Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-04-24 / 2. szám
118 Az esetet csak azért említettem fel, hogy igazoljam az esetre vonatkozó akkori feltevésemet, „hogy az iridektomia csak akkor nem jár haszonnal, ha a belnyomás-emelkedés másodlagos alapon jött létre“, persze akkor én klinikai alapon biztosan nem tudtam megmagyarázni a beavatkozás sikertelenségét, de másik szem története eléggé bizonyítja, hogy a glaucoma malignitását nagyfokú reczehártya- és üvegtesti vérzések okozták. Érdekes, hogy egyik szemben a vérzések glaucomas állapotot, míg a másik szemben kötöszöveti degeneratíót okozott. Az erős egyén szervezetében különben alkati betegséget konstatálni nem lehetett. 2. A szivárványhártya-gyuladás glaucomas állapotot ritkán idéz elő, bár a szemteke tartalma a gyuladás első stádiumában rendszeresen fellépő exsudatio folytán mindig megnövekszik és ezen állapot a heveny iritis kórképéhez hozzá is tartozik, de mindazonáltal a nedvek ömlése és elvezetése a legtöbb esetben annyira szabályozódik, bogy egyik sem marad túlsúlyban. Goldzieher ezen állapotot külön névvel — iritis glaucomatosa — illette és jellegzetesnek tartja azon körülményt, hogy olyan egyéneknél fordul elő, kik már egyszer iritisben szenvedtek és mindegyiknél a glaucomás állapotba való átfordulást egy a pupilla területén fellépő fibrinosus exsudatio jellemzi. Másokkal egyetemben azt is állítja, hogy ezen szövődményt egy fontos tünet jelez, t. i. a mellső csarnokok feltűnő mélysége. Ilyen eseteknél az iridektomiát nem ajánlja, mindannak daczára, hogy a belnyomás T -j- 3-ra emelkedik, hanem mioticumokat rendel és vele igen jó eredményeket ér el. A Goldzieher által leirt kórképet ritkán lehet látni, ha csak a jellegzetes fibrinosus exsudatumot tartjuk szem előtt, de nem ritka az olyan glaucoma, mely iritissel kezdődik és belnyomás-emelkedéssel végződik. Az iritis glaucomatosa elnevezést nem tartjuk nagyon szerencsésnek, mert a szerző által leirt kórképben a glaucomás tünetek, azaz azon tünetek, melyek a circulationális zavar, a hátsó csarnoknak a mellső csarnoktól való elzárása, a nyii'kedények eltömöszülése következtében jöttek létre, annyira előtérben vannak, hogy a glaucoma elnevezést nem mint melléknevet, mint jelzőt szabad ilyen esetekben használni. Hiszen közismert dolog, hogy seclusiopupillae következtében is jön létre másodlagos alapon glaucoma, szerző szerint az iritis gl. esetekben is képződnek synechiák, melyek könnyen elszakadnak, de újra képződnek. Tehát helyesebb volna ilyen esetekben is a glaucoma elnevezést megtartani, mert a belnyomás rohamos emelkedése képezi a kórképben a főtünetet; milyen módon segítsünk persze, pupillaszííkítökkel vagy műtét segélyével, az más kérdés alá tartozik; olyan esetekben, midőn a beteg nagy fájdalomról panaszkodik és a szemnek csak fényérzése van, nem merném a mioticum egyedüli alkalmazását helyeselni. Alábbi sorokban egy esetet akarok közölni, mely iritissel kezdődött, glancoméba átcsapott és ha nem is volt fibrinosus exsudatum, de a csarnokviz nagyon zavaros volt és a cornea hátlapján számtalan tüszúrásnyi, sőt gombostúfejnyi csapadék volt látható. Egy 52 éves gyógyszerész anamnesisában lues kimutatható nem volt, de rlieuraás fájdalmakról több Ízben panaszkodott. Kórházi felvétele előtt 8 nappal jobb szemében erős fájdalmat érzett, rosszul, ködösen látott. Házi orvosa először atropint próbált, azután pilocarpint cseppentett be, de fájdalmai nem csökkentek. Felvételkor nagyfokú ciliáris izgalmat, cornea hátlapján tüszúrásnyi, gombostüfejnyi csapadékot, igen zavaros csarnokvizet, középtág pupillát, elmosódott rajzolatú vérdús irist találtam. Szemből vörös fényt alig kaptam, beteg a látópróba legnagyobb betűjét (5Ao) ködösen látja. Szem belnyomása emelkedett T -j- 2, beteg tűrhetetlen fáj
