Szemészet, 1902 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1902-10-26 / 5. szám
68 ORVOSI H ETILAP — SZEMÉSZET 1902. 5. sz. Krall csodálkozik, hogy a cocain jótékony hatását oly ritkán veszik igénybe. Wolfler ajánlja, hogy szemmütéteknél csak 2 cgra. cocaint használjunk el, míg a törzsön vagy végtagokon 5 cgm. sem árt. Limburg állítja, hogy az egyik trigeminus átmetszésére fellépő pupillakülönbség cocain által meggátolható, atropin által nem. Cocain-becseppentés után pupillatágulást nem idézhetünk elő direct irisizgatás által. Limburg azt tartja, hogy a cocainliatást vissza kell vezetni a sympathicus pupillatágító elemeinek izgatására, melyek az érfal egy részét alkotják. Bellarminoff szerint, ha a conjunctiva-zsákba cseppentünk, | a resorptio 3—5-ször akkora lesz. A fokozódott felszívódás a cocain összetett hatásából magyarázható. Az élettani hatás a trigeminus peripherikus végeinek hűdésében a sympathicus peripherikus részeinek izgatásában és a szeműrbeli nyomás csökkenésében mutatkozik. Az anatómiai hatás az epithel tulajdonságainak megváltoztatásában nyilvánul, mely mint ismeretes, a cocain hatása folytán a leválásra hajlamos A sympathicus átmetszése után a cocain hatása a felszívódásra jelentékenyen csökkent. Gavazanni a cocain érzéstelenítő hatását a látóidegekre és a reczegekre 10°/o-os oldatnak a szeragolyóba és az üvegtestbe való fecskendezés által mutatta ki. Megvakulás, pupillatágulás és a szarúhártya érzéstelensége léptek fel mindig, intrabulbar injectionál gyorsabban és állandóbban. Nehány nap múlva a tünetek elenyésztek és a látóképesség ismét visszatért. A cornea és az átlátszó közegek zavarodását is észlelték és izgalmi tünetnek tartották. Ha a befecskendezést nehány nap múlva ugyanezen állatoknál ismételték, második alkalommal a szarúhártya érzéstelensége elmaradt, talán a diffusio útjainak eltömülése miatt. Gavazanni gondolja, hogy mivel ilyen cocain-injectiók ártalmatlanok, esetleg a vakságot színlelőknél alkalmazhatók volnának. Bignon találta, hogy közömbös vagy gyengén alkalikus cocain-oldat inkább érzéstelenít, mint savanyú. Mivel az árúsított készítmények mind jelentékeny fölös savat tartalmaznak, szénsavas natrium hozzátétele által az oldatot gyengén alkalikussá teszi, azaz addig adja bele, míg gyenge zavarodá3t nem mutat. Laqueur következőket közli a cocainnak a szemre való lia tásáról : „Miután a Sympathikus hüdés három kifejezett esetében mégis láttam a cocain-hatást, fel kell vennem, hogy vagy a sympathicus nem volt teljesen bénult vagy az ideg végkészüléke még ingerlékeny volt centripetalis fokozott izgalomvezetésnél.“ Laqueur azt hiszi, hogy a cocain a pupillatágító rostokra izgatólag hat; erre felhozza, hogy cocainmydriasisnál a pupillareactio fennáll, továbbá, hogy a szemrés a felső szemhéj activ emelésénél fogva a sima pillaizomat erősebb összehúzódása miatt kitágul. Mellinger szerint a cocain égető hatása érzékeny egyéneknél 0'75°/o konyhasó hozzáadása által lényegesen alászállíttatik. Ciserani kiemeli Koller közlésével szemben, hogy a subconjunctivalis befecskendezést már két év óta használja tenotomia és enucleatio esetén, cataracta- és iridectomiánál elég az egyszerit becseppentés, melyet Уз órával a műtét előtt kezd el és öt perczenként ismétel. Ellenbogen 5°/o-os oldatnak a conj. redöbe való cseppentése után gyakran észlelt hámleválást. Az epithel regeneratioja többnyire pár nap múlva elkezdődött, de néha sokáig elhúzódott. Kísérletek történtek cocain-beeseppentésekkel 30 fiatal, 18 öreg egyén ép szemén a szarúhártya hám leválását illetőleg negativ eredménynyel. Tengerimalacznál ellenben már nehány csepp 5°/o-os oldat becseppentése esetén corneakopás lépett fel és ismételt becseppentésre a cornea felületének mély pusztulása és a szarúhártya zavarodása látszott diffus módon. Noha az ellökődött epithel regeneratioja a tengerimalacznál igen gyors volt, a szarúhártya átlátszósága állandóan csökkent. Hogy mi okozza az epithel leválást és miért van az meg csak némely egyénnél, nem tudjuk. A szarúhártya felhámjának szárazsága és a szemürbeli nyomás változása nem magyárázzák meg ezen tüneményt. Blaskovics összehasonlító kísérleteket végzett cocainnal és tropacocainnal. Mindkettőnél kimarad a reflectorikus pillazárás 1f-z perczczel egy csepp 5°/o-os oldatnak becseppentése után. 1 У a perez múlva a cornea és kötőhártya teljes érzéstelensége mutatkozott mindkettőnél, melynek tartama cocainnál 7Уз, tropacocainnál 21 '■> perez volt. A reflectorikus pillazárás cocainnál 15, tropacocainnál 12 perez múlva tért vissza. A tropacocain érzéstelenítő hatását az irisre műtéteknél nem észlelte. Hogy- tropacocainnál a pupilla csak kissé tágul, előnyként használható fel. Nem tagadható azon előny, hogy a tropacocain antiseptikus és zavarodást nem okoz. Szerinte a tropacocain a cocain pótszereként igen ajánlatos. Costa szerint 50—55° C.