságot láttam, a mi csinos látványt adott. Mondanom sem kell, hogy felemás fénytörés is jól szolgál a kísérletre. Úgy mint az 1. kísérletnél itt sem gondolható, hogy a tölcsérbeli kép csak az egyik szemtől van, és hogy a másik szem képe kiesik. Mert a Stereoskop is bizonyítja, hogy itt szempáros nézés van. A tölcsér által adott területben feltűnően több a világosság, mintha külön fény derítené, különösen ha szűk tölcsért veszünk elő. Ezért hajlandó voltam a tölcsért fénygyűjtőnek, esetleg ellentétet (contrast) adónak tekinteni, vagyis a külső terület árnyékosabb voltát az ott elmosódó fekete betűktől származtatni. De utána gondolva, azon véleményre jöttem, hogy ez a fény analogonja lehet a csillogásnak, mely származik, midőn az élettanból ismeretes vetélkedés tüneményét látjuk, együttlátóba jobbrabalra elosztott fehér és fekete vagy más ellentétes színű ábrákon. Hiszen itt is fehér és fekete vetekedik a lapon, különösen a II. kísérletben. Be kell vallanom, hogy az I. kísérletben ez a fényesség mégis többnek látszott nekem, mint a II., holott az ellenkezőt vártám. Szintúgy az a benyomásom támadt, hogy tág tölcsérnél az említett fényesség kevesebb, holott a vetélkedés anyagja itt sem lehet más mint a szűk tölcsér esetében. Ez a részlet azért kivált felderítést, mert az élettanba tartozó része a tüneménynek esetleg az egész vetélkedésről szóló tanra érdekessé válhat. A kísérletből általánosságban vonható következtetéseket illetőleg kétségtelen, hogy itt is selectio és eliminatio megy végbe azonközben, hogy az érzékiéiből érzéki észrevevés alakul az által, hogy az öntudatba bemegy. Hogy a kiemelés és az elnyomás egymás mellett és egymáson történik, az az összes jelenségekből épúgy a gyakorlati hasznavehetőségű főkisérletből, mint a részletekre bontott és fentebb összefiiggőleg egyhuzamban felemlített, régi értekezésem lényeges tárgyát tevő, mellékkisérletekből egyaránt kiderül. Egyik a másik nélkül nem adná mind a két főkisérlet eredményét. Az I. kísérletben a kétszemileg látott kép szabatosságát inkább a kiválódás útján kapván meg, talán ez benne a fontosabb tényező; míg
