Szemészet, 1903 (40. évfolyam, 1-4. szám)
1903-10-25 / 4. szám
54 ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET 1903. 4. sz. nem lehet. Hiszen Fuchs és mások is említették, hogy egy csekély izgalom a szemhéjak gyuladása is képes a chalazion fejlődését elősegíteni, Palermo pedig széndarabot vezetett a tarsusba és körűié sarjdaganat képződött, mely óriássejteket tartalmazott. Hajlandó vagyok ezen óriási chalazion képződését is vagy ilyen idegen test által okozott izgalommal összefüggésbe hozni, mely a bemetszés után fejlődött, vagy egy sajátságos, ki nem mutatható infectioval, mely a bemetszésután lépett fel és ezen chronikus lobot váltotta ki. Ezen utóbbi feltevésem inkább megegyezik Deyl. és Hala-пак az utolsó években eszközölt vizsgálataival, kik a bakteriológiai lelettel nem tartják összeegyeztethetőnek, a külső izgalmak felvételét, hanem minden esetben infectiora gondolnak. Hogy mennyire kétes a hasonló szemhéjdaganatok eredete, milyen nehezen eldönthető annak histologiai képe, például szolgálhat Aschheim esete, ki egy 45 éves nőnél az alsó szemhéj belső harmadából egy kis daganatot irtott ki, melynek alakja egy keresztirányban fekvő cylinderhez hasonlított. A daganat kemény elastikus tapintattal bírt, a tarsussal összefüggésben nem volt, sehol ki nem fekélyesedett. A kimetszett darab histologikus vizsgálata alkalmával kitűnt, hogy epitheloid-sejtekből álló csomók, óriássejtekkel vannak jelen, de sehol regressiv metamorphosis nem látható. Bacillusokat kimutatni nem lehetett, a házinyúl szemének mellső csarnokába helyezett darabocska ott specifikus iritist elő nem idézett. Szerző a kis daganatot mindazonáltal, hogy a histologiai kép tuberculosishoz nagyon hasonlított, visszafejlődésben levő chalaizonnak tartja, mert az oltási kísérletek nem sikerültek és bacillust nem lehetett kimutatni. Ha Aschheim esete nem is hasonlít teljesen az enyémhez, mert a tarsus a betegségben részt nem vett, a kép oly világosan ki nem volt fejlődve, de a histologiai lelet alapján 5. ábra. Reichert 4. obj. 4. oc. ebbe a csoportba sorozom és ezért tartottam a felemlítésre érdemesnek. Mint már a bevezetésben^ említettem, a tarsus önálló megbetegedéseit a veleszületett és szerzett syphilis okozhatja. Ilyen esetekben a tarsus maga egy szalonnás, sárgás massává van átalakulva,'melyből bemetszésnél vér nem szivárog ki, a tarsus górcsövi vizgálatánál sarjszövetet és hyalinelfajulást lehet találni, különösen az edények fajultak el hyalin módon. Fuchs 3 esetet irt le szerzett luesnél, Vogel egy esetet egy 8 éves fiúnál. Stern az irodalomból 18 esetet tudott összegyűjteni, Feiner isMeirt egy esetet. Stern esetei közül egy 3/4 éves gyermeknél veleszületett alapon fejlődött a tarsitis, mindkét felső szemhéjban körülirt gumma volt A Simon két éves leánygyermeknél a jobb alsó szemhéj nagyfokú duzzanatát észlelte, mely igen kemény tapintattal birt, alakjára nézve megfelelt a tarsusnak. Bedörzsölési kúrára 3 hét alatt gyógyult, a praeauricularis mirigy is visszafejlődött. A fogak deformitásán kivitl a veleszületett lues egyedüli jelensége a tarsitis volt. A magyar orvosi irodalomban két esetet találtam, mindkettőt a közkórházi orvostársulat ülésén be is mutatták. Feuer egy három hónapos lues congenitában szenvedő gyermeknél talált tarsitist. „A balszemhéjak párnaszerűen dagadtak, a szemhéjrés megnyitása végett reájuk tett ujjak azonnal áttapintják a nagyobbodott és megvastagodott porczokat; ezen nagyobbodás oly nagymérvű, hogy a porozok domború szélei az orbita szélét érintik.“ A szemhéjrés alig 5 mm.-re nyitható, sőt az alsó szemhéj kifordítása is lehetetlen. A gyermeknél a cornea szétmállott és pár nap alatt meghalt. Feuer esetét az irodalomban csecsemőnél egyedülinek tartja. Bruclnnayer 44 éves [férfinál észlelt tarsitist, ki penisén és srotumán fekélyekben, majd később kifoszlott papu-6. ábra. Reichert 1. obj. 4. oc. félig kihúzott tubus.
