Szemészet, 1902 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1902-10-26 / 5. szám
I902. 5. sz. ORVOSI HETILAP — SZEMESZET 65 rel való megpörkítését többen gyakorolják. E p i n a t j e w 100 (1899) a pannuson levő véredényeknek hosszában való felhasítását (régi eljárás) újból ajánlja. E ve r s bu s ch 107 (1896) a pannus véredényeit elágazódási helyükön tömény jodtincturával érinti (ecsettel). К at z au row135 (1891) az antipyrin por behintését dicséri esetleg massageal kapcsolatosan. Kait170 a blennorrhoea acutánál alkalmazott kali hypermanganicmn irrigatiókat (grands lavages) 1 : 3000 arányú oldattal különösen fekélyes pannusok ellen alkalmazta jó sikerrel. Ezeken kívül természetesen sűrűén alkalmazzák az egyéb chronikus keratitisek ellen is használatos izgató kezelési módokat, mint a gőzölés, niasszálás kenöcscsel vagy szárazon, calomel behintés stb. A phlyctaenás pannusok ellen a legutóbbi időkben oly kitűnő sikerrel használt dionin a trachomáé pannusnál — a mi tapasztalatunk szerint is — jóval kevesebb haszonnal jár. A pannusnak és általában a trachomának gyógyításában egyik igen érdekes episod volt a jequirity kezelés. Az abrus precatorius egy Brazíliában honos, a papilionaceákhoz tartozó növény, a melynek magvaiból készült infusumot az ottani benszülött lakosság szemgyuladások ellen régóta használja. В r u ylants és Vennemann95 állítása szerint már az 1876-iki philadelphiai kiállításon a népies gyógyszerek között szerepelt, sőt állítólag az 1746-ban megjelent J a m e s-féle orvosi szótárban is mint gyógyszer említtetik. Európában újabban Wecker91 próbálta meg és pártolta a jequirity kezelést (1882). Két éven át foglalkoztatta ezen thema a szemorvosokat, a kik csaknem kivétel nélkül mindnyájan kipróbálták a szer hatását. Az eredmények hol kedvezők, hol kedvezőtlenek voltak; a szer hatása, alkalmazásának régi módjában alig volt szabályozható s ezért a használatból mindinkább kiszorult, míg a most legújabban produkált, jobban kezelhető készítmények ismét lehetővé teszik az alkalmazását. Egészben véve a jequirity vei való gyógyítás igen sokban hasonlít a blennorrhoeás genynyel való gyógyításhoz. A szembe vitt jequirity infusum egy rendkívül heves, nagyfokú, rendesen crouphártyás ophthalmiát hoz létre. Ezen heves gyuladás lezajlása után a vaskos és felszívódásra semmi hajlamot nem mutató pannus, az anyagcserének ily nagyfokú befolyásolása következtében, tisztulásnak indul ; az elért látásjavulások néha tényleg nagyszerűek. Kedvezőtlen esetekben azonban a jequirity által támasztott conjunctivitis oly súlyos, hogy cornea-fekélyek képződésére vezet, a melyek következtében a szarúhártya egészen el is pusztulhat. A risico tehát nagy, épen úgy, mint a blennorrhoeabeoltásnál. Az infusum Wecker utasítása szerint úgy készül, hogy a lehámozott és finom porrá tört magvakra hideg vizet öntenek s az egészet 24 órai állás után megszűrik, Wecker 6—9—15 gramm jequirity porra 300 gramm vizet önt. Az infusum tehát 2 — 3—5°/'o-os. Ezen folyadékot vattával a kifordított szemhéjakra keni 1—3-szor napjában több napon át, a míg a gyuladás a kívánt fokot el nem éri. Kisebb a hatás olyankor, ha cseppekben eresztjük a folyadékot a szemrésbe. Nagy viták indultak meg a jequirity ható anyaga felöl. Sattler02 az infusumban egy baktériumot fedezett fel, s ennek tulajdonította a hatást; szerinte a máskülönben ártalmatlan baktérium a levegőből az infusumba kerülve, ott pathogénné válik és így lesz képessé a gyuladás keltésére. Ezzel szemben Hippel83 és mások egy amorph fermentumban keresik a hatóanyagot s ezen fermentumot Bruylants és Vennemann egy amorph szürkéssárga vagy szürkés ibolyaszínü anyag alakjában előállítottak (jequiritine). Ezen fermentumot később Sattler maga is elismerte a jequirity hatóanyagául, de a baktériumok közrehatását továbbra is fenntartotta, azt mondván, hogy ezek a fermentumot magukba fogadni és későbbi generatiókra átoltani képesek, vagy pedig lehetséges, hogy a baktériumok maguk produkálják a maceratumnak fehérnye részeiből a fermentumot. További kísérletezők mint Wi dinar k,96 Csapodi,07 Baum er th08 és mások kísérleti eredményei a Sattler-féle bakterium-theoriát véglegesen megdöntötték. A jequirityt megpróbálták mindenféle trachománál alkalmazni ; értelme azonban csakis súlyos pannus crassus esetében van, vagy olyankor, ha egy már hegedésnek induló pannus anyagcseréjét akarjuk felfrissíteni. A jequirity kezelés a 