Szemészet, 1902 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1902-06-29 / 3. szám
1902. 3. sz. ORVOSI HETILAP SZEMÉSZET 33 szerekből különféle töménységű oldatot használtunk, mindegyiknél vizsgáltuk azonban а Уз °/o-os oldatot, hogy ily módon a hatás összehasonlítására valami alapunk legyen. A legtöbb esetben a szer egy cseppjét alkalmaztuk a belső szemzugba és csak mikor a kísérleti egyén ezt kiszorította, akár a szer izgató hatása miatt, akár saját vigyázatlansága folytán, tartottuk szükségesnek egy új csepp adagolását. Vizsgálataink tárgyát klinikai betegek alig képezték, részben mert esetleg analphabet voltuk miatt vizsgálásuk nehézkes lett volna, részben azért, mert a vizsgálandó egyénnek csak egy szeme volt ép és ha mi most az alkalmazkodást e szemen is bénítjuk, a beteg kedélye nagyon deprimálódott volna. Többnyire 8—14 éves gyermekeknél aplicáltuk tehát a becseppentéseket, kiknek alkalmazkodása teljes volt és kiknek bitóélességében fogyatkozás nem volt. Csak annyiban volt ez a kísérletek hátrányára, hogy nem lehetett őket naponta többször vizsgálni, ezért a becseppentés után 1Уз—2 óráig figyeltük őket meg, aztán naponként egyszer, míg a hatás teljesen lejárt. A pupilla tágasságát részben a Ilaab-féle Pupillometerrel, részben a Zeiss-féle „Pupillardistanzmesserw-rel határoztuk meg, míg az alkalmazkodás bénulásának megállapítására Csapodi-féle olvasópróbákat használtunk. A vizsgálati czélokra szolgáló gyermekeket, valamint a beteganyagot és gyógyszereket a budapesti kir. tud. egyetem szemészeti klinikája volt szives rendelkezésünkre bocsátani, melynek orvosi kara minden tekintetben a legnagyobb készséggel támogatott bennünket, a miért kötelességünknek tartjuk, hogy e helyen is köszönetét mondjunk szives közbenjárásukért. Atropin. Az atropin a legrégebben ismert és legelterjedtebben használt mydriaticum. Az Atropa Belladonna alkaloidája, melyet a növény gyökereiből Mein állított elő elsőnek 1831-ben, majd a növény többi részéből is előállították Geiger és Hesse 1833-ban. Vele gyakran együtt fordul elő egy másik, hozzá hasonló hatású alkaloida, melyet először a Ilyosciamus nigerben találtak és ezért hyosciamusnak neveztek el, és melylyel még alább behatóbban fogunk foglalkozni. Sósavval savanyított, magas hőfokú közegben vízfelvétel mellett tropinra és tropasavra bomlik, melyek vegyi összetétele mai napig még nem végérvényesen megállapított. Használatos kénsavas és bórsavas sója. Mi tisztább volta és könnyebb oldhatósága kedvéért az utóbbit használtuk. Élettani hatását illetőleg bénítja a sphincter pupilláét és a musc. ciliarist és így mydriasist és alkalmazkodási bénulást okoz. Oculomotorius bénulás esetén a szembe cseppentve a mydriasis nő, miből következik, hogy valószinüleg a dilatator pupilláét, tehát a Sympathikus idegvégeket is izgatja. Hatása 10—15 perez múlva kezdődik, 15—-20 perez múlva éri el maximumát. A pupilla ad maximum tágult, a szem a távolpontjára van beállítva és a közeire nézés lehetetlen. A hatás átlag a 3-ik napra szűnni kezd, de csak 6—8, esetleg 10 nap alatt múlik el teljesen. Hogy a normális szemben a tensiót csökkenti-e vagy emeli, ez iránt eltérnek a szerzők nézetei, miből következik, hogy a tensio változása valószinüleg igen csekély. Ezzel szemben azonban glaucomás szemeken az atropin tensio emelő hatását általánosan elismerik. Könnyű mérgezési tünetek: szárazság a szájban, garat- és gégében, sőt Schultz szerint nyelési és beszédzavarok is előfordulnak az atropinnak a könycsatornán át az orrba való lefolyása által. Ennek úgy iparkodtunk elejét venni, hogy az alsó szemhéjat kissé le- és kifelé húzva tartottuk, míg a hatás beállt és ekkor vattával a könyeket letöröltük és valóban egy esetben sem láttunk toxikus tüneteket. Pinner az atropin alkaloidák chemiáját tárgyalva kijelenti, hogy a kérdés eddig tisztázva még nincsen. Biztosan állíthatók a következők : „A különböző solanaceákban (atropa, hyosciamus, datura, mandragora, solanum, anisodus) legalább két alkaloid foglaltatik, melyek közül az egyik ChHmNOo, a másik (JidLiXOiből van összetéve, úgy hogy a második az első élenyiilési termékének tekinthető. Az első a hyosciamin, mely alkaliak behatására isomer basisba, az atropinba megy át. Ez utóbbi csekély mennyiségben