Szemészet, 1903 (40. évfolyam, 1-4. szám)
1903-07-26 / 3. szám
1903. 5. sz. ORVOSI HETILAP SZEMESZET 89 bizalmatlan traehomásokra ezen eredmények felmutatásával buzdító hatást gyakorolhatunk s hogy ez csakugyan jó hatással is van a betegek kitartására, ez már rég elismert tény s ezzel újat nem is mondok. Nézetem szerint legczélhozvezetöbb, ha az iskolai év elején a traehomás gyermek mindjárt eltiltatik az iskola látogatásától, ilyenkor a szülők legtöbbje sajnálja — nem azt, hogy gyermeke traehomás, hanem — hogy évet veszít, azért továbbá, mert némelyik a hosszú télen gyermekével odahaza nem tud mit csinálni : szorgalmasan küldi gyógykezelésre, sőt ha neki is baja van, el is kiséri ; és épen ez az, a mire reá akarok mutatni, hogy tudniillik ilyenkor lehet egyiket másikat a gyógyult esetek bemutatásával szívéhez, eszéhez való szólással baja komoly voltáról felvilágosítani, esetleg reájaijesztéssel kitartó gyógykezelésre birni. A cselédek, munkások, iparosok szemvizsgálatánál czélszeríínek tartom, ha --‘ott a Imi bejelentő hivatal van — a bejentés nem fogadtatik el addig, míg könyvükben a szem megvizsgált volta és állapota igazolva nincs; (nálunk így van); mert a vizsgálatnak teljesíttetését a gazdára vagy a cselédszerző-intézetre bizni nem sokat ér, mert rendszerint elhanyagolják s másrészt a rendőrhatóság minden egyes tagja sincs áthatva annak szükségessége érzetéről s az ellenőrzés legtöbbször lanyha. Most lássuk a trachomások bejegyzését, bejelentését. Itt azon kezdem, hogy elejtem a gyógyult trachomások lajstromát s e helyett a pontosan vezetett jegyzőkönyvben keresztülhúzom vörös vagy kék ironnal a nevet s a jegyzet-rovatba oda Írom „gyógyult ekkor.“ Hogy miért tartom ezt így helyesebbnek, rövid magyarázata az, hogy így a kezelő orvosnak a gyógyult neve lapozgatás, kimutatás készítés közben folyton szeme előtt lebeg, s az összetartozandó csalágtagokat jobban figyelemmel kisérheti, neveiket nem felejti, esetleges kiújulás esetén pedig egyszerűen bejegyzi a jegyzet-rovatba, hogy „kiújult ekkor“ végül pedig nem vezet egy felesleges lajstromot. De tovább megyek s viszont a gyanús vagy follicularis eseteket meg, nem jegyezném be a traehomalajstromba s ha kerül ott, hol képzett szemorvos végzi a vizsgálatokat, egy néhány, ott pedig, a hol nem szemorvos teljesíti ezt, nagyon is sok, ezeket én egy külön lajstromba vezettetném s csak azután Íratnám át a trachomások közé, ha tényleg ilyennek bizonyul, a mikor ismét megjegyeztetném a jegyzet rovatba, hogy „átíratott a trachomásokhoz“ vagy „nem traehomás “ így gondolom tiszta képét úgy a trachomások mint a gyanúsok lajstromának, ennek könnyebb átnézhetését és tájékoztatását nemcsak a trachoma-, hanem egy másik orvos számára is s egyúttal könnyebben eléretik az is, hogy a csak gyanúsak teljesen külön s nem a trachomásokkal összevegyítve gyógykezeltessenek. A mi pedig az orvosok által történő trachomabejelentéseket illeti, bejelentőlapon kívánnám (én teszem is), hogy mindig megjegyeztessék : (pl. ha vidéki) „tudósítandó a községi elöljáróság“ vagy „bejegyzendő a trachomalajstromba“ vagy „kórházba küldendő“ vagy pedig „kezeli N. N. dr.“ így a bejelentőlapot átvevő rendörhivatalnok könnyebben elbánhat ezzel, nem kell keresnie, hogy mit is csináljon a bejelentéssel s a trachomáslajstromot vezető másik rendörhivatalnok is tudni fogja, hogy kit - mit hova kell vezetnie s a jegyzőkönyve is pontosabb s a trachomaorvoséval megegyezöbb lesz. Most pedig áttérek a legkényesebb dologra, tudniillik a trachomások ellenőrzésére és kényszergyógyításukra. Kényes és igazán nehezen keresztülvihető dolog ez úgy az orvos, mint a rendőrhatóság részéről. Nehezen keresztülvihető az ellenőrzés egy nagyobb városban az orvos részéről, mert ez idejének nagy részét elrabolja, türelmét pedig próbára teszi; küzdenie kell nem csak a betegek közönyössége, sőt néha — például feljelentések után —: azok ellenszenvével is, hanem küzdenie kell a rendőrhatóság egyes tagjainak nembánomsága, a trachoma ügyét semmibe sem vevése s azt felesleges robot munkának tartása ellen is; ne csodálkozzunk azután azon, ha nemcsak a betegséggel, hanem magával a beteggel, sokszor pedig a rendőrhatósággal is