Szemészet, 1902 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1902-10-26 / 5. szám
10 ORVOSI HETILAP — DOLGOZATOK A BÓRKORTANI INTÉZETBŐL 1902. 2. sz. annál tisztább plasmasejt infiltratiót kapunk úgy, hogy egyes helyeken, így a zsírlebenykék felszínén csaknem tiszta plasmasejt-iníiltratiót látunk. A ruganyos rostokat részint oreeinnal, részint Weigertféle eljárással festettem. Az oreeinnal festett elastikus rostok magatartása igen figyelemre méltó volt, mert számuk a rendeshez képest lényegesen csökkent. Közvetlenül a hám alatt a papillaris hálózat finom rostjai megmaradtak, az azután következő előbb említett erősen infiltrált rétegben alig található fel, nagyobb tömegben csak a verítékgomolyagok között és a mélyebb s durvább kötőszövetben maradtak meg. Az elastikus rostok ezen megfogyatkozásának módja, illetve a degenerationak mikéntje nem volt min- ) dig eruálható, kétségtelen, hogy egyes helyeken, a hol csak j igen vékony szálacskákat várhattunk volna, duzzadt, halványabb, homályos conturral biró rostok találkoztak, azonban szemcsés szétesést, letöredezést, elastorhexist kimutatni nem sikerült; néha úgy tets/.ett, mintha a rostok szétesnének egyes | fibrillákra s a mellett kétségtelen halványabbak. Egyes helyeken a Weigert-féle festéssel, nagyon kivételesen ugyan, az elastikus rostok egy más magatartását lehetett leírni. Az egyes véredények között, ezeket széjjel tolva egész picziny golyócskákban az elastikus festést kitünően adva, mintegy összetöpörödött rostokból képződött tömegecskék voltak. Az elacin alig mutatkozik; a praeparatumban lévő idegtörzsecskékben feltűnően sok a kötőszövet. Mindezt összevéve tehát a bőrt infiltratio hatja át, a mely különösen a corium felső rétegeire terjed, ott az elastikus rostokat, collagent tönkr-e téve, a véredények és nyirokedények erős tágulására vezetve, a papillákat sorvasztja s a hámot elvékonyítja, az elszarúsodást gátolja; a mélyebb rétegekben az infiltratio csak a lazább szöveteket keresi s a destructio sokkal kisebb. Atrophikus rész. A már teljesen atrophikus rész vizsgálatánál a legfeltűnőbb volt a coriumnak elvékonyodása. Ily helyeken a stratum corneum normális vagy annál még Dagyobb vastagságú, azonban még egészen homogen. A Malpighi réteg a rendesnél vékonyabb, a papillák a rendeshez képest laposabbak ; a coriumban hegszerű, részben párhuzamos, részben a bőr felületével ferde gerendák húzódnak, az ismert szeszélyes, soknyúlványú, erősen festődő sejtekkel teleszórva, sok helyütt még infiltratio is látszik, melynek legnagyobb részét plasmasejtek képezik, azonban minden átmenet fellelhető a szórványosan még mutatkozó typusos lymphocytákhoz. A sejtek egy nagy részében pigmentatiót látni, a nélkül azonban, hogy j valódi chromatophorak mutatkoznának. A hámban s hám alatt sok helyütt apró kis abseessusokat látni. Az elastikus rostokra való festés alkalmával ismét kitűnt, hogy közvetlenül a hám alatt a papillaris réteg infiltratiomentes, csakhamar azonban következnek az említett, hegszerű össze-visszafutó gerendák összeszoritott, rendetlenül lefutó, szabálytalan elastikus rostnyalábokkal; a véredények itt is több helyütt igen tágak, a nélkül, hogy környékükön a lobos infiltratio megmaradt volna. A diagnosist a jelzett tünetek alapján egy, bár elég gyakran leirt, de mai napig ismeretlen aetiologiájú bántalomra, atrophia idiopathica cutis progressivára tettük. E bántalmat először Buchwald közölte 1883-ban s az idő óta körülbelül 30—32 ily irányú közlemény jelent meg, mely eseteket (természetesen a mennyire az esetleges hiányos adatok engedik) felhasználva, a bántalomról a következő adatokat sorolhatjuk fel. A bántalom okáról csak 15 esetben tesznek említést s míg 12 esetben oki momentumot felhoznak, 3 esetben kiemelik, hogy az ok nem volt eruálható; 6 esetben lehűlésből, meghűlésből származtatják a bántalmat s míg 4 esetben (Pospelow, Heller, Colombini, Szabóky) absolute más okra gondolni sem lehetett, addig 2 esetben (Huber, Bechert) az atrophiát megelőzőleg más bőrbajok is voltak jelen, melyekről azonban szerzők kiemelik, hogy a bántalommal nem voltak oki összefüggésben; 2 esetben a bántalom születés után lépett fel (Heller, Bruhns); 2 esetben állítólagos ideges tünetek képezték az aetiologiai momentumot (Holder, Breda); 1 esetben Elliot trauma után észlelte a folyamatot. Neumann egy esetben lehetőnek tartja, hogy a 10 év előtt lefolyt searlat képezte a bántalom indító okát, Buchwald esetében a bántalom fellépése előtt jelentkező alszárfekélyt, mely teljesen gyógyult, nem hozza oki összefüggésbe a bántalommal. 