Szemészet, 1902 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1902-04-27 / 2. szám
20 ORVOSI H ET1L А P — S ZEMESZ ET 1902. 2. sz. olykor protrudált is, a dislocatio azonban elég gyakran csak igen kis fokú s alig felismerhető ; ha jelen van, subjective a beteg ! kettős látásában nyilvánul. A szemgolyó mozgási korlátoltsága egyszerűen az idegen test által támasztott mechanikai akadály következménye lehet, melyhez máskor egy vagy több izom direct sérülése is mint ok hozzájárulhat. E sérülések legsúlyosabb eshe- j tősége a látóideg roncsoltatása, a mi azonban aránylag ritkán következik be egyrészt, mert az idegen test előbb törik le, mielőtt a látóideget elérte volna, másrészről pedig maga a látóidegkanyargós lefutásánál fogva alkalmas arra, hogy az idegen test elől kitérjen. Az említett tünetekhez járul még a fájdalmasság, mely különösen a szem mozgásainál s a szemtekére gyakorolt nyomásnál fokozódik. E röviden vázolt tünetcsoport, mely a friss sérülésnek felel meg, változást szenved, ha az idegen test már hosszabb idő óta tartózkodik benn a szemüregben. A behatolási n/ilás záródik, rendesen genyedés útján vagy pedig sipoly marad vissza, mely mindennemű kezeléssel daczolva, mindaddig fennáll, míg az idegen test el nem távolíttatott. A nyílás záródása után sem jő azonban létre végleges béke, mert az idegen testnek többnyire szilánkosan tört vége mechanikai izgalmat kelt a bőr alatti kötőszövetben, minek következtében a behatolás helyén a bőr később ismét kivörösödik, megvastagszik s fájdalmassá lesz. Feltűnő, hogy az orbitába jutott idegen test ritkán indít meg a környezetében genyedést, ellenben hosszadalmas plastikus izzadmánynyal járó gyuladási okoz, mely összenövésekre s az idegen test betokolódására vezet. A szemhéji és szemtekei kötőhártya szüntelen izgalomban van s a szem mozgásai korlátolták és fájdalmasak, míg a diplopia az idegen test jelenléte daczára is idővel elmulhatik, főleg olyankor, ha a szem nem magassági, hanem oldal- j irányban való kisfoki! eltolatást szenvedett. Súlyosabb tünetek állnak elő, ha az idegen test egy szomszédos üregbe hatolva, ott következményes gyuladást indított meg. Az orbitába beletörött idegen test eltávolítása annál könynyebben sikerül, minél rövidebb idővel a sérülés után történik. Igaz, hogy a jelentéktelennek látszó seb a szemhéjakon, ha a szemen egyébként feltűnő eltérések nem következtek be, valamint a gyakran csak kisfoki! fájdalom a sérültet nem is készteti orvosi segély kérésére s így csak napok vagy hetek múlva látjuk a beteget, midőn az eltávolítás már jóval nagyobb beavatkozás árán ejthető meg; viszont azonban a kis sebzés a beteg alapos kikér- j dezése és vizsgálata nélkül az orvost is tévedésbe ejtheti s az idegen test jelenléte felismeretlen marad, a míg csak a gyógyulni nem akaró sipolynyilás s a szemek szüntelen izgalma hosszabb idő múlva nem ébreszt gyanút a komolyabb természetű sérülés iránt. Ezért tanácsos a szemhéjsérüléseknél különös gondot fordítani annak a kiderítésére, hogy a séürlés nem történt-e törékeny anyaggal, annyival is inkább, mert mint említettük, a letört darab külső vége gyakran nem látható a bemeneti nyilasban, hanem hátrább, a szúrási csatornában van elrejtve. Pontos anamnesis és sondával való vizsgálat azonban minden esetben teljes felvilágosítást nyújt. A következő esetet, melyet osztályomon volt alkalmam észlelni, a mondottak megvilágítására röviden óhajtom ismertetni. P. Gy. 10 éves fiú, 1901. deczember 23-dikán a „Stefánia“gyermekkórház szemészeti rendelésén azon panaszszal jelent meg, hogy bal alsó szemhéján 5 nap óta kis duzzanat nő, mely fájdalmas ; szeme vörös és könnyezik. Előadja, hogy 2 hét előtt iskolatársa véletlenségböl tollszárral megszúrta bal alsó szemhéján, mire a szemében is fájdalmakat érzett; pár órával a sérülés után orvosa megvizsgálta őt, de csak kis vérző sebet talált s a bajt jelentéktelennek Ítélte. Kötés alatt a szúrás helye hamar begyógyult s a szeme is megbékült, mígnem 5 nap előtt újból izgalomba jött. Ugyanakkor a seb helyének megfelelő bőr is fájdalmassá s azóta mindjobban duzzadta vált. Kettős látása nem volt. Arról, hogy a tollszár a szúrás alkalmával eltörött-e, nem tud. A vizsgálat minimális elváltozásokat derített ki. A bal alsó szemhéjon a belső zug alatt kis mogyorónyi, elvörösödött és vastagodott bőrrel