Szemészet, 1902 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1902-02-23 / 1. szám
6 ORVOSI HE T I L AP-SZ E M ESZE T IP02. 1. sz Esser kísérletileg bizonyította be, bogy a pupilla teljes sötétben nem fénylik s hogy a különböző szín forrása az állatok szemében előforduló tapetum. A kérdésre teljes világosságot Brücke1 anatómiai vizsgálatai vetettek, a ki különböző állatfajok tapetumaiban a pupillán át látható színek okát, valamint a vérerekben a vöröslés forrását kimutatta. Sokkal közelebb jutott előzőinél a kérdés megoldásához William Cumming,1 2 ki „az ember szemének fénylése s annak alkalmazása az ideghártya s a hátsó szemtekefél betegségeinek kimutatására“ czímíí értekezésében megadja a módszert, a melynek segítségével minden ember pupillája vöröslésre bírható. Cumming felsorolja azon eseteket, a melyekben állatok s kóros emberi szemek pupillájának fénylését észlelték s hangsúlyozza, hogy eddigelé e jelenséget ép emberi szemem nem figyelték meg. Dolgozatának czéljául annak bizonyítását tűzi ki, hogy az ép emberi szem pupillája alkalmas körülmények között épen úgy fénylik mint a macskáé vagy kutyáé s hogy e fénylés hiánya vagy szokatlan módja az ideghártya s a szemfenék elváltozásainak megítélésére szolgálhat. A kísérletet úgy rendezte be, hogy a vizsgált egyént a fényforrástól körülbelül 3 méterre ültetve, ernyőkkel gondoskodott, hogy a fény csak a vizsgált egyén arczára essék, míg a vizsgáló szeme sötétben maradjon. Világító forrásul egyetlen láng szolgált. Ha a vizsgált a lámpa mellett a sötétbe tekint s mi lehetőleg szemben állunk vele, a pupillát vörösnek látjuk. Számos kísérlete alapján azon meggyőződésre jutott, hogy az egészséges szemű ember pupillája, ha az középtág, vöröslésre bírható. A fénylés okául a fénysugaraknak az érhártyáról való visszaverődését jelölte meg. Brücke Cumming dolgozatát nem ismerve, 1847-ben az emberi szemek fényléséröl czímíí czikkében ugyanezen tárgygyal foglalkozik.3 О maga az alkalmat, mely figyelmét felhívta, a következőkép mondja el: A midőn egy este a berlini egyetem tanári szobájában a függő lámpa s az ajtó között állt, vörösleni látta egy fiatal ember pupilláját, ki távozva az ajtó betevése közben hátrafordult.4 5 * * Brücke azt hitte, hogy ilyen jelenség csak albinosokon fordulhat elő s mesének gondolta a mit ép szemű ember pupillájának vörösléséről hallott. A fiatal ember barna haja azonban csakhamar meggyőzte, hogy a jelenség tényleg előfordul. Ezen véletlen adta az eszmét, hogy talán minden ember pupillájából nyerhető fény; kísérletei, melyek berendezése a Cummingéhez hasonló, a feltevést igazolták. A midőn Brücke kísérleteit barátainak bemutatta, Erlach emlékeztette, hogy a pupilla vörösléséről már szólt volt, mit olyankor szokott látni, a mikor szemüvege a lámpa tükörképét mutatta. S csakugyan, ha Brücke a lámpához háttal állva, barátja szemüvegén meglátta a lámpa képét, ilyenkor jelezte Erlach, hogy a pupilla vörös. A szemtükör tehát már Brücke kezében volt, de nem vette észre s használatlanul hagyta. Úgy látszik Babbage még közelebb jutott az eszköz construálásához. Emile Foilin’' ugyanis 1854-ben Wharton Jones8 tanúságára hivatkozva, azt Írja, hogy Babbage már 1847-ben szerkesztett egy eszközt azon czélból, hogy a szemfeneket meglássa. Ez egy sík tükör volt, melynek foncsorját két vagy három helyeu lekaparta. A tükröt csőbe foglalta s olyan szög alá állította, hogy a reá eső sugarak a vizsgált szemébe jutottak. Ez tehát már kész szemtükör. Helmholtz úgy látszik szintén csak Follin révén értesült utólag ezen eszközről s azon nézetének adott kifejezést, hogy Babbage nem alkalmazván lencséket, legfelebb csak kivételesen láthatott az ideghártyából valamit s nyilván ezért nem 1 Anatomische Untersuchungen über die sogenannten leuchtenden Augen bei den Murmelthieren. J. Miiller’s Archiv für Anatomie, Physiologie. Jhg. 1845. 2 On a luminous appearance of the human eye, and its application to the detection of disease of the retina and posterior part of the eye. Medico chirurgical transactions. XXIX. 3 Über das Leuchten der menschlichen Augen. J. Miiller’s Archiv für Anatomie, Physiologie u. s. w. Jhg. 1847. 