Szemészet, 1902 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1902-06-29 / 3. szám
28 ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET 1902. 3. sz. keratitis suppurativáért, akkor hozzá kell vennünk, hogy az indifferens voltát elvesztette s valamiképen fertözöképes lett. A tapasztalatok tényleg arra engednek következtetni, hogy sértetlen magzatburkokon át is, diffusio útján juthatnak kórokozó csírok vagy toxinok a magzatvízbe. Igaz ugyan, hogy e csírok a magzatvíz nagy tömegénél fogva erősen felhígulnak s talán a legtöbb esetben nem is fertőznek, de nem elképzelhetetlen, hogy adott körülményeks közt ezen infectio mégis megtörténhetik. E lehetőséget nem zárhatjuk ki, annál kevésbbé, mert tudjuk, hogy sértetlen burokban született magzaton is észleltek már a születésnél jelenlevő florid ophthalmoblennorrhoeát. S ha ez így van, akkor a szülöutak gonorrhoeáját, még azon esetben is, ha maga az anya nem tud róla, a szem esetleges intrauterin fertőzésének forrásául kell tekintenünk. Hogy e fertőzés lehetősége mely feltételekhez van kötve, azt egyelőre közelebbről még nem ismerjük. Esetünkben is hajlandó vagyok a bántalom keletkezését ily módon magyarázni. A tennivaló a cornea ily genyedésböl eredt veleszületett bajainál a hegedés nagyságától és helyzetétől függ. Peripheriás fekvésű kis hegek miatt optikai szempontból nincs okunk beavatkozni, míg nagyobb, centralis iris benövéses hegek, valamint részleges staphylomák látásjavítás és glaucomaellenes czélból iridectomiát tesznek szükségessé. Az egész corneára kiterjedő hegesedés vagy teljes staphyloma a szem gyógyíthatatlan vakságát jelenti s ez esetekben legfeljebb a staphyloma lemetszéséröl lehet szó. A méhen belüli életben lefolyó gyuladások másik nagy csoportját képezik az endogen úton keletkezett bántalmak, melyek mint említettük volt, az uvea megbetegedését képviselik s az iritis, iridochorioiditis s a keratitis parenchymatosa alakjában jelennek meg. A betegséget előidéző agens az anya vérével kerül a magzat szemébe, a mely majd egymagában, majd pedig a szervezet egyéb részeivel együttesen betegszik meg s így bizonyos jogosultsággal localis metastasisról és általános fertőzésről szólhatunk. Leggyakoribb ok a syphilis, de tapasztalat szerint lehet más fertőző bántalom is, a mint azt például Panas egy esete is mutatja, melyben a veleszületett phthisis bulbinak intrauterinális variola volt az oka. Hogy mikroorganismusok az anyából a magzatba átmehetnek, az a klinikai tapasztalatok és állatkísérletek után beigazoltnak tekinthető s azt is tudjuk, hogy e mikroorganismusok nem mind egyformán könnyen jutnak át a magzatba, mert útjokban a placenta akadályt képez. Nevezetesen a lépfene, a malleus, a tuberculosis s a typhus bacillusáról, valamint a pneumo- és streptococcusról derült ki, hogy nehezebben kerülnek a magzati vérpályákba, míg a staphylococcus aureus bacillusának átjutása könnyebben sikerül. E mikroorganismusok által a szemen támasztott gyuladás miben sem különbözik az intrauterinalis életben azon képtől, melyet a születés után hasonló okokból keletkezett bántalom nyújt. Miként itt, úgy ott is a szem lehet az egyedül fertőzött szerv, vagy pedig a szem betegsége csak részjelenségét képezi egy általános infectionak. Figyelemre méltó, hogy annak daczára, hogy az intrauterinális szemgyuladásokat csak infectioból származottnak tarthatjuk, gyakran a fertőzés forrása a szülök részéről még sem állapítható meg. így azon két esetben is, melyet osztályomon volt alkalmam látni. Az esetek két fiútestvérre vonatkoznak, kiket anyjuk azon panaszszal mutatott be, hogy születésük óta mindkét szemükre vakok. Az egyik beteg Sz. J. 4 hónapos csecsemő. Mindkét szemének conjunctivái halványak ; a corneákon diffus, áttetsző parenchymás homályok, csarnokok igen mélyek, irisek 1 mm. keskeny fakó gyűrűvé sorvadtak s úgyszintén a jól látható ciliaris nyúlványok is erősen atrophiásak. Lencsék zöldes-sárgák, szélükön borostyán színűek, át nem világíthatok. A jobb szem kis fokban tágult, tensioja fokozott, a bal szem ellenben rendes nagyságú és feszültségű. Fényérzés egyik szemen sem állapítható meg. Bátyja, Sz. F. 3ty'a eves fiú, szemei a következő állapotot mutatják : Kötöhártyák mindkét szemen normálisak. A nagy fokban töpörödött jobb szem