-ra melegített oldatokból subeután injectiók gyorsabb és kiterjedtebb érzéstelenséget okoznak, mint kétszerié erősebb hideg oldatok. Santoz Ferdinandez 47 mélyre hatoló műtétnél a cocain kötőhártya alá fecskendezéséröl számol be. Abban összegezi tapasztalatait, hogy ily befecskendezések 0 02—0'04 gm.-os adagban az esetek nagy számában elegendők minden fájdalom kikerülésére, de 0'05—O'IO gm. minden esetben elegendő. Schultz a mydriaticumok hatásmódját vizsgálva, a cocainról találta, hogy az a diktátorban elhelyezett Sympathikus idegvégek izgatása által okoz mydriasist. Innen van az, hogy az atropin tágította, pupilla cocain által még tágabbá tehető. Az észlelt kellemetlen melléktitneteket és mérgezéseket illetőleg közli Bock, hogy 20°/o-os cocain hat cseppjét a gingivába fecskendezte és 10 perez múlva, vakság, majd öntudatlanság következett be. Tükörvizsgálatnál a retina erei kissé szükek voltak. Amylnitrit alkalmazására a tünetek elmúltak. Javai */a mgm. cocain által glaucomás tüneteket idézett elő, melynél a glaucomának csak kezdeti jelei mutatkoztak. A tünetek csak erős adag eserinre enyhültek. Mittendorf azt állítja, hogy három esetében a cocain olyan conjunctivitist okozott, minőt az atropin szokott okozni. Burchhard 4°/o-os cocain-bóroldat hét cseppjének becseppentése után iridectomiánál 66 éves egyénen fenyegető mérgezési tüneteket észlelt szerencsés kimenettel, noha hasonló becseppentéseket az illető előző két alkalommal már jól tűrt. Simi figyelmeztet a kötöhártya azon izgalmi állapotára, mely nem ritkán azon esetekben lép fel, hol sokáig cocaint cseppentettek be. Mellinger közli kísérleteit a cocain káros behatásáról a bőrsebek egyesülésére különös tekintettel. A cataracta-míjtétek okozta sebek gyógyítása, illetve gyógyulása a cocain miatt gyakran elhúzódik. Lagrange 10 éves gyermeknél, kinél néhány nappal tenatomia után, melynek igen erős hatása volt, kis terjedelmű kötöhártyavarratot eszközölt, rövidebb tartamú synkopet észlelt, miután neki körülbelül 10 csepp 5°/o-os cocain-oldatot a kötőhártyaredöbe cseppentett. Azt hiszi, hogy a tenotomia sebe a cocain felszívódását siettette. Vámossy a cocáin azon veszélyeire figyelmeztet, melyekben Falk, Mannheim, Mattison és mások közléseire támaszkodik, mikor tizenöt 1891-ig gyűjtött halálesetet ismertet. Szerinte a cocainnak kitűnő pótszere a tropacocain vagy bensoyltropin, melyet Giesel a japáni kisleveltí cocából állított elő, melynek azonban szerinte is mydriatikus hatása nincsen. Koster többször vérzést látott és a conjunctivit. follicularis egy alakját a felső szemhéj tarsusára localizálva súlyos subjectiv tünetekkel. A cocain elhagyása és a gyenge adstringensek csakhamar gyógyulásra vezettek a folliculusok teljes eltűnésével. Mi is észleltünk cocain többszöri becseppentésére passiv hyperaemiát, valószinííleg az edényizomzat bénulása által okozva. Fennemlített szerzők vizsgálati eredményeit összegezve, látjuk, hogy azok a cocain mydriatikus hatására alig terjeszkedtek ki. A cocain mint ilyen, különösen hosszabb ideig használva, népszerűségre soha sem fog szert tehetni, mert útjában áll a vele szemben lépten-nyomon tapasztalt (idiosynkrasia) és a vele történt intoxicatiók aránylagos gyakorisága. Mint anaestheticumnak kitűnő pótszere akadt a tropacocainban, melynek azonban sajnos mydriatikus hatása nincsen. Mint további hátránya a cocainnak volna említendő, hogy már rövid alkalmazás, néha egyszeri becseppentés után egyeseknél a szarúhártya hámjának kopását és leválását okozza. Mi ugyan óvatos alkalmazás folytán nem láttuk sem a hámlekopást, sem a hosszabb használat után a szerzők által említett corneazavarodásokat; mindazáltal ezek oly momentumok, melyek а со ■
