Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-04-24 / 2. szám
119 dalomról panaszkodik. Az iridektomiát aznap elvégeztem ; az iris kimetszése nehezen sikerült, mert lapjával oda volt köröskörül nőve. Betegnek műtét után atropint cseppentettem be; másnapra fájdalma megszűnik, de a csarnokban és a mellső lencsetokon erős exsudatum jelentkezik, izzadmány gyorsan felszívódik, látóképessége lassanként emelkedik. Ötödnap már 4/vo, majd 5/iö, de a pupilla mindenütt szélesen oda van nőve és pupillatágítóra sem szakadt el. Beteg 4 liét alatt munkaképes lett ; hónapok múlva újra megvizsgáltam, de a synechiák nem változtak folytonos scopolamin és jodkalium használat daczára sem. Jelen esetemet is lehetne a szerzők iritis glaucomatosa korcsoportjába sorozni, hiszen a jellegzetes exsudatio a mellső csarnokban — ha nem is oly nagy mértékben — meg volt, de nem teszem, mert a széles synechiák jelenléte arra utalnak, hogy a csarnok elzáródása lassan, észrevétlenül történt és vezetett másodlagos alapon a glaucomás állapothoz. Ezért nem használt a pilocarpin és csak az iridektomia tudta a csarnokok közötti communieatiót újra helyreállítani. Ilyen esetek pedig gyakran fordulnak elő és nem érdemlik meg a külön elnevezést. 3. A chronikus lefolyással biró glaucoma-esetek therapiájában az utolsó években némi változás állott be, ugyanis több észlelő azt hangoztatta, hogy pupillaszükitökkel jó eredményt lehet elérni és a műtét felesleges. Különösen a glaucoma simplex eseteire vonatkoztak ilyen észlelések, alább közlök is ilyen esetet. Magam is azt gondolom, hogy a simplex-esetekben az iridektomia indicatioit óvatosan kell felállítani, mert sokszor a műtét után határozottan a látóképesség hanyatlását észleljük, de ott, hol a belnyomás emelkedéséből származó bármely tünettel van dolgunk, ott az iridektomia még mindig a vezérszerepet játssza, de a nagy Graefevel hangoztatnunk kell, „hogy magától értetődik ezen eljárás is, mint minden gyógyeljárás természetes határokkal bir“. Alább közlendő eset fényesen bizonyítja, hogy az iridektomia még ott is nagy haszonnal járhat, hol a betegség szinte észrevétlenül jelentkezik. A betegnek acut rohama sohasem volt és a látóképesség kézmozgásra szorítkozik. 54 éves, pálinkaégetö jobb szemén évek óta nem lát, bal szemének látóképessége hónapok óta csökken. Itt ott fájdalma volt a fejében. Jobb szem corneája zavaros, pupilla tág, nem reagál, a szemfenéken az excavatiót csak homályosan lehet sejteni. Sclerális vénák tágultak, szem Tn -f- 2. Bal szem 5/so Hm 10 5/ío? pupilla tág, nem reagál, papilla alul kívül excavált, látótér köröskörül 5°-al szűkült. Mindkét oldalon széles iridektomiát végeztem. A seb. begyógyulása után 14 nappal a jobb szem visusa kézmozgásról s/m-re emelkedett, mely Hm 1‘50 s/äo ?-re volt javítható, bal szeme ugyanaz maradt. A jobb szem visusának ilyen nagy mértékben való javulása meglepő, magától értetődik azon körülményből magyarázható, hogy a belnyomás emelkedése által létrejött tünetek — cornea, csarnokvíz zavarossága — visszafejlődtek. A szemfenéken a nagy excavatiót szépen lehet látni. Eme nagyfokú javulás mennyi ideig tartott, nem tudom, mivel a vidéki beteg eltűnt szemem elöl. 4. Fentebb említettem, hogy a glaucoma simplex azaz mint régen nevezték az excavatioval járó látóidegsorvadás eseteiben az iridektomia haszonnal nem jár és a látóképesség lassanként csökken. 60 éves napszámos férfinak szemében fájdalma sohasem volt, de látóképességének csökkenése miatt egyik fővárosi kórházban mindkét szemén exact kivitelű iridektomiát végeztek. A műtét 13 hónappal ezelőtt történt és a magával hozott vizsgálóczédula szerint távozáskor jobb szemín 5/ao, bal szemén 5/so látóképességgel birt. A betegnek,
