Szemészet, 1902 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1902-04-27 / 2. szám
1902. 2. sz, ORVOSI HETILAP — SZE M ESZE T 21 cornea parenchymájába, mint a Bowman-hártyába is beterjedöleg számos mycelium fonalat talált. A felszínes fonalas képletek keskenyebbek, maggal bírók, a mélyebbek szélesebbek és inkább homogen kinézésüek. A mélyebb képletek a fiatalabbak, a felszínesek a régibbek. A betegség ritkább előfordulása onnan van, mert az aspergillus kifejlődése csak kedvező táplálkozási és bömérséki viszonyok között lehetséges. S épen ezen feltétel hiánya magyarázza meg fenti körülményt. Ha túlnyomóan más coccusokkal történt a fertőzés, úgy ezek a penészgomba kifejlődését megakadályozzák. (Beiträge zur Augenheilkunde, Deutschmann К. 45. H.) Barlay János dr. A traumatikus enophthalmusról és annak kórokáról ir Ijederer B. dr. Két esete kapcsán az irodalomban eddig közölt 52 esetet ismerteti. A dislocatio és luxatio bulbi-tól való megkülönböztetésül traumatikus enophthalmusnak nevezi azon állapotot, midőn a szemteke valamely trauma következtében magában a szemüregben tartósan hátrasülyedve marad. ' lvórboncztani vizsgálatok hiányában különböző theoriákkal magyarázzák ennek létrejöttét. Himly és Fuchs az egyik ferde szemizom bénulásából, Lang a szemüreg tartalmának a szomszédos üregekbe való hatolásából magyarázzák. Gessner szerint a retrobulbaris zsírszövet lieges zsugorodása okozza, a mely zsugorodást az orbita periostitise idézi elő. Némelyek a sympathicus bénulását, mások a trigeminus vagy a'jtrophikus idegek sérülését tartják a baj okozójának. Mindezen és még sok más elméletet megczáfolva Lederer azt tartja, hogy az orbita sérüléséből keletkezett vérzés roncsolja a retrobulbaris kötőszövetet és ennek heges zsugorodása vonja hátra a szemtekét. Ezen hypothesiséhez azért is ragaszkodik, mert ezzel leginkább tudja magyarázni a baj gyakoribb kisérő tüneteit is. (A. v. Graefe’s Archiv für Ophthalmologie. Lili. Band.) Örökölt syphilis előfordulása a szemen a harmadik nemzedéknél. Strzeminski J. dr. Az 1900-iki párisi nemzetközi congressuson élénk vita tárgyát képezte azon kérdés, hogy a hereditaer syphilis tovább örököllietö-e és többen adatokkal bizonyították annak lehetőségét. Strzeminski szerint különösen a szemen gyakran fordul ez elő, de megállapítása igen nehéz ; az általa közölt esetben bebizonyítottnak tekinti azt. Egy 12 éves, gyenge, aránytalan fejlődési! gyermek kezdődő keratitis parenchymatosával jelentkezett nála, kinél a szemfenéken chorioiditis areolarist és a látóidegfő halántéki felének igen finoman pigmentált voltát találta. A gyermek atyja, kinél a hereditaer syphilis több tünetén kívül jobb corneáján parenchymas gyuladásból visszamaradt foltot és az érhártyagyuladás atrophiás stádiumát találta, nem egyezett bele fiának higanynyal való kezelésébe és így mindkét cornea elhomályosodott és iritis lépett fel. Az ezután alkalmazott erélyes higanycurára csakhamar mindkét cornea teljesen feltisztult. A még élő, 78 éves nagyatya állítása szerint házasodása előtt luest aquirált. Ezzel kapcsolatban két régebben közölt esetét említi fel Strzeminski, melyekben szintén egész bizonyossággal kimutatható volt i a 4 hereditaer ( syphilis öröklése. Az ily másodlagos úton örökölt j syphilist enyhébb lefolyású és könnyebben gyógyuló bajnak tekinti. (A. v. Graefe’s Archiv für Ophthalmologie. Lili. Band.) Fekete Sámuel dr. Exophthalmus pulsansról ir Knapp Pál marburgi szemklinikái tanársegéd. 24 éves egészséges fiatal ember jobb szemét szénás-szekérről leeső vasvilla nyele üti meg. Agyi tünetek kíséretében jobb szeme kidülled, mely kidülledés 14 nap alatt fokozódik, jellegzö fülzúgás jobb oldalt. A jobb szem 8 mm.