Szemészet, 1902 (39. évfolyam, 1-6. szám)

1902-04-27 / 2. szám

1902. 2. sz.

ORVOSI HETILAP — SZEMESZET

17

ugyanis alkoholban keményített amyloid néha nem adja a jódreactiót, vagy csak gyengébben.

Egy másik érdekes sajátsága a folyamatnak annak daganatszerű volta. Az alig észrevehető csomócska egyenletesen növekedik, egyik esetben lassabban, másiknál gyorsabban. Kübli egy esetében 1 hónap alatt előbbi nagyságának ^s-ével nőtt meg. Az időtartam a betegek érzékenysége szerint különböző, 3 hótól 20 évig terjedhet.

Kóroka ismeretlen. Feltűnő, hogy életerős, viruló egészségű fiatal egyéneken lép fel, leginkább 20 és 35 év között több mint felében az eseteknek, kik soha sem voltak betegek, némelyek, valamelyes szemüket ért traumától származtatják ; 4 esetben anaemiát, 4 esetben nyirokmirigyduzzanatot, 1 esetben izomrheumatismust találtak, azonban hiányoztak ama súlyos elváltozások, melyek a parenchymas szervek amyloidelfajulását mindig jóval megelőzik. így tehát függetleneknek látszanak a szervezet általános elváltozásaitól, és inkább helybeli befolyások szerepelnek létrejöttöknél. Cohnheim azonban helyi amyloidelfajulást nem akar elismerni a szervezet mélyebb, chronikus elváltozása nélkül, bár Kyber a porczban, nyirokmirigyekben és bőrben is teljesen helyi okból létrejövő amyloidot mutatott ki. Hogy az elfajulás az esetek 2/з részében csak egyik szemen lép fel, nem bir sok bizonyító erővel annak helybeli eredete mellett. Trachomával való összefüggését fentebb említettük.

A baj lappangva, észrevétlen kezdődik, minden gyuladásos tünet nélkül. Intelligensebb betegek első panasza, ha a felső szemhéjon kezdődik, az álmosság érzése, t. i. a szemhéj valamivel nehezebb lett. Egyéb panaszok, fény, por és hőhatások iránt való fokozott érzékenység, esetleg czikkázó fájdalmak a szemhéjakban. Mások már csak akkor veszik észre, ha a szemhéj vastagabb, lejebb lóg és nehezen mozgatható, ilyenkor a daganat már jól tapintható. E három említett tünete nagyon jellemző. A folyamat a kötöhártya legmélyebb, ú. n. adenoid rétegében kezdődik; keletkezésére és haladására nézve jellemző, hogy legelőször a laza, mozgatható és könnyen nyúló kötöhártya adenoid szövetében jelenik meg, ilyen az áthajlási redőnek főleg szemhéj felé eső része, utána a félholdképü redő, majd a bulbaris kötőhártya többi része következik, legvégső esetben terjed át a szemhéji, feszesen tapadó kotöhártyára. Kezdetben leggyakrabban elszórtan, éles határ nélkül, kisebb csomócskákban jelenik meg, melyek később összefolynak. Föképen lap szerint növekedik, és ily lemezekben halad előre a bulbaris kötöhártyán egészen a limbusig, a hol sánczszerűen veszi körül a szarúhártyát esetleg több rétegben is egymásra tolulva és még jobban ellapulva, mi az egész képet kakastaréjszerűvé teszi. De vastagságban is növekedik, mikor a szemhéjakat, főleg a felsőt erősen kidomborítja, a felső szemhéjat letolja, a szemrés nyitását nagy fokban akadályozza, és a szemrést olyannyira szűkítheti, hogy a szemhéjak szélei egészen összeérnek, csak egy keskeny rés fut harántul végig a nagy fokban elődomborodó szemhéjak közepén, mely sem active, sem passive Desmarres kanalakkal nem tágítható. A szemhéjak bőre alatt tágult, kanyargós visszerek láthatók. Tapintásnál porczkemény, rugalmas, tömött, sima felszinű, néha kissé dudoros daganatot találunk, mely felett a szemhéjak bőre szabadon mozgatható ; határai nem teljesen élesek, főleg ha több apró csomó van egymás mellett, a mellett az egész szemhéj is kissé megvastagodott. A daganat elhelyeződése felöl is tájékozódhatunk, a mennyiben, ha pl. mint leggyakrabban az áthajlási redökböl indul ki a folyamat, csak mélyen a szemíírben, a szemhéjak legvégén, azokkal össze nem kapaszkodva tapinthatjuk, s ez a szemhéjakat elő sem domborítja ; míg ha elszórtan kisebb csomócskákat képezve a szemhéjak kötőhártyájában ül, egyenként tapinthatjuk ki a göböcskéket. Ha a folyamat nagy kiterjedésű, mindkét szemhéj megvastagodott és a bulbaris kötöhártya is, akkor a daganat egészen gytírűalakúnak tapintható, a mennyiben a külső és belső zug alatt hasonló porczkemény daganatot találunk: kezdetben a felső szemhéj kifordítható, de később az áthajlási redő folytonos rövidülése miatt csak nehezen végezhető, akkor is nagyon gyakran zúzódások, nagyobb beszakadások és bő vérzések jönnek létre. A daganat feletti kötőhártya kissé vörösebb, duzzadtabb, kevéssé megvastagodott, kevés nyákos váladékkal fedett, néha passiv vérbőségre valló sötétvörös színű, de képe minden nagyobb gyuladás

nélkül való. Ha a mellett trachoma is van jelen, ennek megfelelő elváltozások is találhatók. Nagyon jellemző az alatta látható daganat színe, mindig sárgásvörös, sajátságos viaszszerű és legtöbbször áttünö ; nem téveszthető össze a szemhéj egyéb daganataival, mint pl. fibromákkal és a sarcoma különböző alakjaival, hol a kötöhártya halvány, a daganat színe sem látható, a mellett viselkedése a szomszéd képletekkel is más.

