Szemészet, 1902 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1902-06-29 / 3. szám
1902. 3. sz, ORVOSI HETILAP SZEMÉSZEI1 29 A szemhéjak a szemrés felé szabadon végződnek és ott a legvastagabbak (Merkel: 3 mm.) Itt vastagságukat nagyon megnöveli a körkörös izom és a feszes kötöszöveti rétegekből álló tarsus, melynek magyar neve (pillaporcz) szövettani képtelenség. A tarsus a szemrés felé élesen határolódik el; felső szélén azonban szabálytalanul megy át a környezetébe. Ez a kötöszöveti lemezke a szem által megkívánt görbülettel bir: szabad széle egyenes (vagy a felsőé kissé lefelé ívalakúan domború, míg az alsóé kissé homorú) a szemréshez viszonyítva distális részük azonban mindig kidomborodó vonalat alkot. A felső szemhéj tarsusának magassága kétszer olyan nagy, mint az alsó szemhéjé, a mely ritkán magasabb 5 mm.-nél. Hoszszuk körülbelül 20 mm., vastagságuk 0'8—l'O mm. (Merkel.) A szemrést a szemhéjemelö nyitja. Ezt a III-dik agyideg, a szemmozgató látja el, mely a sinus cavernosusból lép ki és a felső szemgödri hasadékban két ágra oszlik. Ezek közül a kisebbik idegezi be a szemhéj emelőt és a felső egyenest. A szemhéjemelöizom a szemgödröt bélelő csonthártyáról ered a foramen opticum felett. Ebben a tekintetben utolsó a szemizmok sorában, melyek a szemgödör tölcsérszerű fenekéről előre törnek. Lefutásában az egyenes szemizmokhoz hasonlatos: egy darabig a felső egyenes felett halad és a csontokhoz, a szemgödör tetejéhez tartja magát. Majd átfúrja a szemgödör lágy részeit, a zsírszövetet, leereszkedik a tarsushoz és nemcsak annak szélére erősíti legyezöszerűleg szétterülő rostjait, hanem már majdnem tisztán kötőszöveti rostjaival összeköti a tarsust és a Szemhéj bőrét. A szemhéj emelőnek van egy gyenge sima izomsejtekböl álló rétege is, melyet a boncztan külön névvel is lát el, ez a musc. palpebralis superior. Ennek tapadása tisztán csak a tarsus felső szélén történik. Látnivaló, hogy ez a két izomréteg működik a szemhéj nyitásánál. Ha ez a két izomréteg összehúzódik, a tarsus felső széle fel, hátra és befelé siklik, a szemhéj bőrének közepe pedig mély ráncz alakjában vissza, illetőleg behúzódik: ez a ráncz a sulcus orbito-palpebralis. A szemhéj bőrének felső részlete mintegy vastag kettözet borítja be az eltűnő tarsust és annak bőrét, úgy annyira, hogy e kettözet alsó széle sokszor épen a pillákkal érintkezik. Ez a kettőzött bőr oly súlylyal nehezedhetik adott esetben a .tekére, hogy bár a szemhéjemelöt és a felső egyenest a közös szemmozgató látja el, a teke felfelé való mozgását épen ez a börkettözet akadályozhatja. Azt Wolffberg hangsúlyozta, a mi különben rég ismert adat, hogy felfelé néző teke felett a szemrést becsukni nem vagyunk képesek. A szemhéj kifordítása köztudomásúlag csak akkor megy könnyen, ha a szemhéjemelö el van lazulva, a mi okvetlenül lefelé nézést követel. Nyitott szemrés mellett, felfelé néző tekintettel csak erőszakosan lehet, ha lehet, átfordítani a tarsust. Pedig a kifordításnál nem történik egyéb, mint a szemhéjnyitásánál, azzal a különbséggel, hogy a tarsus belseje felső domború szélével nem az aequatorra kerül, — hátul, belül és alul, — hanem egyenesen elől, le a szarúhártya elé. A szemhéjemelö tehát együtt húzódik össze és lazul el a felső egyenessel, sőt az alsó ferdével. Ezek sokban elősegítik működését. De támaszt talál a szemhéjemelö a homlokizomban is, mely ugyan az alsó szemhéjat is emeli kissé, a mi által a szemrés nyitását nem mozdítja elő annyira, mintha egyedül a felső szemhéjat emelné. A homlokizom működését segélyül veszi a bámuló, csodálkozó ember, a ki még tágabbra nyitja szemrését az által, hogy ajkait is kitárja s így az alsó szemhéj lejebb ereszkedik. De főleg segít a homlokizom a lecsüngő szemhéjon, mely saját erejéből teljesen tehetetlen s a mely épen a homlokizom jóvoltából mégis sokszor nehány milliméterre nyitható. Ezt a homlokizmot Rttdinger lapos lemezhez hasonlítja, mely a homlokcsont alsó széléről és az orrgyökről, a bőr felé húzódik és ott végződve, beborítja az egész homloktájékot. A homlokizom a csontokon ered és a bőrre tapad, összehúzódva a homlok bőrét mozgatja. A mennyiben a környező izmokkal is összeköttetésben áll, mozgatja a környék