Szemészet, 1902 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1902-02-23 / 1. szám
1902. I. sz. ORVOSI H E T 1LAP-SZ E M E S Z E T. 5 Vidéki szemkúrházak létesítése ['s szemosztályo rendszeresítése is jó szolgálatot tehet, de a mi központosított országunkban a főváros szemosztályainak fejlesztése is elkerülhetetlen. De nem elég az ágyszámak szaporítása, hanem módot is kell nyújtani, hogy a kórházi ápolásra leginkább reá szoruló kis existentiák nyerjenek súlyos szembajukban elhelyezést. A megoldásban a városnak, az államnak s a társadalomnak egyaránt részt kell vennie. A székesfőváros a közkórházak fejlesztésére nagy áldozatokat hozott, de tévedés azt állítani, hogy az állam ez irányban mitsem tett. A midőn a közoktatásügyi kormányzat hét klinikát tart fenn, majdnem 700 ágygyal, a melyekben a felvétel nagyrészt (80%,) teljesen ingyenes, akkor a főváros kórházügyének hatalmas szolgálatot tesz, e mellett a klinikák ambulantiái a szegény emberek ezreit látják el, kiknek gyógyítása a fővárosnak óriási összegekbe kerülne. Különösen az utolsó öt év az, a melyben a klinikák fejlődése hatalmas arányokat öltött. De e mellett még kitartó társadalmi actióra is szükség van, mely nem merülhet ki egyetlen betegségért való érdeklődésben. A legegyszerűbb mód az ágyalapítványok rendszere, a melylyel a társadalom a főváros s az állam segítségére jöhet. * * * Számadásomat a hála szavával zárom. Most, midőn a főváros balparti közkórházainak kötelékéből megváltam, köszönetéin első sorban a bámulatosan administrált kórház igazgatójának szól, ki törekvéseimet, melyek természetszerűen nem lehettek mások, mint a miket a kórházak alapszabályai olyan bölcsen előirnak: gyógyítás, oktatás, tudományművelés mindenkor, kötelességszerű takarékossága mellett hatalmasan támogatta, neki köszönhetem, hogy egyetemi feladataimat — ha ideiglenesen is — a kórház gazdag anyagán teljesíthettem. De köszönettel tartozom volt munkatársaimnak is, első sorban Káldrovits Andor dr. alorvos úrnak, ki kötelességén felül e jelentés statistikai adatainak összeállításában buzgón közreműködött, Davidovics Jenő dr. segédorvos úrnak, úgyszintén utódjának Altstock Armin dr. úrnak, kik valamennyien nem csak a gyógyításban, hanem tudományos kötelességeim teljesítésében is teljes odaadással és barátsággal támogattak. A szemtükör félszázados múltja.1 Irta: Grósz Emil dr. egyetemi nyilvános rendkívüli tanár. Tisztelt közgyűlés! 1851. november 11-én, tehát épen 50 év előtt Helmholtz a königsbergi orvosegyesületben egy eszközt mutatott be, melynek leírása ugyanazon év végén 43 oldalas kis füzetben a berlini Förstner-féle könyvkereskedésben jelent meg.1 2 Bár Helmholtz maga, mint látni fogjuk, teljes tudatában volt, hogy a szemtükör feltalálása a szemészetet újjáteremti, sőt az orvosi tudományok többi ágaira is nagy jelentőségű, mégis felfedezését a legnagyobb szerénységgel közölte. Leveleiből, melyet már 1850.. deczember 17-dikén édesapjának irt s melyet csak nemrég közölt Greeff, a berlini Charité szemklinikájának tanára, kiderült, hogy kísérletezés közben már 1850-ben megfejtette a kérdést, sőt du Bois lieymond ugyanazon év deczember 6-dikán a berlini physikai társaságnak be is jelentette — mégis csak egy évvel később lépett vele a nyilvánosság elé.3 A kis füzet, mely a szemtükrözés tanát teljesen kimeríti, mely mindazt tartalmazza, a mit e tárgyról azóta kötetekben megírtak, előszó nélkül, minden reklám nélkül jelent meg. A berlini orvosegyesületben a szemtükröt 1851. deczember 29-dikén mutatta be Krieger s a bemutatás után közte és Abarbanell között érdekes vita indult meg.4 Graefe akkor 1 A közkórházi orvostársulat 1901. deczember hó 30-dikán tartott VIII. évzáró közgyűlésén tartott előadás. 2 Beschreibung eines Augenspiegels zur Untersuchung der Netzhaut im lebenden Auge. Berlin. 1851. 3 Historisches zur Erfindung des Augenspiegels von Prof. Richard Greff. Berlin klin. Wochenschrift 1901. Nr. 48. 4 Deutsche Klinik. 