A klinikánkon észlelt első beteg három Ízben volt nálunk két éviidöközökben. Kortörténetéből a következőket említhetem :

I. P. l.-né, 27 éves, felvétetett 1892. Vlíl/2(3.

Bal szeme 8 év óta fáj, kivörösödött, erősen könnyezett, viszketett. Hosszas ecsetelésre meggyógyult. Négy év előtt bal szemének belső zugában kendermagnyi, vörös, folyton növekvő daganat keletkezett, mely háromszori kivágás daczára újra fejlődött. Egy év óta szemei erősen kivörösödöttek és folyton fájnak. Ugyanez idő óta jobb szemének belső zugában hasonló daganat fejlődött.

Jelen állapot: Szemhéjak vörösek, duzzadtak, beszáradt váladékkal fedettek. Jobb szem: tarsalis kötöhártya és áthajlási redő vörös, duzzadt, megvastagodott, előbbi finom hegekkel átszőtt; bulbaris kötöhártya nagy fokban duzzadt, vizenyősen beszűrődött. Szem többi részei épek. Bal szem : tarsalis és bulbaris kötöhártya és az áthajlási redő nagy fokban vörös, duzzadt, számos apró, sárgás, mélyen ülő kocsonyás csomóval behintett. A félholdképű redöben apró szedernagyságú, egyenetlen felületű, helyenként hámtól fosztott csomó van.

Therapia a nagy csomó lecsapása, a kisebbek több Ízben való kikanalazása, belőlük kásaszerü tartalom ürül; később ecsetelés lapis-oldatta).

IX/18. Távozáskor mindkét szem kötőhártyái főleg az áthajlási. redők az ecsetelés daczára tovább vastagodnak. A kocsonyás csomók is terjednek. A bal félholdképü redő tájáról eltávolított daganat ismét kifejlődött. Kötöliártyák mindenütt hegektől áthatottak.

II. Második megjelenése alkalmával 1894. X/21-dikén az elváltozások főleg a jobb szemem kifejezettek.

Szemhéjak mérsékelten megvastagodottak, keményedettek. A jobb alsó szemhéj teljesen kifordult, s az így szabadon fekvő tarsalis kötöhártya egész kiterjedésében megvastagodott, sötétvörös, deszkakemény, helyenként egyenetlen felületű, egymás mellett és felett ülő kisebb-nagyobb göbökkel behintett, melyek mélyen ülök, világos-sárgás-vörösek és áttünöknek látszanak, elfoglalják az egész alsó áthajlási redőt, sőt ráterjednek a bulbaris kötőhártya alsó felére is. Felső szemhéj lelóg, a szarúhártya felső 3/з részét egészen eltakarja, sem active, sem passive nem mozgatható, nagy fokban vastagodott és merev, kifordítása nem sikerül; a szemhéjszél alatt hasonló növedék látszik, mint az alsó áthajlási redöben. Bal szem alsó szemhéján az ectropium kisebb fokú, felső szemhéjon a ptosis is, egyébként a lelet azonos a jobb szemével.

X/23. Próbakimetszéssel nyert részlet górcső alatt Lugololdattal kezelve, amyloidnak bizonyult.

X/30—1895 II 17. alatt több Ízben felmetszették és kikanalazták a csomókat, a jobb felső szemhéjon börmetszéssel fértek hozzá. Nagyobbára kásaszerü sárgásvörös, áttünö, viaszfényü tömeg ürül, több Ízben bő vérzéssel.

11/27. Elbocsátáskor az állapot majdnem olyan, mint felvételkor, csakhogy a kiemelkedések sokkal laposabbak.

III. Harmadik ittlétekor, 1895 V/14—VI/6-dikáig a szemhéjakon keresztül elszórtan tömött, gömbölyded és dudorzatos terimenagyobbodások tapinthatók. Jobb szemrés zárt, csak passive tárható szét, szemhéjak nem fordíthatók ki, a szemhéji kötöhártya a szemtekével mindenütt szorosan összenőtt. Bal szemrés felényire nyitható hasonló összenövések miatt, a miért is a szemtekék alig mozgathatók.

Ez esetben kiemelendő hogy annyi ecsetelés és többszörös kiirtás daczára állapota mindegyre rosszabbodott.

Második, általam is észlelt beteg kortörténete röviden a következő:

W. J. 21 éves, felvétetett 1901. XI1 16.

Beteg sohasem volt. Négy év óta trachomája miatt gyógykezelés alatt áll. Körülbelül másfél év óta veszi észre, hogy bal felső és alsó szemhéja duzzad, azóta folyton növekszik.