Szemészet, 1903 (40. évfolyam, 1-4. szám)

1903-10-25 / 4. szám

1903. 4. sz,

ORVOSI HETILAP — SZEMESZET

53

felelőleg' — kíséreltük meg, különböző felszívó szerek alakjába]?. Először higany tapaszt tétettem a szemhéjra egész hosszában, belsőleg jodkalit, később Blaude-féle pirulákat adagoltam, majd higanykenőcscsel naponta massáltam, de a daganat meg sem mozdult. Egyik kiváló consiliarius ajánlatára az alsó szemhéj bőrét jod-jodkaliglycerin-oldattal naponta ecseteltem, annyira, hogy a bőr kissé meggyuladt, de mindazon beavatkozás a tarsusra hatást nem gyakorolt. Majd jodkenőcscsel massáltam heteken keresztül, mert öregebb szemorvosok még most is szoktak jodkenőcsöt chalazionnál rendelni és régebbi tankönyvekben most is ajánlgatják. Majd faradikus áramot próbáltam, de eredmény nélkül. Más oldalról parenchymatosusinjectiókat ajánlottak jodipinnel, hígított tinct. jodival, sublimatoldattal, de mindezeket nem mertem megkísérelni, mert először a porczkeménységű szövetbe valamely folyadékot injiciálni nem lehetett, az úgyis csak a kötőszövetbe, a bőr alá jutott volna, féltem a jodtincturától, hogy esetleges partialis szöveti kiesést (gangraenát) okoz, és őszintén megvallom, ily irányú tapasztalatokkal sem én, sem mások nem birtak, a siker iránt mások sem biztattak. A sebészi beavatkozásban bíztunk legjobban, csak az volt a kérdés, hogy melyik oldalról, a kötőhártya vagy a bőr felől történjék a beavatkozás. Megbeszélésünk tárgyát képezte a kötőhártya felőli scarificatio és a galvanolysis. Ugyanis azt gondoltam, hogy eme kötőszöveti túltengés a hegből indult ki, és miután a bőrgyógyászok a keloidszerű képződményeknél a scarificatiót és galvanolysist sikerrel alkalmazzák, talán adott esetben is lehetne eredményt elérni.

De hosszú megfontolás után mégis a kívülről történő sebészi beavatkozás mellett döntöttünk. Belülről nem akartam, mert a conjunctiva ép volt, mely a műtét után zsugorodna, a szemhéj állását lényegesen befolyásolná, esetleg entropiumot okozna. Igaz, a külső metszésnél, az eversio vagy ectropium palpebrae veszélye fenyegetett.

A műtétet 1902. augusztus hó 14-dikén hajtottam végre Farkas D. dr. szíves assistentiája mellett a szent Margit-közkórházban. Szem előtt tartottam, hogy a heg oly távol essék a szemhéj széltől, hogy arra zsugorodás következtében hatást ne gyakoroljon, a könypontok állását meg ne változtassa, mert annak beláthatatlan következményei lehetnek, könycsorgás, eversio, ectropium palpebrae alakjában.

Az alsó szemhéjat — kellő desinficiálás után — egy Knapp-féle blepharostat branchai közé fogtam. Az így befogott bőrt — a szemet védve — chloraethyllel érzéstelenítettem. A j műtétet teljesen vértelen állapotban tudtam végrehajtani. A | szemhéjszéltől 7 mm.-nyi távolságban, parallel a szemhéjszéllel ! egy 25 mm. hosszú sebet ejtettem, a bőrt és izomréteget felpraeparáltam, azt fel- és lefelé visszatoltam, mire az egész, | fehéres, porezos, megvastagodott daganat előttem feküdt. Miután nem akartam az egészet in toto kimetszeni, mert akkor a ! szemhéjnak váza nem lett volna, rétegenként akartam lenyesegetni, ezért beszúrtam, kis helyen felhasítottam és ime kitűnt, hogy egy vastagfalú cystával van dolgom, melynek üregje a daganat egész hosszára kiterjedt. Bennóke colloidszerű, chalaziontermékhez és sarjszövethez hasonló anyag volt. A cystának mellső fala 1—1’/2 mm. vastagsággal bírt, inig hátsó falát a granulatiós képződményekkel fedett tarsus képezte, a conjunctivával együtt. A mellső falát körkörösen ollóval lemetszettem, a cysta tartalmát kikapartam és a hátsó fal mellső felületét kis éles kanállal lekapartam. Ezen eljárás közepette, a hátsó falat egy kis helyen, közel a belső szemzughoz, bemetszettem. A sebszélek elegyengetése után a bőrt öt finom varrattal egyesítettem, a blepharostatot eltávolítottam. A kötőszövetben csekély vérzés támadt, de a duzzanat a szemhéj nagyobb alaki elváltozását nem okozta. A sebre sublimatos kötést alkalmaztam. Másnap a szemhéj szép volt, a sebszélek simán adaptálódtak. 5-dik nap a varratokat eltávolítottam, a metszés helyét vonalas heg jelölte és néhány kékes véraláfutás. 14 nap alatt annyira javult, hogy a szemhéjon semmi elváltozást észrevenni nem lehetett, csak azon körülményt, hogy a szemhéj bőre kitágult és pár redőbe omlott. A redők elhelyeződése annyira symmetrikus és a heget oly szépen takarták be, hogy laikusok a beteg szemhéjat felismerni nem

tudták. Négy hét alatt nyoma sem volt a beavatkozásnak. A 4. ábra fénykép a műtét után pár hóval tünteti fel az állapotot. Az operált szemhéj kinézése, állása teljesen normális, a heg tökéletesen eltűnt, tapintásnál a daganatból semmit kiérezni nem lehet, a bőr alatti szövet teljesen sima.

