Szemészet, 1902 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1902-10-26 / 5. szám
Tudományos melléklet az „Orvosi Hetilap“ 43. számához.2. SZ. Budapest, 1902. október 26. DOLGOZATOK AZ EGYETEMI BŐRKÖRTANI INTÉZETBŐL. Szerkeszti: NÉKÁM LAJOS dr. m.-tanár. TARTALOM. Szabály János dr.: Adatok az atrophia idiopathica cutis aetiologiájához és szövettanához. — Poor Ferencz dr.: Epidermolysis bullosa hereditaria (Kühner). — Poor Ferencz dr.: A verruca senilis szövettanához. Adatok az atrophia idiopathica cutis aetiologiájához és szövettanához. Szabólcy János dr. v. intézeti tanársegéd. A VII., VIII. és IX. sz. táblákkal. 1901. május hóban a klinikai ambulantián B. A. nevű 37 éves kovács jelentkezett. A beteg, kit Nékem dr. egyetemi magántanár a közkórházi orvostársulat X-ik ülésén be is mutatott, anamnesisében előadja, hogy 1881-ben bal könyökére izzó aczél cseppent, mely égési sebet okozott, melynek nyomai egyes helyeken ma is láthatók. Más betegségről nem tesz említést. Jelen bajának kezdetét 1894-re, tehát a trauma után 13 évre vezeti vissza; ekkor minden különös ok nélkül a bőr alszárain s bal alkarján vörösödni kezdett, behálózodott vörös és kék erekkel. A bántalom sem fájdalommal, sem viszketéssel, egy szóval semminemű kellemetlenséggel nem járt. így a beteg azzal nem törődött, az folyton terjedt, nagyobb mérveket öltött, míg végre az utóbbi években a két boka tájon oly feszessé lett a bőr, hogy a járás is lehetetlenné vált. A beteg foglalkozásánál fogva — mint maga is jelzi — időnkint igen magas hőmérsék mellett dolgozott, mely után néha gyorsan hidegbe került s így nagyon valószínű, hogy e gyors hőváltozások is szereppel bírtak a bántalom létrejövetelében. Az ütésnek azonbau, melyet 1881-ben szenvedett, az atrophia fejlődéséhez valószínűleg semmi köze nem volt. A férfibeteg, ki semmiféle terheltségben nem szenved, sem luese nem volt, sem alkoholista, elég jól táplált s fejlett ép csont- és izomrendszerrel bir. Belső szervei épek. Az idegvizsgálat, melyet ReussFrigyes dr. volt szives végezni, azt mutatta, hogy a patellaris reflexek kissé fokozódottak, sem hőérzési, sem tapintás érzési eltérés nincs. A bőr villanyos ellenállási képessége rendes; izzadás nem fokozott; vizeletvizsgálat eltérést nem mutat. Beteg közérzetét a lábfejen s a könyökön jelentkező időnkinti fájdalmak zavarják. A bal könyök felett a felkarnak legalsó harmadán s az alkarnak felső harmadán, különösen a feszítő részeken, a bőr livid pirosas színű s míg a könyök felett jól ránezokba szedhető, — melyek elsimulása csak a rendesnél hosszabb idő után következett be — addig a többi részlet felett helyenkint kissé feszesebb, legnagyobbrészt azonban mint egy vékony guttapercha-lemez sodorható. Míg a folyamat terjedésénél a széleken inkább arteriosus pir látható, addig a régibb területeken a lividebb szíu a kifejezettebb. Éles átmenet sem az ép és kóros részlet közt, sem pedig az arteriosus és venosus pir közt nincs. A bőrt lupéval nézve, főleg az alkar externsorikus oldalán látjuk a leirt tágult edényeket. A két ezomb legalsó harmadának feszítő oldalán a bőr livid pirosas színezetű s míg ezen livid pir, melyet főleg a tágult vénák hoztak létre, erősebb a patellaris részeken, addig a széleken az élénkebb, a tágult artériák okozta pir a kifejezettebb. A bőr a patellaris rész felett jól ránezba szedhető, a többi rész felett feszesebb, kissé fénylő. A legutóbb leirt részletekhez majdnem teljesen hasonló képet nyújtanak az alszáraknak főleg a feszítő, kevésbbé a hajlító oldalai és a lábhát; itt is a pir arteriosus jellege az alszárak legcentrálisabban fekvő részleteitől a bokáig a