előfordulhat az előbb említett növények valamelyikében, de ép oly könnyen lehetséges, hogy az élő növényben csak hyosciamin van meg és atropin csak az elhalt növényben később keletkezik. A második basis a hyoscin vagy a mi ezzel azonos a scopolamin. Úgy látszik, hogy a hyoscin alkaliák által hasonlóan elváltozik, mint a hyosciamin, bár nehezebben és inactiv scopolaminba vagy atroscinba megy át. E mellett a hyosciamin, illetőleg atropin víz lehasadása mellett apoatropinba vagy atropaminba alakulhat át, mely ismét vele isomer belladonninba СпШзХОз alakulhat át. A belladonnint ismételten megtalálták a fent említett növényekben, de valószínű, hogy csak az atropin bomlásának köszöni létét. Ez alkaloidák nehezen előállítható volta teszi érthetővé, hogy a kereskedelemben előfordulók rendesen nem tiszták. így a hyosciamin, más néven könnyű atropin, túlnyomó részben liyosciaminból áll, de atropin is van benne. Az árusított atropin, a nehéz atropin, tiszta 116 foknál olvadó atropinból áll. A német, valamint a magyar gyógyszerkönyv szerint is az atropin sulfuricum hivatalos. A hyoscinnak, vagy a mint a német gyógyszerkönyv pótlékában elkeresztelték, a scopolaminnak bromhydrogenes sója hivatalos. Leginkább a Scopolia atropoidesből állíttatik elő és az optikailag activ hyoscinon kivid az inactiv atroscint és kis menynyiségben hyosciamint és atropint is tartalmazza. A duboisin hyosciamin és hyoscin mellett más, ki nem kutatott alkaloidákat is tartalmaz. Az atropin gyógy- és élettani hatását illetőleg kísérleteket végeztek elsőkul Fouché és Schäfer, párhuzamot akarva vonni atropin, homatropin és duboisin hatás között. Vizsgálták pedig a mydriatikus hatást tengerimalaczon és azután emberen ; továbbá az alkalmazkodásra való hatást, a tágított pupilla viselkedését eserinnel szemben, a szerek átvihetőségét más individuumra és gyakorlati értékesítésüket, mely vizsgálatok eredménye: Tengerimalacznál atropinra a mydriasis 7 perez múlva kezdődik, 30 perez alatt éri el legnagyobb fokát, ez 16 óráig tart és azután 24 óra alatt lassan elenyészik. A fényreactio 30 perez múlva szűnik meg. Duboisinnál 5 perez mula kezdődik, 20 perez múlva éri el legnagyobb fokát, ez állapot 18 óra hosszáig tart és azután 26 óra alatt enyészik el. A fényreactio 15 perez alatt eltűnt, Ilomatropinra a mydriasis 5 perez után kezdődik, 35 perez alatt a maximumra emelkedik, de csak néhány órán át marad e fokon és 20 óra alatt teljesen megszűnik. Az alkalmazkodást bénító hatás az atropinnál a következő adatokat szolgáltatta : kezdődik 23 perez múlva, a közelpont hátrább kerül, végül a távolponttal összeesik körülbelül 2>/з óra leforgása alatt és 18 órai tartam után 2—4^/2 óra alatt szűnik meg. Kísérője látásgyengeség, mikropsia. Az eserin hatást illetőleg Уз°/о-о8 atropin kifejtvén mydriatikus hatását 50 perczczel a becseppentés után 1/a °/o eserint cseppentettek be, mely 20 perez alatt felére szűkítette a látát; további 15 perez alatt a szűkülés nem fokozódván, még 3 csepp eserint adtak, mire 40 p. alatt a pupilla elérte eredeti szélességét, de IV2 óra múlva ismét az atropin hatás lépett előtérbe és az előbbi szélesség felét ismét elérte. Az átvihetöséget illetőleg 15 perczczel a becseppentés után a humor aqueust Pravazzal kihúzták, ebből 4 cseppet egy másik tengerimalacz szemébe cseppentve l1/« óra múlva maximalis tágulatot kaptak. Az összehasonlító kísérletek eredménye, hogy az atropin hatás a legtartósabb, a duboisinnél gyorsabban áll be a hatás, de mégis legkoraibb a homatropinnál, melynél azonban a hatás intensitása kisebb és gyorsan el is múlik. A concentratio foka, úgy látszik, a hatás tartamára nincs befolyással. Az alkalmazkodás legkorábban a homatropinnál bénul, de már 24 óra múlva visszatér, duboisinnál később kezdődik, de tartósabb és még fokozottabban áll mindez az atropinra. Filomusi-Guelfi találták, hogy az atropin és hyosciamin egyenlő adagjai a mydriasis kezdetére, kifejlődésére és fokára nézve egy formán viselkednek, de a hatás a hyosciaminnál hosszabb ideig tart. Schultz vizsgálatokat rendezett annak kiderítésére, mily módon hatnak a mydriaticumok és találta, hogy az atropin a nervi ciliares breves idegvégeire magában a sphincterben bénítólag hat, de a dilatator idegvégeinek izgalmát nem okozza.