80-as években igen elterjedt volt, de mostanában csak elvétve használták, míg a Merk gyárban újabban gyártott jequiritol nevű készítmény a kísérletezők kedvét újból ki nem hívta. A jequiritol négyféle erősségben készül, úgy hogy a hatása jól szabályozható; alkalmazását igen megkönnyíti az ú. n. jequirity-serum, a melylyel a netalán túlságosra fokozott jequirity hatást meg lehet csökkenteni, esetleg szüntetni. A szert Köm er 200 próbálta ki elsőnek. Az utána következő kísérletezők azonban a Römer által ajánlott dosisokat igen alacsonyaknak találták és sokkalta magasabbakat alkalmaztak (Hummelsheim210). Ezen gyógyszerrel az egyetemi szemklinikán is kísérletezünk, az eredményekről azonban még nem számolhatunk be. (Használati utasítás a praeparatumhoz van mellékelve.) Ha a trachoma gyógykezelésének történetét elejétől végéig áttekintjük, konstatálhatjuk azt, hogy a konservativ medicamentosus kezelés és a radicalis operativ kezelés bizonyos hosszabbrövidebb cyclusokban váltakozva következtek egymásra. Most már mindenki meg van róla győződve, hogy kizárólagosan az egyikkel vagy a másikkal nem boldogulunk — mindakettöre feltétlenül szükségünk van. A legfontosabb marad természetesen továbbra is a prophylaxis, a melyet a megfelelő közegészségügyi intézkedések által gyakorolunk. Feuer tanár érdeme, hogy Magyarország e téren a többi államokat megelőzte ; a németországi trachomaellenes védekezést magyar mintára rendezik be. Specifikus ellenszerünk a trachomával szemben ez idő szerint még nincsen; a történelem azonban itt is ad bizonyos directivát; két gyógyszer van, a melyeknek használata soha teljesen meg nem szűnt s a melyekhez — egyéb szerekkel való kísérletezés után — mindig visszatérünk. Ezek az argentum nitricum és a cuprum sulfuricum. Befejezésül nehány szóval vázolni szándékozom azon kezelési módot, a melyet az egyetemi szemklinikán a trachoma ellen alkalmazunk. A klinikai rendelésre az úgynevezett acut tracho- I mában szenvedő beteg ritkán kerül. Mint már egy ízben láttuk, a trachomának azon heves, a blennorrhoea acutát megközelítő tünetekkel járó alakja, a mely a század elején támadt járványo- I kát annyira félelmessé tette, most már ritkaság. Az irodalmi I közlésekből ítélve, még a poroszországi trachoma is úgy látszik jóval intensivebb, gyakrabban kezdődik hevenyés tünetekkel, mint a magyarországi. Ha egy ily acut trachománál a gyuladásos tünetek (fénykerülés, könnyezés, injectio) igen nagyok, kellő diaeta mellett hűvös esetleg langyos bórsavas borogatásokat és mosogatásokat rendelünk addig, a míg a szem az argentum nitricum ecsetelést meg nem bírja; a némelyek által ilyen czéli'a ajánlott antisepticumokat még igen híg oldatokban is izgató hatásuk miatt ilyenkor nem alkalmazzuk, mivel épen a szem megbékítése a czél. Mihelyest lehet, megkezdjük a 2 °/o-os argentum nitricum ecseteléseket (napjában egyszer); az ecsetelést addig folytatjuk, a míg a kötőhártya succulentiája megcsökkent annyira, hogy a benne ülő csomók jól elkiilönödve és kiemelkedve látszanak. Ilyenkor már az izgalmi tünetek is annyira alább hagytak, hogy a műtéti beavatkozáshoz hozzáfoghatunk. Az elmúlt évtizedben a klinikán a Knapp-féle mángorlóval (még pedig a Schmidt-Rimpler-féle kisebb fajtájúval) nyomtuk ki a csomókat egyszerű 5°/o cocain-becseppentések után. Két év óta, mint kíméletesebb eljárást, a Kulmt-féle expressorral való csomókipréselést vettük igénybe, legújabban pedig (8—9 hónapja) a valamennyinél tökéletesebb Imre-féle csomókikaparást végezzük szintén csak cocain-érzéstelenités mellett. A műtét után közvetlenül erélyesen megecseteljük a vérző kötőhártyát; ezen ecsetelésnek kitűnő hatása van: a betegnek kellemes, a vérzést megszünteti s az apró sebeken át a kötöhártyába beivódó pokolköoldat hatása igen jól érvényesül. A műtét napján a beteg hideg borogatásokkal csillapítja a reactiót. A következő napokon csak arra ügyelünk, hogy kisebb összenövések ne támadjanak az átmeneti redökben ; e végből óvatosan kifordítjuk a szemhéjakat s a netán összelapadó kötőhártyafelületeket sondával egymástól elválasztjuk; ezen elövigyázati intézkedés a Knapp-féle mángorlásnál okvetlenül szükséges, az Imre-féle műtét után kevésbbé. A beteg a szemét pihenteti és borogatja. 4—5 nappal a műtét után újból megkezdjük a lapis ecseteléseket és folytatjuk heteken, esetleg 1—2 hónapon át addig, a míg a kötöhártya váladéktól mentes nem lesz. Ha a szem a pokolköt rosszul tűri,