Szemészet, 1902 (39. évfolyam, 1-6. szám)

1902-06-29 / 3. szám

1902. 3. sz.

ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET

27

Miután pedig' a veleszületett bajoknak azon alakjait, melyek a fejlődésben beállott valamely akadálynak köszönik létüket, nehéz pusztán belső, azaz a csirára vonatkozó okokból értelmezni, sok valószínűsége van Leber azon közvetítő magyarázatának, mely szerint a hibás fejlődést betegség, gyuladás idézte elő. E magyarázat szerint, mely az ellentéteket bizonyos fokig kiegyenlíteni képes, az okozat előidézésében tulajdonképen kétféle ok szerepel, melyek közül azonban a gyuladás az elsődleges s az általa feltételezett hibás fejlődés csak másodlagos ok. Természetszerűen e feltevés sem zárja ki, hogy maga a betegség, mely a fejlődési hibát előidézte, születéskor már megszűnt lehet s így a kórképben az elsődleges ok, mint olyan többé fel nem ismerhető. Az iris, chorioidea s a látóideg colobomái példának okáért tudvalevőleg a szem ébrényi hasadékának hiányos záródásából származnak. Ez tehát nyilván fejlődési rendellenesség, melyet azonban a búvárok egy része csak másodlagosnak tart s felveszi, hogy a záródást megelőzőleg a hasadék körül gyuladás folyt le s ennek termékei szolgáltak a hasadék normális záródásának akadályául. A magyarázat elég valószinti, bizonyítani azonban alig lehet, mert a feltételezett gyuladás a születés után már nem mutatható ki. Nem szabad azonban felednünk, hogy a kérdéses intrauterin gyuladás nem mérlegelhető egészen azon mértékkel, mint az extrauterin életben lefolyó, mert míg egyrészt a szövetek alkotása ama korai időszakban eltérő a későbbi, kifejlett szövetekétől, másrészt pedig az anyagcsere s a felszívódási viszonyok sokkalta intensivebbek, mint a születés után.

Figyelmet érdemel az a magyarázat is, melyet többen a szem egyes képleteinek akadályozott fejlődésére alkalmaznak. A fejlődés akadályát ezek szerint traumás behatások képeznék, melyeket az amnion kórosan feszes volta, vagy a fejlődő szervvel való kötegszerti összetapadása gyakorolnak. Bebizonyítottnak ez sem tekinthető, de tagadhatatlanul tetszetős magyarázatnak látszik s könnyen elképzelhető, hogy a magzatburok kóros állapota hosszas nyomás, strangulálás útján, miként egyéb szerveken, úgy a szem egyes képletein is akadályt támaszthat a rendes fejlődéssel szemben.

A veleszületett szembajokat a mondottak alapján származásuk szerint 3 csoportba sorolhatjuk ; az egyiket azon bántalmak teszik ki, melyek tisztán hibás, illetve hiányos fejlődésből magyarázhatók (art. hyaloid, persist., cyclopia, kryptophthalmus, ptosis, epicanthus, stb.); a második csoportba tartoznának azon hibás fejlődések, a melyek keletkezésénél valószínűleg gyuladások vagy az amnion részéről támasztott traumás behatások is jelentékeny szerepet játszottak (colobomák, irideremia, mikrophthalmus, anophthalmus, hydrophthalmus stb.), míg végül a harmadik csoportot azon bántalmak alkotnák, melyek a hiánytalanul és jól fejlődött szemtekén intrauterin gyuladás következtében jöttek létre (cornea hegei, staphyloma, iridochorioiditis, ectasia bulbi, atrophia bulbi stb.).

A gyuladás, melyből ez utóbbi csoport bántalmai származnak, a méhen belüli élet egy későbbi szakában, rendszerint már a szem teljes kifejlődése után keletkezik s úgy folyik le és oly következményekkel jár, mint az extrauterinális életben. Születéskor maga a gyuladás az esetek legnagyobb részében már lezajlott s csak a roncsolás nyomai, hegek, izzadmánytömegek, szövetsorvadás és más következményes elváltozások vallanak a lefolyt bajra. A ritkább jelenségek közé tartozik, hogy még a születésnél is florid gyuladás tüneteivel találkoznánk, eltekintve azon esetektől, melyekben a gyuladás a protrahált szülésnél történt infectio következménye.

Az intrauterinális gyuladások okozta szembajok nagy változatosságot mutató sorozata mellett is két alapbántalmat ismerhetünk fel, mint olyant, melyből a többi könnyen kimagyarázható, nevezetesen a cornea genyes gyuladását s az uvea plastikus vagy genyes izzadmánynyal járó megbetegedését. A genyes keratitisekböl a roncsolás foka szerint származnak a szarúhártya homályai, illetve hegei, az irisbenövéses hegek, a staphylomák különböző alakjai s a később ezek következtében kifejlődött szemteketágulás, míg az uvea plastikus gyuladása a keratitis parenchymatosát, a pupilla szélének lenövéseit, occlusio pupilláét, cataracta accretát, Uvegtesti izzadmány-tömegeket, retinaleválást, glaucomás tensioemelkedést s a szem sorvadását adja eredményül. Az iridochorioiditis suppurativa okozza a veleszületett phthisis bulbit.

