Szemészet, 1903 (40. évfolyam, 1-4. szám)
1903-07-26 / 3. szám
42 ORVOSJ HETILAP S Z E M É S Z E T 1903. 3. sz, A tanyákon eszközölt gyógykezelési rendszer előnyei ?. Azon körülmény, hogy az állam kirendelt orvosa a várostól elszigetelten, több kilométernyire lakó nép közzé kimegy, kiváló előnyöket rejt magában : 1. A trachomabetegek közelebb érik az orvost, a mi alkalmas arra, hogy jórészben legyőzze a nép természettől való indolentiáját. 2. A kis gyermekeket is, kiknek kigyógyítása, a mint legkönnyebb — legfontosabb is, (belőlük lesz ugyanis a fejlődő generatio ; a velük foglalatoskodókra a kór könnyebben átterjed, mint felnőttekről, ápolás játék, csókolás útján) — a közel eső tanyákra könnyen elvihetik, a nélkül, hogy az ápoló környezetet nélkiilözniök kellene. 3. A járólagos kezelés mellett a szembetegek szabad levegőt és mozgást élvezvén, könnyebben is gyógyulnak. 4. Kenyérkeresetüket folytathatják a különben erőteljes és egészséges, munkabíró egyének, tehát ellátásuk senkinek anyagi terhére nem esik. ö. Földjüktől, családjuktól, melyekhez csökönyösen ragaszkodnak, nem vonatnak el, a mi kenyérkeresetükre kiváló fontosságú körülmény. Műtétre nagy ritkám van szükség, szinte mondhatom, nincs is, ha a gyógykezelés már elejétől fogva helyes terv szerint történik. A mióta Félegyházán trachomagyógyítást teljesítek, csupán két esetben volt az én rayonomban műtétre szükség. De ezeknek is egyike régen az én időszakom előtt szerezte trachomáját. Ez esetek minden nehézség nélkül a budapesti szt. István-kórházba utasíttattak, hol mütéve lettek. Az eddigi gyógyrendszer hiányai. A fentebb főbb körvonalaiban leirt gyógyítási rendszer, ha ahhoz a városi lakosoknak kellő sikerrel való gyógyítása is társul, kapcsolatban az elköltözködök, letelepedők, munkába lépő szolgaszemélyzet ellenőrzésével az én tapasztalatom és meggyőződésem szerint teljesen alkalmas a trachomának előbb-utóbb való kiirtására, de csak úgy, ha megfelelő pontossággal végre is hajtatnék. Sajnosán kell azonban tapasztalni, hogy bár a gyógyrendszer alapjában véve jó, de egyrészt mulasztások történnek a kivitele körül, másrészt pedig vannak a részletekben hiányai, miket orvosolni a fontos czél érdekében elkerülhetetlenül szükséges. Ezen hiányokat óhajtom a következőkben némely javaslatommal kapcsolatban ismertetni: 1. A hatóságok a bejelentett hanyag trachomásokkal nagyon lanyhán, igen késedelmesen bánnak el; sokszor, vagy egyáltalában nem idézik, vagy nem büntetik őket, holott minden egyes egyén ellenőrzése rendkívül fontos. Ezen irányban tehát szigorú utasításra volna szükség. 2. Hátrány volt eddig, hogy az állami trachomaorvosoknak nem volt eddig és nincsen semmi szolgálati szabályzata. Sem joguk, sem kötelességük sehol elöira nincs. Nincs meghatározva, hogy vidéki működési körünkben kinek vagyunk alá és kinek fölé rendelve, úgy hogy ezen orvosok jóformán egyéni hajlamaik szerint végzik ténykedésüket. 3. Kapcsolatosan ezzel nagy hátrányuk az orvosoknak, hogy mivel nem kinevezett állami hivatalnokok, sem nem véglegesíttettek, sem határozott czímük, jellegük nincs,. egyrészt nélkülözik a kellő hivatalos tekintélyt, másrészt bizonytalan helyzetük saját ambitiojukat is megbénítja. Nem szentelik ezen okból magukat odaadással a fontos ügynek és csak alkalomra várnak, hogy valamely állás kedvéért lemondhassanak. A mikor tehát néhány éven át a kellő jártasság birtokába jutottak és jártasságukat az ügy érdekében értékesíthetnék, bizonytalan állásukat otthagyják. Nem lehet tehát az államnak elzárkózni azon méltányos igény elöl, hogy miután a trachoma kiirtására legalább egy emberöltő amúgy is szükséges s mivel ezen fáradságos functiót csakis buzgó és odaadással működő orvosok vihetik kellő eredményre: nyújtson az állam ezen orvosoknak, kik már eleve is fiatal éveiket szentelik ezen egyoldalú functionale végleges és biztos megélhetést, hogy jövőjük miatt ne kelljen rettegniük és teljes odaadással szentelhessék magukat a trachoma-tájkór kiirtásának. Bátor vagyok itt