Szemészet, 1902 (39. évfolyam, 1-6. szám)

1902-10-26 / 5. szám

I902. 5. sz. ORVOSI HETILAP — SZEMESZET 65 rel való megpörkítését többen gyakorolják. E p i n a t j e w 100 (1899) a pannuson levő véredényeknek hosszában való felhasítását (régi eljárás) újból ajánlja. E ve r s bu s ch 107 (1896) a pannus vér­edényeit elágazódási helyükön tömény jodtincturával érinti (ecset­tel). К at z au row135 (1891) az antipyrin por behintését dicséri esetleg massageal kapcsolatosan. Kait170 a blennorrhoea acutá­­nál alkalmazott kali hypermanganicmn irrigatiókat (grands lavages) 1 : 3000 arányú oldattal különösen fekélyes pannusok ellen alkal­mazta jó sikerrel. Ezeken kívül természetesen sűrűén alkalmaz­zák az egyéb chronikus keratitisek ellen is használatos izgató kezelési módokat, mint a gőzölés, niasszálás kenöcscsel vagy szárazon, calomel behintés stb. A phlyctaenás pannusok ellen a legutóbbi időkben oly kitűnő sikerrel használt dionin a trachomáé pannusnál — a mi tapasztalatunk szerint is — jóval kevesebb haszonnal jár. A pannusnak és általában a trachomának gyógyításában egyik igen érdekes episod volt a jequirity kezelés. Az abrus precatorius egy Brazíliában honos, a papilionaceákhoz tartozó növény, a melynek magvaiból készült infusumot az ottani ben­­szülött lakosság szemgyuladások ellen régóta használja. В r u y­­lants és Vennemann95 állítása szerint már az 1876-iki philadelphiai kiállításon a népies gyógyszerek között szerepelt, sőt állítólag az 1746-ban megjelent J a m e s-féle orvosi szótárban is mint gyógyszer említtetik. Európában újabban Wecker91 próbálta meg és pártolta a jequirity kezelést (1882). Két éven át foglalkoztatta ezen thema a szemorvosokat, a kik csaknem kivétel nélkül mindnyájan kipróbálták a szer hatását. Az ered­mények hol kedvezők, hol kedvezőtlenek voltak; a szer hatása, alkalmazásának régi módjában alig volt szabályozható s ezért a használatból mindinkább kiszorult, míg a most legújabban produ­kált, jobban kezelhető készítmények ismét lehetővé teszik az alkal­mazását. Egészben véve a jequirity vei való gyógyítás igen sokban hasonlít a blennorrhoeás genynyel való gyógyításhoz. A szembe vitt jequirity infusum egy rendkívül heves, nagyfokú, rendesen crouphártyás ophthalmiát hoz létre. Ezen heves gyuladás lezaj­lása után a vaskos és felszívódásra semmi hajlamot nem mutató pannus, az anyagcserének ily nagyfokú befolyásolása következté­ben, tisztulásnak indul ; az elért látásjavulások néha tényleg nagyszerűek. Kedvezőtlen esetekben azonban a jequirity által támasztott conjunctivitis oly súlyos, hogy cornea-fekélyek képző­désére vezet, a melyek következtében a szarúhártya egészen el is pusztulhat. A risico tehát nagy, épen úgy, mint a blennorrhoea­­beoltásnál. Az infusum Wecker utasítása szerint úgy készül, hogy a lehámozott és finom porrá tört magvakra hideg vizet öntenek s az egészet 24 órai állás után megszűrik, Wecker 6—9—15 gramm jequirity porra 300 gramm vizet önt. Az infusum tehát 2 — 3—5°/'o-os. Ezen folyadékot vattával a kifordított szemhéjakra keni 1—3-szor napjában több napon át, a míg a gyuladás a kívánt fokot el nem éri. Kisebb a hatás olyankor, ha cseppek­­ben eresztjük a folyadékot a szemrésbe. Nagy viták indultak meg a jequirity ható anyaga felöl. Sattler02 az infusumban egy baktériumot fedezett fel, s ennek tulajdonította a hatást; szerinte a máskülönben ártalmatlan baktérium a levegőből az infusumba kerülve, ott pathogénné válik és így lesz képessé a gyuladás keltésére. Ezzel szemben Hippel83 és mások egy amorph fermentumban keresik a hatóanyagot s ezen fermentumot Bruylants és Vennemann egy amorph szürkéssárga vagy szürkés ibolyaszínü anyag alakjában előállítottak (jequiritine). Ezen fermentumot később Sattler maga is elismerte a jequirity hatóanyagául, de a baktériumok közrehatását továbbra is fenntartotta, azt mondván, hogy ezek a fermentumot magukba fogadni és későbbi generatiókra átoltani képesek, vagy pedig lehetséges, hogy a baktériumok maguk produkálják a maceratum­­nak fehérnye részeiből a fermentumot. További kísérletezők mint Wi dinar k,96 Csapodi,07 Baum er th08 és mások kísérleti eredményei a Sattler-féle bakterium-theoriát véglegesen meg­döntötték. A jequirityt megpróbálták mindenféle trachománál alkal­mazni ; értelme azonban csakis súlyos pannus crassus esetében van, vagy olyankor, ha egy már hegedésnek induló pannus anyagcseréjét akarjuk felfrissíteni. A jequirity kezelés a 80-as években igen elterjedt