livid jelleg előnyére mindinkább háttérbe szorul, hogy ismét a | bokától, — a hol maximumát mutatja az atrophia, hol a venosus pir is már csak alig látható — a periféria felé alig észrevehetően növekedjék. A bokák felett a bőr igen vékony, ! feszes, deszkakeménységű, helyenkint tapadó ránezokat mutat; a ránezok a hossztengelyre ferdén, a saroktól a lábhát felé baladnak. Az egész terület sárgás színezetet s viaszfényt mutat. Úgy mint a felső végtagokon, a folyamat itt is diffuse határolódik az ép részlet felé, s míg az helyenkint élénkebb pírral, addig másutt lividebb színezettel történik; az átmeneti éles határ az arteriosus s venosus pir között itt sem kifejezett. Mint az alkar feszítő oldala felett, az alszárak felett is annyira sorvadt a bőr, hogy úgy sodorható, mint egy guttaperchalemez. Egyéb testrészek felett a bőr normális. Therapia: beteg feküdt, alternative hideg, meleg fürdőket használt; villanyozás mellett állandóan erős higany-salicyl kenőcsöt, másságét alkalmaztunk ; naponkint háromszor 10 perczig járási gyakorlatokat végzett. Ezemlített kezelés a fájdalmak megszűnésére, a kemény bőrrészlet tetemes puhulására vezetett ugyan, de a folyamat nem gyógyult. Szövettani viz-gálat czéljából a cyanosisos, kevésbbé atrophiás részből, a térdből s a teljesen atrophiás részből, a lábtőből történt excisio. Míg a térdből excindált darab nem látszott atrophiásnak, a lábtőből excindált bőrrészlet vékonyabb volt a rendesnél. Szövettani lelet. A Malpighi-réteg igen sorvadt, a papillák majd teljesen hiányzanak; a Malpighi-réteg alsó felszíne egészen sima, a cutis felső részében a hám alatt vékony világos rész látható, mely valamivel keskenyebb, mint a Malpighi-réteg s melyben csak kevés iufiltráló sejtet látunk; ez alatt majdnem a corium alsó részéig egy igen erős infiltratio van jelen, melyben azonban jól ki lehet venni egyes tágult endothellel bélelt nyirkutakat és elég szűk véredényeket; a corium legmélyebb részeiben és a subeutisban az infiltratio már csak alig észlelhető és inkább a veritékmirigyek körül és a nagyobb véredények közelében lévő levált szövetben mutatkozik. A stratum corneum normális vastagságú s itt-ott igen vékony pörkökkel borított; a stratum granulosumban kéthárom sejtrétegen át eleidin-cseppek láthatók, a keratohyalinszemcsék azonban majdnem teljesen hiányoznak; a Malpighiréteg csak kevés sejtsorból áll s ezek legnagyobb része orsóalakú és a bőr felületével párhuzamosan fekszik; hengeres sejtek alig vaunak; a basalis réteg néhol ugyan eléggé kiterjedt pallisad-sejtekből áll, többnyire azonban egészen rövidek, szeszélyes alakúak, kivándorolt leukoeyták által széjjelnyomottak s néha tetemesen pigmentáltak. Kromayer-féle rostozódás gyengén ugyan, de látható; a sejtek conturja és alakja sokkal normálisabb ott, a hol verítékmirigy-polusok vannak ; a kivándorolt sejtek legnagyobb része a mouonucleáris leucocytától nem különböztethető meg, vannak azonban nagy számmal olyanok is, a melyek többé-kevésbbé köbalakúak, excentrikus világos maggal bírnak, többé-kevésbbé granuláltak s protoplasmájuk meglehetősen sötét; tömött sejteket alig lehet találni; mitosisok a készítményen nincsenek; az említett plasmasejtalakok gyakran különböző szeszélyes nyúlványokkal is bírnak ; a verítékmirigyek mindenütt normálisak, hajtüszŐkben s környezetükben nincs lényeges eltérés. Egyes pontokon a véredények rendkívüli kitágulást szenvedtek el, néha egész szívalakú űrök jönnek létre, a melyek vérrel vannak telve ; a véredények intimája nem ritkán igen duzzadt s köbalakú, a bennékbe erősen befekvő sejtekből áll. Minél mélyebben vagyunk a subeutis alatt, aránylag