4 Állítólag du Bois Reymond volt. 5 Ophthalmoscopie. Archives générales de médecine. 1854. II. 7220. 8 British an Foreign medico-chirurgical Review. Oktober 1854. irta le eszközét. George Gould is mondja, hogy Babbage tükréről az említett feljegyzésen kiviil semmi más adat nem található.1 A pupilla vöröslésének előidézése nem is volt elégséges arra, hogy a szem belsejének részletei láthatókká legyenek. Pedig Jean Méry már 1704-ben a franczia akadémiában tartott előadásában azon kísérletét közölte, hogy a szemfenék a vízbe mártott macska kitágult pupilláján át látható. A jelenséget nem tudta megfejteni, de öt évvel később La Hire már megadta a helyes magyarázatot. Az ok abban rejlik, hogy a vízben a vele majdnem egyenlő törési kitevőjű cornea optikai hatása megsemmisül, miáltal a szemből kijövő sugarak igen divergálóak lesznek, mihez még az is járul, hogy a levegőbe áthatoló sugarak ritkább rétegekbe jutva — a függőlegestől töretnek. Ilyen módon a retinára úgy nézhetünk reá, mintha a szem hátsó levágott felét víz alá merítettük volna. Ezen elven alapul Czermák, orthoscopja is. A pupilla kitágulása, mint az állat fuldoklása idéz elő, a beláthatást még megkönnyíti. íme ezek Helmholtz előzői. Az utólag egybegyíijtött adatok valamennyié természetesen nem állott Helmholtz rendelkezésére, de még ha mindezt ismerte is volna, az mitsem von le az ő szellemi munkájának nagyságából s eredetiségéből. A meddig előzői jutottak: a pupillának vöröslése, Méry kísérlete — a véletlen kedvezésének köszönhetik s bár Brücke természettudós volt, egy lépéssel sem tudott tovább haladni. 0 egyszerűen utánozta azt, a mit véletlenül meglátott s épen úgy nem tudta megfejteni a jelenség okát, mint Erlach, ki a szemén viselte a kész tükröt, annál kevésbbé tudta, mit miért kellene tennie, hogy a leplet, melyen az új világ átragyogott, félrehúzza, a ködöt, mely a szemfeneket fedte, eloszlassa. Lássuk mikép oldotta meg Helmholtz láng elméje a kérdést. Helmholtz említett füzetében egy optikai készülék leírását adja, a melynek segítségével — úgy mondja — az élő szem ideghártyáját s az erre vetett fénylő tárgyak képeit pontosan látni és felismerni lehet. A készüléknek e czélból két feladatot kell megoldani: meg kell világítania a szem belsejét s alkalmas optikai készülék segítségével a szemfenék képét pontos látás területére kell hoznia. A midőn tehát Helmholtz a szemtükröt szerkesztette, a beláthatás mindkét feltételével tisztában volt. Mindenek előtt a pupilla feketeségének valódi okát derítette ki, kifejti, hogy az érhártya pigmentjének fényelnyelése semmikép sem magyarázhatja a jelenséget, hiszen a látóidegfö s az ideg- * hártya erei elegendő fényt vethetnek vissza, hogy láthatókká lehessenek. A valódi ok a szem fénytörö közegeiben rejlik, a melyek megakadályozzák, hogy rendes körülmények között a velünk szemközt levő ideghártyateriileteket megláthassuk. Ezt egyszerű kísérlet igazolja. Ha bármely sötét kamarában a fénytörö lencse főgyülötávolába illesztett ernyő helyett fehér átlátszatlan papirt helyezünk, akkor — bár a lencse a tárgyakról fényben gazdag képeket vet — a kis készülék belseje mégis egészen feketének látszik. Hogy e jelenség keletkezésének módját felderítse, a fénysugarak útját követte. A kapcsolatos gyüjtőtávolak ismeretes törvényéből következik, hogy egy fényforrásra alkalmazkodott szemből visszavert sugarak a tárgyon egyesülnek, rendes körülmények között fejünkkel elzárjuk a fényt a vizsgált pupillája elöl, csak ha a szem nincs épen a fényforrásra beállítva, akkor juthat a mi szemünkbe is néhány sugár. Ezen alapul Cumming és Brücke kísérlete. Helmholtz olyan módszert keresett, melynek segélyével sikerüljön pontosan a beeső fény irányában a szembe benézni. A segédeszköz tulajdonképen már adva volt Erlach szemüvegében, ugyanezt használta fel Helmholtz is, de a concav üveget sík lapokkal helyettesítette. Ilyen módon megtekinthető minden szűk bejáratú üreg, például a fül s orr. A megvilágítás legkedvezőbbnek bizonyul, ha három egymással párhuzamos üveglapot 56° állásba helyez. Ezzel megoldotta a megvilágítás feladatát. A másik kérdés az volt, hogy mikép nyerhetünk az ideghártyáról tiszta képet ? 1 Norris and Oliver System of Diseases of the eye. 1897.