Meg kell jegyeznem, hogy azon a helyen, hol csekély ablakot metszettem a tarsusba, granuloma fejlődött és a résen keresztül a kötőhártya felületére jött, hurutot tartott fenn, melynek alapos kimetszése után a defectus begyógyult és lapisolás után a hurut visszafejlődött.

Azon körülményt még fel kell említenem, hogy a jobb szem felső és alsó szemhéjában több kisebb-nagyobb chalazion volt, melyet azonban maga a kisasszony sem akart megoperáltatni, én sem voltam hajlandó azt szívesen elvégezni, mert mindketten féltünk az esetleges következményektől, azaz a tarsus hasonló reactiojától. A chalazion műtétje — jelen esetben — kísérlet értékével birt, mert ha alkati betegség játszott közbe a baloldali tarsitis előidézésénél, hasonló elváltozás fogja a jobboldali beavatkozást is követni. A jobb oldalon a felső szemhéjban lévő chalaziont megnyitottam és kikapartam, de reactio nem mutatkozott, szépen visszafejlődött, magától értetődik nagyon óvatos voltam és az asepsis minden szabályát betartottam. Ezen kis műtétet még pár hóval a baloldali műtét előtt végeztem.

A kimetszett szövetrészleteket formaimban keményítettem, celloidinba beágyaztam és a metszeteket részint haematoxylin eosinnal, részint Van Gieson szerint festettem.

A metszeteken két részletet lehet megkülönböztetni, a külső és belső részt. A külső rész a legtöbb metszeteken vastag fibrosus kötőszövetből állott, mely a Van Gieson-féle festéket erősen magába szívta; több metszeten izomrészleteket lehet látni, mely valószínűleg az orbicularisból származik és a műtét alkalmával a tokkal együtt távolíttatott el. A belső rész az összes metszeteken fiatal kereksejtes sarjszövetből, sok jellegzetes óriássejttel, a körzetén elhelyezett maggal, a köze" pén necrobiotikus részletekkel. Néhol rendkívül nagy óriássejtek láthatók. Nem ritkán lehet a készítményekben erősen festett tuberculumot találni, melynek területén több kisebbnagyobb óriássejt látható, sőt néhol az izom rostjai között, azok által mintegy határolva nagyobb tuberculumszerű kereksejtekből álló csomócskák vannak. Az 5. ábra rajza e viszonyokat kellőkép feltünteti. A készítmények külső részletében található Meibom-mirigyek degeneráltak, majdnem mindegyik acinus vastag fibrosus capsulával van körülvéve, alakjuk megváltozott, össze van nyomva és rajzolatuk nem szabályos, elmosódott, kijáratuk szintén kötőszövet által van kitöltve. Ezen képleteket azonban csak némelyik metszetben lehet feltalálni, a legtöbben hiányzik és mirigyeknek nyoma sincs. A 6. ábra rajza hű képét mutatja a mirigyek ezen degeneratiojának, A mi az elastikus rostokat illeti, Weigertféle festéssel kimutathatók az edények intimájában és kevés, rövid fonál van a metszetek külső részletében. A metszetek külső részletében számos kisebb és nagyobb caliberrel biró edény is található.

A metszetekben gilmöbacillust szorgos vizsgálat daczára kimutatni nem lehet. A kimetszett anyaggal oltási kísérletet nem végeztem, sem más bacillus-faj után nem kutattam.

A mi a daganat szövettani magyarázatát illeti, azt csak olyképén lehet magyarázni, ha felteszsziik, hogg a tarsus külső oldalún beágyazott összes Meibom-mirigyek meggyuladtak, az azokat körülvevő kötőszövet is résztvett a gyuladásban, sarjszövet fejlődött, a mirigyek bennékénelc nyálkás elfajulása által az egész tarsus hosszában üreg képződött. A mint említettem a Meibom-mirigyek a tarsus teljes hosszaságában vannak egymás mellett elhelyezve, a fibrosus tok is a tarsus alakjának megfelelőleg képződött. A mit eltávolítottam az a tok volt, a sarjszövettel — a tarsusból magából — semmit ki nem metszettem, mert a szemhéj vázát kímélni kellett. A daganat tehát nem volt egyéb, mint egy óriási chalazion, azaz a tarsus összes mirigyeinek lobosodása és typikus elfajulása. Mi volt az indító ok ezen elváltozásra, a bemetszés vagy egy a bemetszés útján fejlődött sajátságos infectio, azt biztosan tudni