-rel áll előbbre a balnál, szem- \ mozgások szabadok. Conjunctiva bulbin mérsékelt chemosis, tág I kanyargós edényekkel. Pupilla szőkébb a túloldalinál, jól reagál. ! A‘ papilla kissé vörösebb, a vénák valamivel tágabbak. Látáséles- j ség, látótér, színlátás normalis. A systoleval egyidejű, aránylag gyenge zörejek hallhatók úgy a jobb, mint a bal halántékon, j valamint a bnlbuson is és a szemre helyezett tenyér gyenge lük- j tetést érez. A zörejek, a fiilzúgás, a lüktetés a jobboldali carotis összenyomására megszűnnek. A jobb carotis communis le lett kötve. A 10 perczczel a műtét után megejtett szemtükri vizsgálat az ütőereknek kevésbbé való teltségét és a vivöereknek változatlan állapotát derítette ki. Zörejek megszűntek, de az operálás után a 7. napon újból jelentkeztek. Ugyanakkor a retinalis vivöereken gyengéd behúzódások voltak láthatók, melyek nehány nap múlva tetemesen szaporodtak, úgy hogy némely edény gyöngyfüzérhez hasonlított. Az összes vénák erősen teltek és kanyargósak. Később a befüződések mellett apró fehér, ezüst csillogást! foltok láthatók, melyek négy héttel az operálás után megszűnnek, úgyszintén megszűntek a zörejek is. Némely edényen a befüzödés is eltűnt, de a peripherián néhány finom vérzés látható, 2—3 hónap múlva a vérzések tetemesen megszaporodtak és üvegtesti homályok is mutatkoztak, melyekkel karöltve a látás felényire csökkent, az iris vérbő, kissé lötyög, a pupilla tág, kissé szabálytalan, nem reagál. A szem kidülledése fokozódott. Zörejek és zúgás nincs. A bal szemen is a papilla szintén kissé vörösebb, jeléül annak, hogy a pangás a bal sinus cavernosusra is reáterjedt. A szemfenéken észlelhető elváltozások tisztán az operálás következményei. Annál érdekesebb az eset, mert Siegrist statistikája szerint 999 carotis lekötésnél csak 10 esetben maradtak vissza állandó látásromlások. A vénákon észlelhető elváltozásokat a sinus cavernosus eldugaszolása után a retinalis vénák thrombosisa okozhatták. A folyamatot következőleg magyarázza. Eleinte részleges eldugaszolások támadtak, melyeket a túltelt vénák kékes-vörös színe miatt nem lehetett észrevenni. Az ugyanazon helyeken később képződött izzadmány és kivándorolt fehérvérsejtek összenyomhatták az edényeket, de így nehezen magyarázható, miért képződtek először a befüződések s miért léptek fel csak később fehér foltok, holott fordítva a dolog könnyebben érthető. Vagy úgy is értelmezhető, hogy a kis thrombosisok endophlebitis proliferanst okoztak, e miatt a véroszlop tetemesen megszökött s így befüződések látszatát keltette, mert a megvastagodott venafal a kissé vizenyős környezetben nem volt látható. Végre az is lehetséges, hogy a thrombusok zsugorodása összehúzta a vénák falait. Az endophlebitikus folyamat visszafejlődése okozhatta a befüződések hirtelen megszűnését, mint a hogy erre számos példa van (Reimar). Az exophthalmus megszüntetésére a betegnek a vena ophthalmica lekötését ajánlották, mibe a beteg nem egyezett bele. Az eset azért érdekes, mert eddig carotis lekötések után a retinának csak ütöeres rendszerében tapasztaltak emboliás és thrombosisos folyamatokat, míg itt ép ütöeres keringés mellett a vénás edényrendszerben vannak a főelváltozások. (Zeitschrift f. Augenheilkunde. Bd. VI. Heft 6.) Barlay János dr. „Látóideg és arteriosclerosis“ czím alatt LiebrecM azon vizsgálatokról számol be, melyeket nagyobbrészt ImUaanyagon szerzett. Eredményeit következőben foglalja össze : 1. Az arteriosclerosis sokkal gyakrabban és nagyobb mértékben támadja meg a látóideget, mint eddig hitték. 2. A látóideget az arterio sclerosis nem a canalis opticusban támadja meg, mert itt az arteria ophthalmica már a látóideg duralis hüvelyébe belépett és nyomást nem gyakorolhat, hanem más három helyen és pedig leggyakrabban a csatorna kártyás részletében, mert itt fúródik be a véredény az idegbe. Második hely a hártyás csatorna felső éles széle, mert itt a felszálló carotis a látóideget laposan összenyomja, a harmadik hely pedig a csatorna és chiasma között fekszik, azon a helyen, hol a carotis és az art. cerebr. ant. egymást keresztezik. 3. Az ideg sorvadása eleinte nyomás által jön létre, mely a szemteke idegrostrétegéig lefelé és a chiasmáig felfelé terjed. A nyomás által okozott sorvadáshoz későbben másodlagos kötöszövetképződés és edényképzödés csatlakozik. 4. A sorvadás le- és felfelé gyorsan terjed. 5. A látóképesség megtámadásáról biztos adatok nem állanak rendelkezésre. Fel kell tételezni, hogy az arteriosclerosis nagyfokú látási zavart rendszerint nem okoz, teljes vakságot soha. Utóbbi csak akkor fordulhat elő, ha az ideg laposan le van szorítva. 6. A carotis és ophthalmica nagyfokú arteriosclerosisánál is előfordulhat, hogy az artéria centrális retinae teljesen szabad. (Archiv f. Augenheilkunde. 44. E. 111. f. XII.) Fejér Gyula dr.