1851. 120, 264. még nem volt a társulat tagja. О különben még Bécsben i 1850-ben iskolatársától, egy fiatal könyvkereskedőtől, értesült a dologról, a ki dicsekedve említette Graefenek, hogy az atyja által számára Berlinben megvásárolt könyvkereskedés első kiadása a königsbergi physiologiis Helmholtz érdekes füzetkéje lesz, mely egy új szemészeti eszközről — szemtükörnek nevezi — szól.1 Többet a könyvkereskedő (Jaurenaud) sem tudott, de ennyi elég volt, hogy Graefe megértse, mit nyertünk az eszköz által. Bécsböl Prágán át, hol Arltot látogatta meg, Londonba Bowmann és Critchetthez utazott, hol Donderssel, az utrechti physiologussal találkozott, a kinek elmondta, hogy Helmholtz megtalálta a módot arra, hogy mikép lehet az élő szem ideghártyáját vizsgálni. Bonders2 Írja, hogy mindketten azon véleményben voltak, hogy az út, melyet hír szerint Helmholtz követett, tényleg czélhoz vezethette. Alig ért Graefe Berlinbe s alig kezdte meg a tudományra és az emberiségre egyaránt áldásos tevékenységét, magától a feltalálótól a Königsbergben készült eszköz egyik példányát megkapta. Fáradhatatlan buzgalommal gyakorolta be magát a szemtükrözésbe s a midőn a szemfenék részleteit első Ízben meglátta — igy írja Michaelis — szemei csillogtak, arcza kipirult s lelkesedve mondta: „Helmholtz új világot nyitott meg előttünk! A mit Helmholtz előre látott, hogy a szemfenék hullán talált elváltozásai ezentúl élőben is felismerhetők lesznek, azt Graefe beváltotta — sőt többet, mert a szemtükör az ö kezében nemcsak a szembetegségek gazdag tárházát tárta fel, hanem világot vetett a szervezet egyéb, annak háztartására legnagyobb fontosságú betegségeire. A múlt század közepe örökre emlékezetes marad az orvosi tudomány történetében. Soha természettudomány olyan gyors haladást nem mutat, mint a milyet a szemészet rövid egy évtized alatt elért. Nem is érthető ez máskép, minthogy a szemészet legnagyobb művésze kezébe azon idő legnagyobb természettudósa adta az eszközt. A szemészet tudománya ma szilárd alapon, kiépítve áll előttünk, a mai munkás feladata a részletek kidolgozása e munkásság között jól esik a nagy időkre visszatekintenünk. Ilyen visszapillantásra, a nagy művészek tevékenységének szemlélésére s gazdag tanulság levonására jó alkalom: a szemtükör feltalálásának ötven éves évfordulója. Az a szándékom, hogy a következőkben megvilágítom a szemtükör feltalálásához vezető útat, vázolni fogom Helmholtz munkásságának eredményét s végül néhány szavam lesz a legközelebbi jövő feladatairól. A pupilla, melyen át a szem belsejébe láthatnánk, rendes körülmények között fekete s így a szemfenék előttünk rejtve van. Kivételesen vörösük ugyan a nélkül azonban, hogy a megvilágított szem belsejének berendezését, annak részleteit megláthatnék. A pupilla ezen kivételes vörösléséröl a természet nyitott szemű vizsgálóinak már a legrégibb idők óta volt tudomása. Mauthnér 18ó8-ban megjelent könyvében a található adatokat gondosan összeállította.3 Hogy állatok szemei fénylenek, azt már Aristoteles s Plinius is említik, az ember szemének vöröslését Stelljvag tanúsága szerint első Ízben Fermin figyelte meg 1796-ban egy aethiopiai albinon. Kóros esetekről Beer 1817-ben pontos leírást ad s amaurotikus macskaszemnek nevezi. A pupilla feketesége s kivételes vöröslésének okáról azonban a fogalmak igen soká zavarosak maradtak. Canstatt a feketeséget abból magyarázta, hogy a szem normális pigmentje átlátszik, a fénylést pedig phosphorescentiának tartották. Annyira mentek a képzelődésben, hogy komolyan állították, hogy a szemből kiáramló fénynél olvasni tudtak. Ezen nézetekkel szemben Benedict Prévost már 1810-ben kijelentette, hogy visszavert fényről van szó. 1 Dr. Eduard Michaelis. Albrecht von Graefe. Berlin. Reimer. I 1877. 34. 2 Note sur le miroir oculaire inventé par M. Helmholtz pour Pexploration de la rétine dans l’oeil vivant. Annales d’oeulistique. 1852. 27. 55. 3 Lehrbuch der Ophthalmoscopic. Wien. 1868.
