Szemészet, 1903 (40. évfolyam, 1-4. szám)

1903-10-25 / 4. szám

52

ORVOSI HETILAP

SZEMÉSZET

1903. 4. sz.

győződésre jutott, hogy állatoknál — kísérleti alapon — sem a Meibom-féle mirigyek váladékának pangása, sem staphylococcusokkal való fertőzés, sem tubercuiosis-bacillusok, sem Pfeiífer-féle pseudotuberculosis-bacillusok által chalaziont előidézni nem lehet és az említettek közül egyiket sem lehet az idült jelleggel biró chalazion valódi okának tekinteni. О tályoggal kezdődő, később sarjadzó daganathoz hasonló clialazionból különböző baktériumokat tenyésztett, melyeket chalazion-bakteriumoknak nevezett el, melyek vigy alakilag, mint tenyésztési szempontból teljesen a pseudodiphtheria-bacillusokhoz (xerosis-bacillus) hasonlítanak. Uhthoff és Axenfeld elismerik Deyl leletének helyességét, de felemlítik, hogy hasonló bacillusokat a kötőhártyazsákban is lehet találni és nem lehet tudni, hogy a bacillusok nem innen jutottak-e a clialazionba és ott kedvező tenyészalapra találtak, Deyl kedvező oltási kísérletekről is referál, nagyobb mennyiséggel sikerült az állati szemhéjakban az emberi chalazionhoz hasonló daganatot létrehozni és tiltakozik azon feltevés ellen, mintha idegen test hatása közbejátszana. Dala utána vizsgálta Deyl bakteriológiai adatait és úgy találta, hogy a chalazion egy infecliosus, baktériumok által előidézett folyamat, a Deyl által felfedezett bacillusok a xerosis-bacillusokkal teljesen identikusak, melyek — azonban — a kötőhártya kóros elváltozásainál, a kötőhártyazsákban rendesen is előfordulnak, dörzsölés által a kötőhártya szövetébe jutnak, ott gyuladást okoznak, majd sarjszövetből álló daganat képződik. Xerosis-bacillusokkal kísérletileg chalaziont lehet előidézni, tehát mindezek alapján állítja, hogy a chalazion vem a Meibom-mirigyek kijáratának eldugulása, a váladék pangása következtében keletkezik és tubmculosissal össze nem függ. Teljesen ellenkező eredményre jutott Lagrange 15 emberi chalazion vizsgálatánál. Hangsúlyozza, hogy először a váladék pang, majd adenitis és periadenitis, később a mirigyet körülvevő szemhéj szövetének gyuladása lép fel. Mikrococcusolcat talált ugyan, de ezen leletnek fontosságot nem tulajdonít; különös, hogy sem óriás-, sem epitheloid-sejteket nem talált, csak egyszerű kereksejtü sarjszövetet. Aschheim chalazion 16 esetében kísérleti, szövettani és bakteriológiai vizsgálatokat végzett, de positiv eredményre egy sem vezetett, tuberculosisbacillust nem talált, csak xerosis-bacillusokat és staphylococcusokat. Oltási kísérlete egy esetben sem sikerült. A histologiai leletet, a Langhans féle óriássejtet a tuberculosisra jellegzetesnek nem tartja, az egyszerű kereksejtü sarjszövet pedig más folyamatnál is előfordul.

Az észlelőket két csoportba lehet osztani. Baumgarten és iskolája ajánlják, hogy a tarsus daganatai közül csak azokat szabad chalazion névvel illetni, melyeknél a tuberculotikus szerkezetet fel lehet találni; mások épen ellenkezőleg az olyan chalazionszerű daganatokat, melyek tuberculotikus jelleggel bírnak, különválasztják és a tarsus tuberculosisának nevezik, különösen Vossins a chalazion fogalmát, a Meibommirigyek gyuladását a tuberculosistól teljesen elválasztja.

A felsorolt észlelők adataiból látjuk, milyen különbözők a vélemények, hányféle bacillust tartanak a chalazion kórokozó anyagának. A chalazion szöveti szerkezete nem specifikus, bacillusokat kevesen találtak, pedig ez irányban nagyon sok kísérleteket végeztek, oltási kísérletek is csak egy-két esetben sikerültek, tuberculinreactio nem bir teljes positiv bizonyító erővel; az észlelők azon jelentése, hogy chalazion legtöbbször scrophulosis vagy tuberculosisban szenvedő egyéneknél fordul elő, klinikailag nem bizonyosodott be, szóval egy adat sem megbízható és nem bir bizonyító erővel.

A chalazion aetiologiájának, szöveti szerkezetének, bakteriológiájának ismertetése után, legyen szabad egy kóresetet tárgyalnom, melynek párját az irodalomban nem találtam, melynek megfigyelése, műtétje és histologiai vizsgálata alkalmával szerzett tapasztalatok — az előbbi említett vitás kérdések szempontjából — érdekkel birnak.