bőrét is. Összefügg a pyramidalesekkel, az ajak négyszegletű izmával, mely nem más, mint a felső ajak és az orrszárny emelője. De összefügg a szemhéjak körkörös záróizmával is és pedig felső mediális részletével, melyet corrugator superciliinek: szemöldökránczoló izomnak nevezünk. Ha ez összehúzódik, akkor a homlokizom is megrövidül. A szemöldökét a homlokizom emeli, a corrugator ránezolja: ha közösen működnek, az orr és a homlok közötti barázdák mélyebbek lesznek, a szemöldökök felemeltetnek és egymáshoz közelednek. A homlokizmot az arczideg látja el, mely halántéki ágaival lép az izom alá és abban apró rostokra ágazik szét. A szemrés nyitását a szemhéjemelő összehúzódása — és ellenlábasának a körkörös izomnak elernyedése hozza létre. Épen e miatt a szemrés záró izmának is lehet neveznünk, — hiszen a szemrés becsukódásánál elernyed a szemhéj emelő és összehúzódik a körkörös izom. (Csapodi szerént hunyató izom). A szemrés záróizma lapos, vékony, halavány réteg gyanánt foglalja el azt a területet, melyet a szemgödör csontos széle számára kijelöl. Különösen a középvonalban tartja be ezt a határt, míg oldalt szélességére nézve ezentúl is terjeszkedik. Rostjai nem körkörös lefutásúak, (orbicularis: boncztani képtelenség) hanem hosszú íveket írnak le, melyek az egyik oldalon erednek, s a másik oldalon tapadnak. A széli rostok a környék izmaival, a pólyákkal és a bőrrel állanak összeköttetésben és pedig különösen a pofa és a szemöldök izomzatával. Röviden megemlítem, hogy a szemrés záróizmának öt részletét szokták megkülönböztetni, és pedig: 1. a szemgödri szélen túlterjeszkedő részletet; 2. a szemgödri szélnek megfelelő részletet. Ez mindig a belső és külső zúgban kifeszített szalagon ered és tapad; 3. a felső és alsó szemhéji részletet. A szemrés behúnyásánál ez a rész önkéntelenül húzódik össze ; 4. a Riolanról elnevezett részletet, mely a Meybom-féle mirigyek szájadéka előtt fekszik, közel a hátsó szemhéjszélhez. Belső részlete bizonyos mértékig egyesül a Horner-féle izommal, ez a Moll-féle izmocska, mely nyalábokat küld a Meybommirigyek mögé; 5-dik részlete a Horner-féle izom, mely a crysta lacrymalisröl ered és a könycsatornákhoz küld rostokat. Hátra van még, hogy a záróizom hatását ismertessem. Tudni kell azonban ehhez azt is, hogy a záróizom szemhéji részlete elernyedt állapotban kétszeresen ívelt lefutást mutat: a felső szemhéjon a rostok felfelé domborodnak, mert a szemhéjemelő húzza őket, az alsó szemhéjon a rostok lefelé domborodnak, a mire saját súlyuk készteti őket. Ehhez csatlakozik az egyenesen előre való domborodás, a mi a teke alakjának tudható be. Ha a záróizom összehúzódik, bizonyos mértékben leereszkedik a felső és felemelkedik az alsó szemhéj ; a teke pedig valamennyire visszatolatik a szemgödörbe. A záróizom szemgödri részlete erőteljes résnyitáskor szintén működik, míg erőteljes csukáskor a környék izomzata is összehúzódik, szaporítja a redőzött ránczos bőr vastagságát. Bannas vizsgálatai kimutatták, hogy boncztani elváltozások is befolyásolhatják a szemrés-zárást: széles szemgödör felett nehezebben megy végbe a szemhéjak tökéletes bezáródása, mint magas szemgödör felett. A szemhéj lebocsátkozása mindenesetre feltételezi, hogy a szemhéj bőre bőségesen elég legyen ehhez, de ezenkívül a szemhéjemelö inának is elegendő excursiv képességgel kell bírnia (Wolffberg). A szemhéjemelö két ina a szemgödör széléhez erősödik: ebből érthető, hogy keskeny szemgödör mellett nagyobb a szemhéjemelö excursi ója. A csüngő szemhéj felnyitása régi, nehéz, megoldatlan kérdése a szemészeknek. Nem foglalkozom itt azokkal a sikerületlen kísérletekkel, a melyek arra vonatkoztak, hogy a szemhéjcsüngést műtét nélkül szüntessék meg, illetőleg az ilyen szem számára a látást esetről esetre, ideiglenesen lehetővé tegyék. Szemüvegeket, csiptetőket szerkesztettek ugyanis erre a czélra s azokat ajánlották a kartársaknak Írásban, a betegeknek szóban. A kik megpróbálták ezeket az ú. n. ptosis-szemüvegeket, rövid időn belül beszüntették azok használatát. Éktelenek, nyomnak, feltörik, felsebzik a szemhéj s az orrnak a bőrét. Szerzőik, a kik ezeket kigondolták és ajánlották, csak arról tettek tanúságot, hogy végtelen sok idejük