fedett, tömött tapintató és elmosódott határú duzzanat találtatott, mely nyomásra fájdalmas ; hullámzás nem érezhető, s nyomáskor sem a könnypontokon át, sem az orr felé váladék nem ürül. A tarsalis és bulbaris conjunctivákon közepes belöveltség; a rendes állású és jól mozgó szemtekén azonban elváltozás nem található. Idegen test sehol sem tapintható ki. Látásélesség mindkét szemen teljes ; szemfenék ép. A mondottak után az állapot megítélése nem okoz nehézséget. Bizonyos, hegy a szemhéjon jelenlevő elváltozás a kiállott sérüléssel okozati összefüggésben van s miután dacryocystitis acuta kizárható, csak két eshetőséggel kell számolnunk. Az egyik az, hogy az idegen test behatolása következtében a szúrási csatorna körül genyes gyuladás támadt a mélyben s innen a bőr újból való kivörösödése s a szem izgalmi állapota. Tekintve azonban, hogy hullámzás egyáltalán nem mutatható ki s az orbitális genyedést kisérni szokott szemhéjvizenyönek nyoma sincs, a másik eshetőségre is gondolnunk kellett, mely szerint az idegen test nemcsak egyszerűen áthaladt a szúrási csatornán, hanem letörött s egy része az orbitában visszamaradván, külső törött végével a bőr alatti kötőszövet, illetve a bőrnek mechanikus izgalmát okozza a nélkül, hogy genyes gyuladásra vezetett volna. Biztonsággal természetszerűleg ez utóbbi feltevés helyessége sem állapítható meg, mert a szemteke sem dislocálva, sem protrudálva nincs, valamint számbavehető fájdalmasság is hiányzik, úgy hogy csak a bőrnek az elszenvedett szúrás helyén keletkezett kis területű besziiremkedése s a szüntelen conjunctivális izgalom az egyedüli objectiv tünet, a melyből az anamnesis alapján idegen test jelenlétére következtethetünk. A tenni való azonban minkét eshetőséggel szemben csak ugyanaz lehetett: bemetszés az infiltrált bőrön át az orbita bemenetéig. A műtétet ambulanter végeztem ; mély bemetszésre nem ürül geny, de idegen test sem tapintható ki. A metszés mélyítése után a szemteke védelmére spatula helyeztetett az alsó szemhéj alá s midőn az ismételt kutatás közben a spatulát az áthajlási redöbe erősebben benyomjuk, a szemhéj s a spatula között egy barna színű hosszúkás, vékony test bukkan elő, mely eltávolíttatván, egy tollszár 22 mm. hosszú letört részletének bizonyult. Az idegen test belső vége sima kúpfelület, míg a külső szilánkosan törött, hegyes. A seb varrat alkalmazása nélkül 4 nap alatt gyógyult s a szem teljesen megbékiilt. IRODALOM-SZEMLE. A keratitis aspergillináról ir Gentilini dr. Fuchs bécsi tanár klinikájáról, három eset alapján. Az első ide vágó esetet 1879-ben Leber közölte. Azóta összesen hét eset van ismertetve az egész irodalomban. Leggyakrabban a fekély kinézéséböl következtethetünk a betegség lényegére. Legtöbbször azonban a bakteriológus vizsgálat biztosítja diagnosisunkat. Egy esetben sem az aspergillus fumigatus, sem az aspergillus glaucus, hanem a penicillium glaucum volt a betegség okozó. Utóbbi esetben a klinikai kép is különbözött a többi hasonlótól. A kórkép lényege a következő : Néha minden kimutatható ok nélkül a szem kivörösödik. Conjunctivalis és ciliaris injection kívül a corneán kisebb-nagyobb területen élesen elhatárolt világos szürkés-sárgás, egyenetlen, kissé dudorz'itos, zsírfényű, száraznak imponáló mint apró törmelékből összerótt folt támad, mely közelebbi megtekintésnél úgy néz ki, mintha apró kisebb-nagyobb egymásra fektetett korongokból állana. Ezen területet körülbelül 1 mm. széles, szürkés-fehéres, éles határú gyűrű veszi körül, a kettőt egymástól teljesen ép átlátszó cornea választja el. Az egész képet még iritis és kisebbfokú hypopyon egészíti ki. A gyógyítás abban állott, hogy a törmelékesnek látszó képleteket a corneáról leválasztották, ez a széli részeken könnyen ment, míg a foltok középső részeinél ép cornealis szövettel együtt történt. A középső területet még meg is kauterezték. Atropin, jodoformpor behintés, esetleg subconjunctivalis sublimat-injectiok és kö'éssel támogatva, a gyógyulás aránylag gyorsan és simán folyt le. Szerző tenyészetet készített és a Graefe-késsel vagy lándzsával lekapart részleteket mikroskoppal is vizsgálta. Tenyésztette a gombákat glycerin-agaron, burgonyán és kenyéren, mindig positiv eredménynyel. Mikroskop alatt a cornealis hámot a mélyebb rétegekben erősen duzzadtnak találta. A gombafészek góczpontjában, úgy a