Az összes említett elváltozások tehát, mint látjuk vagy a

corneán, a szemnek ezen külső, ellentállásra legkevésbbé képes burkán vagy pedig az uveán, a szem tápláló, véredényekben dús készülékén veszik kezdetüket. Az okot, mely e képletek megbetegedésére vezet, csak úgy foghatjuk fel, hogy vagy kívülről, a magzatvíz útján érte sérelem a szemet vagy a vérkeringés révén jutott a szembe a kórt előidéző tényező. Ectogen sérelmekből származtatjuk a cornea genyes gyuladását, míg az iridochorioiditist s a keratitis parenchymatosát endogen infectiora vezetjük vissza E magyarázatra ily általánosságban a boncztani és élettani viszonyok elégséges alapot nyújtanak ugyan, a részletkérdések azonban még korántsem mondhatók tisztázottaknak.

Mielőtt az ectogen eredetű megbetegedések módját fejtegetnök, egy idevágó esetet óhajtok röviden ismertetni.

Gy. J. 8 napos, jól fejlett és idejében született csecsemőt azon panaszszal mutatott be anyja a Stefánia-kórház rendelésén, hogy a gyermek jobb szemén születése után rögtön egy fehér foltot vett észre, mely azóta változatlanul megvan. Kérdésemre előadja, hogy a szemek a születés óta tiszták, sohasem voltak vörösek vagy váladékosak. A bemutatott csecsemő első gyermeke, abortusa nem volt. Az anya, állítása szerint nem szenved blennorrhoeában.

Az objectiv vizsgálat azt mutatja, hogy a jobb szem segéd- és védőszervei épek, tarsalis conjunctivái a bal szeméhez hasonlóan kis fokban belöveltek, de sima felszintiek, vékonyak és nem váladékosak ; a szemtekei kötöhártya halvány. A mindenütt csillogó felszinü cornea alsó-belső negyedében jókora kölesnyi szürke, átlátszatlan homály van, mely a limbustól majdnem a cornea közepéig terjed. A cornea felső, mintegy 2 mm. magas szelete heges, leköszörültnek látszik s e területre a kissé erezett conjunctiva reáhúzódik s a tiszta cornea felé éles határral végződik. Csarnok rendes mélységű ; a kevéssé elmosódott szálazatú irisben felül coloboma van, melynek könyökei fenn a cornea hegébe benőttek. Pupilla és a coloboma területe tiszta, fekete, valamint a szem többi részei is rendes viszonyokat tüntetnek fel. A bal szem teljesen ép.

Mint e leírásból látható, a csecsemő jobb szemén két corneaheg van jelen, melyek közül az egyik szabad, az irissel összefüggésben nincs, míg a másik, felső hegbe az iris belenőtt. Az irisben felül látható hiányt az iris előeséséböl kell származtatnunk, mely laposan hegedt el ; e hiány, miután egészen a cornea széléig terjed, colobomát utánoz, attól azonban a szokatlan helyzete (veleszületett colobomák rendszerint alul szoktak lenni), az iris szálazatának lefutása s mindenek felett a jelenlevő heg a corneában, élesen megkülönböztetik.

A cornea felszínének csillogása, mindennemű izgalmi tüneteknek, valamint a váladékképzödésnek teljes hiánya kétségtelenül arra vallanak, hogy az állapot egy régebben lefolyt gyuladásnak végeredménye s nem tekinthető a születés óta, vagyis 8 nap alatt keletkezettnek. Határozottan állítható, hogy a baj még az intrauterinális életben lefolyt gyuladásból származik, mely a jelen állapotból Ítélve, nem lehetett más, mint keratitis suppurativa. A genyedö folyamat a cornea két pontján lépett fel s az egyiken perforatiora s az iris előesésére vezetett, míg a másikon átfúródás nélkül gyógyult. Ennyi tény s ezt minden hypothesis nélkül elfogadhatjuk.

Sokkal nehezebb feladat azonban ama kérdés megoldása, hogy mi okozta ezen intrauterinális genyes keratitist. Miután a cornea felszínéről kiindult genyedésröl van szó s a hibátlanul fejlődött szem egyéb részein lefolyt gyuladásnak semmi nyoma sincs, a priori valószínűtlennek kell tartanunk az endogen infectio lehetőségét s csak a szemet kívülről ért ártalomra gondolhatunk. Biztos tudomásunk azonban ez ártalom mibenlétéről nincs. Az észlelők egy része az amnion-folyadéknak tulajdonítja a káros hatást, s úgy magyarázza a cornea genyedését, hogy a szemrésnek idő előtti megnyílása következtében a cornea érintkezésbe jön a magzatvízzel s ily módon keletkeznek hámkikopások, melyekből fertőzés folytán a genyes góczok származnak. E felfogásnak ellene szól azonban az, hogy a magzatvíz normális körülmények közt indifferens folyadék, minek bizonyságául szolgálhatnak a veleszületett szemhéjcolobomák azon számos esetei, melyekben a corneán, szabadon fekvésének daczára sem volt semmiféle elváltozás jelen. Ha tehát a magzatvizet okoljuk a felszínen kezdődő