proponálni, hogy az állam, illetőleg a nagyméltóságú belügyministerium a régebben működő trachomaorvosokat, például a nyári időszak folyamán bizonyos időre intensivebb kiképzés czéljából a központba rendelné, hogy ne mint ,,állami trachomaorvosolM, a mi nagyon bizonytalan jelleg, hanem mint „állami szemorvosok“ folytathatnák tovább hivatalos missiojukat. Nem mellőzhetem egyébként azon véleménynek közlését, hogy az operateuri kiképzés a leírt gyógyrendszer keretében nagyon csekély érvényesülési tért találna, mivel mint fennebb említém, operálandó esetek rendkívül ritkák a kezdettől fogva helyesen bevezetett gyógyítás mellett; a fontos tehát: a gyakorlatilag jól elsajátított szemorvoslás, önkényt érthetöleg, jó elméleti kiképzéstől támogatva. További hiányosság volt eddig, hogy a lakosságnak a papíron előirt időszakaiban leendő általános megvizsgálása nem vitetett keresztül és reá súly nem helyeztetett. Ennek orvoslása mellett az újabb megbetegedési esetek sokáig kezelés nélkül és ragályozó veszélyesek nem fognak maradhatni. Szükségesnek vélem, hogy a kigyógyultak, esetek szerint fél- vagy egy évenként ellenőrzésre kötelezettek legyenek, hogy netáni recidiva esetén újabban kezeltethessenek. Nagyon ajánlatos ezenkívül kórismertetö és tanácsadó füzetek elterjesztése a nép között. Úti levél. Tizenöt éve, hogy első Ízben számoltam be e folyóirat hasábjain külföldi tanulmányutaimról,1 azóta időről időre meglátogattam a külföldi egyetemek szemklinikáit, hogy a személyes érintkezés kötelékeivel is megerősítsem önállóságra törekvő tudományos munkásságunk jó viszonyát a nagy nemzetek culturalis központjaihoz. Utoljára hét év előtt számoltam be tapasztalataimról 2 legyen szabad most újból néhány szóval megemlékezni azon benyomásokról, melyeket Németországban ez évben nyertem. Bár utazásom egy speciális czéli: a trachoma ügyének tanulmányozását szolgálta, csak természetes, hogy a szemészet oktatása és művelése a maga egészében is érdeklődésem tárgya volt. Utam először is Boroszlóba vezetett. Itt nagyot változtak a viszonyok ; hét év előtt még Förster működött, de klinikája rozoga, elavult, piszkos épület volt. U maga ugyan fáradhatatlan buzgósággaj dolgozott s minden szavával elárulta a régi iskola tagjait jellemző széles látókört s nagy műveltséget, de az új kor vívmányaival akkor már nem tudott lépést tartani. Helyét Uhthoff az új szemésznemzedék egyik legmunkásabb tagja váltotta fel. A klinika a város végén fekvő orvoskari telep - mondhatnám városrész egyik épülete. A klinika kétemeletes, földszintjén középütt a tanterem foglal helyet, jobbra a laboratóriumok, könyvtár, tanári és assistensi szobák, balra az ambulantia számára váróterem, rendelő, vizsgáló, szemtükrözö. Az 1 emeleten az operálóterem s a kórtermek, a másodikon az étkező s tartalékosztályok. A klinikát az egyszerűség jellemzi s valóban mintául szolgálhat, mikép lehet s kell a takarékosságot a jó felszereléssel megegyeztetni. A 68 ágyra berendezett klinika a kerttel s a belső felszereléssel együtt 258,000 márkába került. A trachoma Porosz-Szilézia határán ugyan eléggé elterjedt, de magában Boroszlóban még elég ritka. Annál erősebben iníiciált Königsberg s vidéke úgy, hogy tulajdonképen ez azon hely, hol a bántalom s az ellene szervezett védekezés legjobban tanulmányozható. De Kant városa, a hol Helmholtz is működött s a Hol a szemtükörrel a tudományos világot megajándékozta, hol az első német egyetemi szemklinika épült (1873-ban, a lipcsei 1820-ban, a budapesti 1801-ben), egyébként is a szemészet tudományának egyik elsőrendű otthona. A königsbergi egyetemi szemklinika a német szorgalom és munka példája. Reggel 7 órakor az assistensek megkezdik a visitet (4 alkalmazott s 2 önkéntes segéd), 8—9 előadás, 9—11 operálás, 11—2 ambulantia s 4 órakor már serényen folyik a munka a laboratóriumban. A régi szemklinikához 90,000 márkáért a trachomások elhelyezésére külön pavillont építettek, melynek 1 A szemészet külföldön. Szemészet 1888. 5—6. sz. a Úti levél. Szemészet 1890. 4. sz.
