Szemészet, 1903 (40. évfolyam, 1-4. szám)
1903-04-26 / 2. szám
’ / ^ ■— ---гт-г:;' 18 ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET 1903. 2. sz. Bal szem M 9 D, с/бо. A tágított pupillában áteső fényben az élesen határolt magban a mozgó árnyékon kívül fix homály is mutatkozik, azonkívül néhány sugárszerű homály a kéregrészben. Centrális petytyel a látás ujjolvasásra szorítkozik és concav üvegek által nem javítható. L. Janka, 32 éves. 1899. julius 21-dikén. Még egy év előtt a toronyórát élesen látta; azóta mindkét szem, a jobb előbb, rövidlátóvá lett. Közeli látása igen jó, de fárasztó. Jobb szem M 3'5 D, 6/io. Szemháttér teljesen ép. Már a rendes középtág pupillában áteső fényben a magnak jellegzetes fénytani különbsége tűnik fel, átmérője alig 4 mm. ; éles határa van és teljesen tiszta. Az euphthalmin által tágított pupilla peripheriás zónájában közel a lencse aequatorjához lefelé alakított homály mutatkozik; a skiaskopos tünetek itt emmetropiának, középen myopiának felelnek meg. A széli részen keresztül + I D-vel jól látom a háttér fennálló képét. V szemüveg nélkül 6/зо ?; centrális petytyel %o! — üvegek nem kellenek, centrális szűk likkal M 3'5 D, 6/io. Bal szem M 6 D, °/зо, szemháttér teljesen ép, pupillából szürke visszfény; áteső fényben semmi zavarodás. Tágított pupillával E, 6/зо ?; leggyengébb concav üvegek rosszabbítják a látást. A lencsemagnak megfelelő hely 4 mm. átmérőjű éles körvonal által határolt; a benne észlelhető skiaskopos tünemények myopiának felelnek meg. A széli részben az árnyék vándorlása ellenkező értelmű; lefelé valamivel tömöttebb kiillözavarodás van jelen, mint jobb szemben. A lencsemagnak fénytani különbsége annyira kifejlődött, hogy egy beiktatott iiveggömböcskének meglepő benyomását teszi. Centrális petytyel E, 6/зо; centralis likkal M 6 D V, 6/30 ’• 5. F. Ferenci, 56 éves szövetfestő. 1900. augusztus 4-dikén. Jobb szem körülbelül 2 év óta rosszabbul lát. M 6 D, с/го. Szemháttér már gyűjtő lencse nélkül megfordított képben látható, teljesen ép. Scopolamin becsöppentésére a pupilla 6 mm.-nyíre tágul. A magrészlet nem egészen 4 mmnyi átmérővel éles határral feltűnő optikai különbséget mutat. Jellegzetes ellenkező értelmű skiaskopos tünetek a pupilla centrális és széli részében. Ez utóbbin keresztül a háttér fennálló képe correctio nélkül látható. Szem üveg nélkül e/7o; centrális petytyel E, °/зо; centralis szűk likkal M 6 D, е/20?; ugyanezzel a likkal a nasalis széli rész előtt E, 6/зо. 1903. február 20-dikán. A magrészlet épenúgy, mint a széli öv igen finom zavarodást mutat. A kettő közti fénytörési különbség ugyanaz maradt. Bal szem mint kezdetben E, e/io. 6. F. Janka, 49 éves. 1901. április 8-dikán. Még néhány év előtt (az időt nem tudja meghatározni) igen jól látott a távolba. Jobb szem M 10 1), 6/зо, bal szem M 10 D, 6/öo. Már közönséges pupillatágulat megengedi, hogy áteső fényben oldalt nézésnél a lencsemagnak jellegzetes elkülönítését észre lehet venni. Alakított lencsehomályok nem észlelhetők. Egyelőre csak a jobb szem kerül scopolamin hatása alá. A pupillatágulat a majdnem 4 mm. átmérőjű magrészlet körül csak keskeny övét szabadit fel. Daczára annak ezen keresztül már correctio nélkül lehet a szemháttér fennálló képét látni. Centrális petytyel E, °/зо ?; centralis szűk likkal M 10 D, °/зо. Következő nap a bal szemet is mesterségesen tágított pupillával vizsgáltam. A lencsemag és kéregrészének fénytörő különbsége itt is ugyanaz ; aequator felé lent finom homály. 7. St. Anna, 67 éves. 1901 junius 22-dikén. 