volt, de mostanában csak elvétve használ­ták, míg a Merk gyárban újabban gyártott jequiritol nevű készítmény a kísérletezők kedvét újból ki nem hívta. A jequiritol négyféle erősségben készül, úgy hogy a hatása jól szabályozható; alkalmazását igen megkönnyíti az ú. n. jequirity-serum, a mely­­lyel a netalán túlságosra fokozott jequirity hatást meg lehet csökkenteni, esetleg szüntetni. A szert Köm er 200 próbálta ki elsőnek. Az utána következő kísérletezők azonban a Römer által ajánlott dosisokat igen alacsonyaknak találták és sokkalta maga­sabbakat alkalmaztak (Hummelsheim210). Ezen gyógyszerrel az egyetemi szemklinikán is kísérletezünk, az eredményekről azonban még nem számolhatunk be. (Használati utasítás a prae­­paratumhoz van mellékelve.) Ha a trachoma gyógykezelésének történetét elejétől végéig áttekintjük, konstatálhatjuk azt, hogy a konservativ medicamen­tosus kezelés és a radicalis operativ kezelés bizonyos hosszabb­­rövidebb cyclusokban váltakozva következtek egymásra. Most már mindenki meg van róla győződve, hogy kizárólagosan az egyik­kel vagy a másikkal nem boldogulunk — mindakettöre feltétle­nül szükségünk van. A legfontosabb marad természetesen továbbra is a prophylaxis, a melyet a megfelelő közegészségügyi intézke­dések által gyakorolunk. Feuer tanár érdeme, hogy Magyarország e téren a többi államokat megelőzte ; a németországi trachoma­ellenes védekezést magyar mintára rendezik be. Specifikus ellen­szerünk a trachomával szemben ez idő szerint még nincsen; a történelem azonban itt is ad bizonyos directivát; két gyógyszer van, a melyeknek használata soha teljesen meg nem szűnt s a melyekhez — egyéb szerekkel való kísérletezés után — mindig visszatérünk. Ezek az argentum nitricum és a cuprum sulfuricum. Befejezésül nehány szóval vázolni szándékozom azon keze­lési módot, a melyet az egyetemi szemklinikán a trachoma ellen alkalmazunk. A klinikai rendelésre az úgynevezett acut tracho- I mában szenvedő beteg ritkán kerül. Mint már egy ízben láttuk, a trachomának azon heves, a blennorrhoea acutát megközelítő tünetekkel járó alakja, a mely a század elején támadt járványo- I kát annyira félelmessé tette, most már ritkaság. Az irodalmi I közlésekből ítélve, még a poroszországi trachoma is úgy látszik jóval intensivebb, gyakrabban kezdődik hevenyés tünetekkel, mint a magyarországi. Ha egy ily acut trachománál a gyuladá­­sos tünetek (fénykerülés, könnyezés, injectio) igen nagyok, kellő diaeta mellett hűvös esetleg langyos bórsavas borogatásokat és mosogatásokat rendelünk addig, a míg a szem az argentum nitri­cum ecsetelést meg nem bírja; a némelyek által ilyen czéli'a ajánlott antisepticumokat még igen híg oldatokban is izgató hatá­suk miatt ilyenkor nem alkalmazzuk, mivel épen a szem meg­békítése a czél. Mihelyest lehet, megkezdjük a 2 °/o-os argentum nitricum ecseteléseket (napjában egyszer); az ecsetelést addig folytatjuk, a míg a kötőhártya succulentiája megcsökkent annyira, hogy a benne ülő csomók jól elkiilönödve és kiemelkedve lát­szanak. Ilyenkor már az izgalmi tünetek is annyira alább hagy­tak, hogy a műtéti beavatkozáshoz hozzáfoghatunk. Az elmúlt évtizedben a klinikán a Knapp-féle mángorlóval (még pedig a Schmidt-Rimpler-féle kisebb fajtájúval) nyomtuk ki a csomókat egyszerű 5°/o cocain-becseppentések után. Két év óta, mint kímé­letesebb eljárást, a Kulmt-féle expressorral való csomókipréselést vettük igénybe, legújabban pedig (8—9 hónapja) a valamennyi­nél tökéletesebb Imre-féle csomókikaparást végezzük szintén csak cocain-érzéstelenités mellett. A műtét után közvetlenül erélyesen megecseteljük a vérző kötőhártyát; ezen ecsetelésnek kitűnő hatása van: a betegnek kellemes, a vérzést megszünteti s az apró sebeken át a kötöhártyába beivódó pokolköoldat hatása igen jól érvényesül. A műtét napján a beteg hideg borogatásokkal csillapítja a reactiót. A következő napokon csak arra ügyelünk, hogy kisebb összenövések ne támadjanak az átmeneti redökben ; e végből óvatosan kifordítjuk a szemhéjakat s a netán össze­­lapadó kötőhártyafelületeket sondával egymástól elválasztjuk; ezen elövigyázati intézkedés a Knapp-féle mángorlásnál okvet­lenül szükséges, az Imre-féle műtét után kevésbbé. A beteg a szemét pihenteti és borogatja. 4—5 nappal a műtét után újból megkezdjük a lapis ecseteléseket és folytatjuk heteken, esetleg 1—2 hónapon át addig, a míg a kötöhártya váladéktól mentes nem lesz. Ha a szem a pokolköt rosszul tűri,

Next

/
Thumbnails
Contents