3 esetben a bántalom direkt oka nem volt eruálható (Riedel, Neumann, Krysztallovicz), daczára annak, hogy Krysztallovicz esetében két évvel előbb nedvező eczema s pár héttel előbb trauma volt jelen, melyből azonban a bántalmat nem származtathatta. A bántalom néha ideges tünetek kíséretében jelentkezett; 10 ily eset van felemlítve. Az ideges tünetek fokozott izzadásban (Pospelow), csökkent izzadásban (Buchwald, Bechert, Krysztallovicz), vasomotorikus zavarokban (Eordyce, Breda), cephalalgiáhan (Breda), hyperalgesiában (Touton, Bechert), hyperaesthesiában (Riedel) s ideg mentén terjedésben (Bruhns) nyilvánultak. A bántalom gyakrabban, 560/0-ban jelentkezett nőknél 25 közül 14-szer Pospelow, Bechert, Pospelow, Italinsky, Holder, Nikulin, Huber, Riedel, Metscherski, Neumann, Colombini, Rille, Breda, Metscherski s 44°/0-ban férfiaknál, 25 közül 11-szer (Unna, Touton Bruhns, Grön, Buchwald, Heller, Neumann, Bruhns, Elliot, Kzrysztallovicz, Szabóky). A bántalom csak egy esetben lépett fel 16 éves korban ; (Neumann) 7 esetben a beteg kora 20 és 30 év közt ingadozott; (Riedel, Heller, Neumann, Bruhns, Nikulin, Breda, Krysztallovicz), 4 esetben 30 és 40 év közt (Buchwald, Bruhns, Rille, Szabóky), 8 esetben 40 és 50 év közt (Italinsky, Grön, Pospelow, Unna, Heller, Elliot, Metscherski) 4 esetben 50 és 60 év közt (Bechert, Holder, Tonton és Colombini) s egy esetben 70 és 80 év közt (Huber) jelentkezett a bántalom. A bántalom tartamáról 19 esetben referálnak s míg az a legtöbb esetben 1—10 év között folyt le (Holder 8, Nikulin 5, Pospelow 2, Riedel 7, Heller 3, Neumann 10, Bruhns 9, Rille 4, Breda 7, Szabóky 7, Krysztallovicz 2, Colombini 3, Huber 9), csak ritkábban tartott 10—20 évig (Italinsky, Buchwald, Metscherski), 30—40 évig (Bechert, Pospelow, Touton). Addig unikumként szerepel Kaposi esete, hol 6 hó alatt a folyamat (júniustól novemberig) az egész testre terjedt el. A bántalmat kisérő edénytágulatokról 25 esetben tesznek említést s míg azok nagyobb részt venosus tágulatokból állottak s a bőr livid elszinesedését. hozták létre, csak ritkábban fordult elő az arteriosus tágulatok által feltételezett élénk piros szin. Gyakran jelentkezett a venosus és arteriosus edénytágulat okozta elszínesedés együtt. A 24 eset közül 14-szer, tehát az esetek 58'3°/o-ában jelentkeztek az említett edénytágulatok, az atrophiát megelőzőleg. A bántalom 12-szer kezdődött a periferikus részeken s míg néhány esetben evidenter csak centrálisán terjedt, akárhány esetben centrálisán és a periféria felé is haladt e folyamat. Ritkán volt az ép és a bántalmazott bőrrészletek között a határ élesen megvonható, inkább diffuse, határ nélkül terjedt a folyamat. Találtam eseteket leírva, hol helyenkint diffuse terjedt a folyamat, másutt pedig éles határ volt vonható ép és bántalmazott terület között. A localisatio igen különféle volt s ha áll is az, hogy j a leggyakrabban a végtagokon, többször a felső, kevésbbé az alsó végtagokat érte a bántalom, több esetben le van Írva az a test egyéb részein is. Csak ritkán localizálódott az arezon (Bronson, ] Breda, Lang), nyakon (Bromson, Touton) s nyelven (Hlawscha). Többen végeztek szövettani vizsgálatokat, (így : Riedel, Heller, Huber, Colombini, Bechert, Bruhns, Buchwald, Elliot, Pospelow, Unna, Touton a bántalom 1—1 stádiumában, Neumann 2 esetben, Krysztallovicz 3 stádiumában, magam pedig az eset két stádiumában), de ezek csak főbb vonásaikban egyeznek; ennek oka, mint azt Krysztallovicz is helyesen jegyzi meg, az, hogy a bántalom progressiv jellegű lévén, a szövettani vizsgálatok valószínűleg a bántalom különböző stádiumában történtek. Ez utóbbi megjegyzés bebizonyul alábbiakban, hol az egyes szerzők által leirt szövettani leleteket, a saját esetemben nyert leletekkel igyekszem összehasonlítani.