corneája megkisebbedett s rajta diffus áttetsző parenchymás homályok ; csarnok igen sekély, iris sorvadt; pupilla szűk, zeg-zúgos, területében vaskos izzadmányhártya. Bal szem a rendesnél valamivel kisebb, corneája ép; csarnok sekély, az iris kissé sorvadt, pupilla zeg-zúgos, területében occlusios hártya. Tükörrel egyik szemen sem nyerhető vörös reflex. Tensio mind a két szemen csökkent, fényérzés hiányzik. Mindkét beteg szemein talált állapot tehát súlyos iridochorioiditis végeredményének felel meg, mely hátsó lenövésekre, az iris szövetének sorvadására, a lencse elzavarosodására, üvegtesti izzadmányképzüdésre és valószínűleg a retina leválására is vezetett. A gyuladás okozta mélyreható táplálkozási zavar az egyik betegnél mindkét szem atrophiáját, míg a másiknál glaucomas állapotot s az egyik szem következményes tágulását vonta maga után. A corneák parenchymás borússága az uvea gyuladásának következményeként fogandó fel. A szülők azon állítása, mely szerint a szemek már a születésnél a leirt állapotot mutatták s a gyuladásnak akkor s azóta nyoma sem volt, feljogosít ama következtetésre, hogy a két testvérnél a szembaj még az intrauterinális életben kezdődött és minden valószinűség szerint be is fejeződött. A mi ezen gyuladások okát illeti, azt, tekintve, hogy a szülőkön semmiféle betegség tünetei nem nyilvánulnak, némi valószínűséggel csak egyéb körülményekből sejthetjük. Nem tarthatjuk ugyanis a véletlen játékának, hogy azon anyának, kinek első két gyermeke teljesen egészséges, a másik két egymásután következett gyermekénél az említett súlyos szembaj folyt légyen le s talán nem megyünk messze, ha e szemgyuladások okául felveszsziik, hogy az anya a második gyermeke születése után valamely betegséget (luest?) szerzett, melynek tünetei figyelmét eddig esetleg elkerülték. Csüngő szemhéj felnyitása izomképezéssel. (Operatio ptoseos myoplastica.) Műtéttani tanulmány. Irta: dr. Siklóssy Gyula kórházi főorvos. A szemhéjak emelöizmának hüdését a szemhéj mozdulatlan lecsüngése követi, a mely állapot ptosisnak neveztetik. Ez veleszületett lehet, a mikor többnyire kétoldali s a mikor a szemmozgató ideg magvainak hiányos kifejlődését lehet okolni vagy adott esetben ki is mutatni, vagy pedig szerzett lehet, mint maradványa egy részleges vagy teljes szemmozgató ideg bénulásnak. A következőkben egy új műtéti eljárást szándékozom ismertetni, mely tapasztalataim szerint igen jó eredményeket ád; sokkal jobbakat, mint az eddig ajánlott eljárások bármelyike. Ezek pedig tekintélyes számban állanak a válogató rendelkezésére, úgy hogy a ki csak ritkán szánja rá magát arra, hogy szemhéjcsüngés esetében mütegyen, az könnyen megtévedhet s ezélra nem vezető eljárást választ. Valamely műtéti eljárástól csak az esetben várható siker, ha alapelve helyes és ha a boneztan és élettan tanításait figyelembe veszi. Ezekből a tanításokból némelyeket kénytelen vagyok itt azért ismételni, mert később hivatkoznom kell reájuk. Igaz ugyan, hogy a szemhéjak boneztanára illetőleg szövettanára is hivatkozni fogok, de ezeket teljes joggal ismerteknek tételezhetem fel, a mennyiben minden kézikönyvben feltalálhatok. A szemhéjak bőrének képezésére az arcz- és liomlokböre egyesül a halántéknak rendkívül finom bőrével. Eredetileg a szemhéj bőre nem egyéb, mint a homlok bőrének egy leereszkedő kettőzött redöje. (Nyitott szemrés.) A szemhéj bőre apró barázdáktól ránezos, melyek még akkor sem simáinak el, ha szemeinket behunyjuk, ha azok alvás közben bezáródnak. A bőr ruganyossága évek alatt mindjobban megfogyatkozik; az örökös munka (nyitás, csukás) mintegy törési nyomokat hagy rajta: innen ered az, hogy idős embereknek többnyire pettyhiidt, lelógó, ránezos, fakó a szemhéjuk. (Lényegtelen szemhéjcsüngés.) Eredetileg a szemhéjak nagysága alkalmazkodik a szemgödör nagyságához. Felül a szemöldök körülbelül a szemgödör felső szélére illeszkedik ; alól a szemhéj és a pofa között határoló barázda látható, melynek felhágó és leszálló ága majdnem teljesen az alsó szemgödri szélt követi. A felső szemhéjat hosszában megmérhetjük, ha szabad alsó szélét lefelé húzzuk s ennek távolságát lemérjük a szemöldök közepétől. Kifeszített állapotban a felső szemhéj bőre másfélszer olyan hosszú, mint akkor, ha a szemhéjak könnyedén le vannak liúnyva.