Egy 20 éves kisasszony többször szenvedett blepharitis, hordeolosis, kötőhártyahurutban, sőt chalazionok is támadtak, melyek semminemű kezelésre vissza nem fejlődtek. A bal alsó szemhéj közepén lévő igen kemény chalaziont 1901. február hó 3-dikán belülről megoperálták. Az operáló szemorvos igen

keménynek találta és csak nagyon nehezen tudta a bonnéket kinyomni. Utána nagy duzzanat és véraláfutás támadt, mely a szokásos melegborogatásra visszafejlődött ugyan, de az alsó szemhéj egész hosszában egy porczkeménységű daganat maradt vissza, mely borogatásra mozdulni nem akart. A beteget márczius hó 26-dikán láttam először. Az alsó szemhéj bőre teljesen normális, mozgatható, ránczolható, eltolható volt, kissé kékes a kitágult edényektől. Az egész szemhéj hurkaszerüleg nagyobbodott, de ezen nagyobbodás oly éles határokkal birt, oly éles határokkal domborodott ki, hogy azonnal a tarsus alakja ötlött szemembe. Tapintásnál porczkeménységet éreztem, a daganatot azonban sem összenyomni, sem kiüríteni, sem kisebbíteni nem lehetett. Ha figyelmesen tapintottuk végig, akkor két helyen behúzódást lehetett kiérezni. Hossza 33 mm,, belső szélessége 7 mm., külső szélessége 11 mm. volt, alakja, vastagsága

3 mm. tehát egy trapézhez hasonlított, melynek belső szélessége

4 mm.-rel keskenyebb volt. Tapintása egyenletesen ruganyos és olyan érzést keltett az ember ujjaiban, mintha főtt porczot tapogatna. A tarsalis conjunctiva állandóan kissé belő veit., de meg vastagodást nem mutatott, kóros elváltozást rajta — a metszésnek megfelelő 2 mm. hosszú felületes heges bohúzódáson kívül —• nem észlelhettem. Váladék nem képződött, a szem nem könnyezett. A praeauricular és submaxillaris mirigyek megduzzadva nem voltak. A mellékelt 1. ábra en face-fényképen mindezen viszonyok kitünően észlelhetők, az alsó szemhéj hurkaszerű kinézése és duzzanata, valamint a szemrés szűkebb volta a másik ép szemhez viszonyítva. A

2. ábra fényképen, melyet oldalról vétettem fel, a daganat még jobban látható, a beteg a daganatot izmai segélyével felhúzta és egész terjedelmében láthatóvá tette. Meg kell jegyeznem, hogy a fényképek amateur kezéből kerültek ki, ezért azok hiányosságáért bocsánatot kell kérnem, de a tényleges viszonyoknak mindenképen megfelelnek. A 3. ábra schematikus rajz a daganat kiterjedését és nagyságát tünteti fel.

A szem maga eltérést nem mutat, mindkét oldalon rövidlátóság van, 2/70 visus, mely 5'0 D concav-üveggel 5/10-re javítható, szemfenéken conus nincs, a rövidlátóság haladó jelleggel nem bir.

A szemhéj sajátságos elváltozása a kisasszonyt nagy mértékben eltorzította, mert a daganat a szemhéj körkörös izmainak hatása alatt állott, annak mozgásait követte, nagyságánál fogva felemelte a szemhéjat és a szemrést szűkítette. Egy jelenség téves magyarázatra is adott okot, ugyanis a szemhéj daganatát lassan a bulbus alá lehetett nyomni, mi azon látszatott keltette, mintha a daganat benső tartalmát ki lehetne üríteni, azaz cystával volna dolgunk.

A diagnosis megállapítása fontossággal birt, mert attól függött a beavatkozás módja. Az aetiologia kiderítése nem kis nehézségbe ütközött, mi valósággal nem is sikerült.

A diagnosis szempontjából bizonyos volt, hogy a tarsus egész hosszában meg van duzzadva, erre mutatott a daganat anatómiai alakja, de hogy milyen alapon gyuladt meg ezen tarsus, erre választ adni az észlelők egyike sem tudott. Megkell jegyeznem, hogy Budapest és Bécs majd minden nevesebi) szemorvosa látta in consilio az esetet. Valamennyien a betegséget egybehangzóan tarsitis chronica névvel illettük. A consiliarusok közül többen úgy vélekedtek, hogy a tarsus duzzanata valamely alkati betegség következtében jött létre, bár a kisasszony erőteljes szervezetében valami positiv adatot találni nem lehetett, organikus elváltozások hiányoztak. Először is luesre gondoltunk, magától értetődik hereditarius alapon, csecsemőknél többször leírtak ilyen elváltozásokat. Kutattunk anaemia és leukaemia után, mert a vérvizsgálatnál kiderült, hogy a vér haemoglobintartalma 65°/0-ot tett ki és csekélyfokú leukocytosis is volt jelen, de azonkívül a kínzó habitualis fejfájások is anaemia mellett szóltak. Viszont fel lehetett tételezni, hogy a chalazionműtétet valamely sajátságos infectio követte, mely a tarsus indurativ megvastagodását idézte elő. De biztos támpontot találni nem tudtunk, az észlelők mindegyike az esetet rendkívül érdekesnek tartotta és hosszú gyakorlatából egy hasonló esetre sem emlékezett.

A therapiát — e különböző aetiologiai felfogásnak meg-