3 év előtt még igen jól látott a távolban; 50-dik életéve óta kénytelen volt convex üveget használni közeli látásra Jobb szem M 14 D, °/зо, bal szem M 9 D, °/20?. Mindkét szemháttér ép, papilla kissé vörös. Euphthalmin hatása alatt a pupillák nem ad maximum tágak. A lencsék, egyetlen finom küllő homályon kívül lefelé, mely a jobb szemben erősebben képződött, teljesen tiszták, a magrészlet nagyfokú fénytani elkülönítést mutat. Skiaskopos vizsgálatnál benne az árnyék nem ugrásszerííleg változtatja helyét, hanem mintha eltolódnak. Jobb szem centrális petytyel E, °/so (üvegek nem javítanak) ; centrális szűk likkal M 14 D, а/зо. Bal szem centrális petytyel E, °/зо; centralis szűk likkal M 9 D, °/20?. A functionális vizsgálatnál az eredmény megerősítésére a látótáblákat változtattam. 8. M. Antal, 59 éves molnár. 1901. szeptember 8-dikán. Jobb szem gyermekkora óta gyöngelátó volt; öt hat év óta teljesen vak. Cataracta Morgagni jó projectioval. Bal szem még öt év előtt jól látott a távolba. 42-dik életéve óta addig a közeli látásra már convex üvegeket használt, azóta a távolba való nézésnek folytonos csökkenése mellett a közeli nézésre a szemüveg mindinkább szükségtelenné vált. 1 év óta az állapot körülbelül változatlan M 7 1), %o; szemháttér ép, kissé zavaros. Az euphthalmin által tágított pupillában a lencse magrészlete éles határral fénytanilag feltűnően differens, azonkívül kissé zavarodott. Az aequator felé szintén helyenként finom homályok. Lencsemag és kéreg közti fénytörési különbség a skiaskopos tünemények ellenkező magatartása által bebizonyul. Centrális petytyel épen úgy mint excentrumos likkal E, °/ao; szűk likkal a pupilla közepe előtt M 7 D, °/зо. — 6.0 dioptriát használ a távolba nézésnél. 9. H. Salamon, 50 éves kereskedő. 1901. november 17-dikén. Mindig jól lát a távolba, mi az á'tal is bizonyítva lenni látszik, hogy a közeli nézésnél convex szemüvegre szorult, melyet azonban egy éve már nélkülözhet. Csakhogy kénytelen most, hogy a távolba jól lásson, a jobb szemet, és ha olvasni akar megfordítva a bal szemet behunyni. Jobb szem M 7 D, °/20. Szemháttér rendes. Az euphthalmin által tágított pupilla közepében a fénytanilag nagy fokban differens lencsemagot látni lehet; aequator felé csekély zavarodás. Centrális petytyel II 1 D, 6/so?, centrális szűk likkal M 7 D, 0/го. A pupilla széli részén keresztül a szemháttérnek fennálló képét még + 2 D-vel élesen látom. Bal szem Hm l D, a/io. 10. B. Mihály, 59 éves. 1902. január 7-dikén. Körülbelül egy év óta távolba rosszabbul lát; nem emlékszik, vájjon a jobb szem is csak azóta rossz. Jobb szem M 8 D, 6/зб, bal szem M L'5 D, 6Д. A jobb szem tágított pupillájában a lencsemag feltűnő mértékben fénytanilag különbözik, benne finom X homály, azonkívül csekély cataracta corticalis is mutatkozik. A magnak határát elég élesen határolt nem egészen 4 mm. átmérőjű körvonal képezi. Az azt övező széli rászen keresztül a szemháttér fennálló képét correctio nélkül látni lehet. 11. H. Fanny, 75 éves. 1902. május 23-dikán. Még 2 év előtt a távolba jól látott; szembajáról azonban csak azóta tud, mióta a jobb szeme is rövidlátó kezdett lenni. Jobb szem M 4 D, “До, bal szem M 9 D, °/зо ?. Csak ismételt euphthalmin becsöppentés után a pupillák középnél tágabbak, de ez elegendő arra, hogy a skiaskopos vizsgálatnál a lencse közepe és peripheriája közti nagyfokú fénytörési különbséget felismerni lehet. A bal szem kéregrésze finom sugárszerü homályokat mutat, a jobb szem lencséje teljesen tiszta. Az üvegtestben finom úszkáló czafatok. Míg a bal szemnek élesen határolt magrészlete alig 4 mm. átmérőjű, a jobb szemé biztosan 5 mm.-nyi; a mag széle ennélfogva itt a nem elegendően tág pupillában csak oldalt nézésnél látható. Bal szem centrlais petytyel E, °/зо V; centralis likkal M 9 D, 8/зо. 1903. január 9-dikén. Jobb szem M 5 D, 6/го, bal szem status idein. — 4 D-t használ. 1903. április 1-jén. Jobb szem M 6 D, °/зо. Euphthalmin becsöppentés után a fénytörési különbség a pupilla közepe és peripheriája közt jobban Ítélhető meg, mint első alkalommal. A magrészlet átmérője 4 mm. A paracentralis övön keresztül, melyben finom küllők mutatkoznak, a szemháttér fennálló képe correctio nélkül látható.