hadi lábon álló — talán épen a szorgalmas —- trachomaorvos elkeseredik s állásától szabadulni igyekszik. De viszont azt is látjuk, hogy ha egyes esetekben meg van is a jóakarat a rendőrség egynémelyük tagjában, nincs elég ideje s kellő személyzete arra, hogy az ellenőrzést és a mulasztók pontos előállítását kellő módon keresztülhajthassa s meg kell elégednie alantosabb személyzete olyan jelentésével, hogy ezek meg azok a trachomások „nem találhatók“. Ezért az én nézetem idevonatkozókig az, hogy a mai körülmények között úgy az ellenőrzésre, mint a gyógykezeltetésre szorgalmazás tekintében többet ér el a trachomaorvos — ha erre ideje és kitartása van — azzal, ha a gyógyult, esetek felmutatásával, a betegek felvilágosításával igyekszik ezeket a gyógykezelésre megnyerni, mintha folytonos jelentgetésckkel a rendőrséget, minduntalan zaklatja ; tegye ezt csak ritkább esetekben, a mikor azután ezt ám szorgalmazza is; ilyformán gondolom ezt legalább addig az ideig, míg az egészségügyi hatóság mostani szervezete változást nem szenved s míg a trachomások hatósági ellenőrzésére trachomabiztosok nem fognak alkalmaztatni, talán olyformán, mint a hogy ma a kórházi biztosok alkalmaztatnak, azzal a különbséggel, hogy amazoknak kizárólag a trachomaügy tartoznék hatáskörükhöz. A mi végül a trachomaorvosok mikénti alkalmazását vagy a trachoma gyógyítását illeti, ezzel nem czélom itt bővebben foglalkozni, de ennek biztosan előrehaladó és helyes útját én is abban találom, a mivel Imre József dr. a „Szemészet“ 1901. év 1. számában a trachomaügyröl irt értekezését végezte, hogy a trachoma ügyét a szemgyógyítás ügyével össze kell kapcsolni. Én ugyan el sem tudok magamnak képzelni jó trachomaorvost, a ki a szemészet más ágaiban csak tapogatódzik; az ilyennel esik meg azután az — mint azt egy esetben tapasztaltam — hogy atropinozta a szemet egész a glaucomáig s ecseteli az újabb gyuladás ellen annál vehemensebben. Jól jegyzi meg Imre József dr. azt is, hogy „szemorvosnak lenni pálya, míg trachomaorvosnak lenni nem pálya.“ (még ha nagyon jól van dotálva is). Én még csak azt teszem hozzá, hogy épen a szemorvosi pályán előforduló változatosság s a szembetegségek gyógyítása terén való eredmények elérése edzi meg, teszi kitartóvá magát az orvost a traehomás esetekkel szemben és felkelti a bizalmat a traehomás' betegekben is a szemorvos iránt, hogy — ezen, úgy a beteg, mint az orvos részéről, sokszor csalódással járó, gyakran hoszadalmas lefolyású szembetegség gyógykezelését — igazi odaadó buzgalommal teljesíthesse, illetőleg tűrje. A szabadkai trachomajárványról. Irta: Dömötör Miksa dr., állami trachomaorvos. A szabadkai viszonyokat nem ismerők részére jelzem, hogy a lakosok száma 80 ezer, kik közül a város belterületén 52 ezer, a külterületén 28 ezer lélek lakik. A lakosok részben magyarok, részben bunyeváczok (dalmát) s csak kis részben szerbek és németek. A város területe 167/io négyszögmértföld. A városnak a belterületen 12 iskolája van, a külterületen 26, vagyis összesen 38. A talaj főleg a város belterületén s a külterület egy részén homokos. Az éghajlat átlag 11—-12 0°. A mi a trachomajárvány eredetét illeti, úgy arra nézve kevés adatot tudtam beszerezni. Valószinü, hogy a visszatérő katonaság útján terjedt el a lakosság közt s most főleg a szegényebb s rosszabb hygieniai viszonyok közt élők körében van leginkább elterjedve. A trachomajárvány elleni intézkedések a hatóság részéről először a 70-es években történtek. Nevezetesen a város egy ambulatoriumot létesített szembetegek részére, melyet néhai Feuer Náthán dr. vezetett s később fekvő betegek részére is lett berendezve. Feuer távozása után a szemkórodát — mint a hogy azt ott nevezték — Wilheim Adolf dr., kórházi igazgató-főorvosvette át s vezette, míg az új Mária Valéria-kórház meg nem nyílt. A trachoma ezen időben való elterjedéséről némi fogalmat nyújt ama 5 évi statistika, melyet itt közlök: 1892-ben kezelve lett 1464 szembeteg közül 609 traehomás = 41-5°/o 1893-ban „ „ 1719 „ 790 = 45'9°/o 1894-ben ............ 1607 ., 765 = 47-60/0 1895-ben „ 1487 ., 758 ,. — 50-9% 1896-ban „ ,. 1299- 773 — 59-5°/o Öt év alatt összesen 7576 szembeteg közül 3685 traehomás,
